Nekem újat. Nyilván.

Ott tartottunk, hogy nagy legyen, automata és kombi.
Ha egy földrésszel nyugatabbra élnék, akkor valószínűleg mostanra a sokadik Oldsmobile Vista Cruisert vagy Ford LTD-t nézném, de nekünk nem jutottak rendes acéltepsik, így marad a kommersz európai választék.

Az automataváltó esetében a Volkswagen csoport által használt DSG működés közben nagyon szimpatikus, öcsém B8-as Passatjában a váltás egy pillanat, a mutató úgy ugrik egyik pozícióból a másikba, mintha csak egy kijelzőn váltana a kép, és nem egy fizikai mutatónak kellene átkúsznia innen oda.
Cserébe a fenntartási költségei egyesítik a manuális és az automataváltók összes költségeit. Abban az életkorban, ahol én nézelődök, simán kinéz már egy kettőstömegű csere meg egy kuplungcsere, aminek az árát nem biztos, hogy őszinte mosollyal csengetném ki.
Szóval maradnék a hagyományos automatánál.

Nekem újat. Nyilván.

Három saját autóm volt eddig: egy 1.9 TDI Passat, egy 1.9 TDI Passat és egy 1.9 TDI Passat. Mind az ötödik generáció és annak faceliftje (B5 és B5.5).

Úgy érzem, hogy mostanra eléggé kimaxoltam ezt a generációt. Amikor pedig elhatároztam, hogy újabb autót szeretnék, akkor adta magát, hogy olyat válasszak, ami a fenti sormintába passzol.
A probléma, hogy a hatodik generációs (B6) Passat nem kifejezetten tetszett, és a DSG váltóval szemben is vannak fenntartásaim, főleg így ~15 év és ki tudja mennyi kilométer után, ami ezekben az autókban mára összegyűlt.

Milo and the Magpies
Fejlesztő: Johan Scherft
Kiadó: Second Maze
Megjelenés éve: 2021
Bolt: Steam

Valamikor a karácsonyi szünetben jött szembe egy YouTube videó, amiben a videós kolléga megnyitotta a SteamCharts.com toplistáját, legörgetett az aljára, kiválasztott néhány random játékot, amikkel senki sem játszik, és kipróbálta őket. Borzalmasak voltak.

Kivéve egyet: ez volt a Milo.

Egy végtelenül kedves, alig egy óra alatt végigjátszható point and click kalandjáték Milóról a macskáról, aki elkeveredik otthonról, mi pedig segítünk neki hazajutni a szomszédok udvarain keresztül.
Az egyes pályák kézzel festettek, a játékot jegyző Johan Scherft ugyanis festőművész, ő maga készítette a pályákul szolgáló képeket, és a fejtörőket is ő találta ki, amelyek néhol egyszerűbbek, néhol bonyolultabbak, de egyik sem megoldhatatlan és mind szórakoztató.
Minden pályán el van rejtve 1-1 apró titok, melyeket megtalálva oldhatjuk fel a Steam achievementeket. Anno az első, aki elérte mind a 10 achievementet, egy festményt nyert az alkotótól, de erről sajnos már lemaradtunk

Úgy kezdődött a dolog, hogy van egy tök jó nyomtatónk, olcsón fenntartható, tudja, amit kell (nyomtatni), baja se volt még soha, viszont sajnos csak egy USB van rajta, és az már nem volt megoldás, hogy valakinek a gépe csak azért legyen folyamatosan bekapcsolva, hátha valaki más nyomtatni szeretne. A nyomtatót viszont nem volt ezen kívül okunk lecserélni, így a következő megoldás lett: előtúrtam egy régi laptopot, ment rá egy parancssoros Debian, meg egy CUPS, et voilà, előállt a minimális fogyasztású, minimális helyet foglaló, saját UPS-sel rendelkező nyomtatószerver

Kikapcsolni se kellett már vagy 2 éve, annyit elbír az akkuja, amíg áramszünet esetén elindul az épületben a dízelaggregátor, szóval a végtelenségig elketyegne így, de most elektromos karbantartás miatt áramtalanítva lesz minden, annyit meg biztosan nem bír ki egy töltéssel, szóval gondoltam rögzítem az eddigi rekordot

Nem történt semmi az udvar betonozása óta, mert minden drága és mire leírom ezt a mondatot, még drágább lesz, szóval idő, amíg akármire is összegyűlik a tőke.
Mindenesetre elkaptuk a szomszéd srác bátyját, aki történetesen ács és nekiszegeztem a kérdést, hogy vállalna-e egy teraszbeépítést nálunk. Tető, hátfal, oszlopok, pergola...

A pergoláról gyorsan lebeszélt, azt mondta hogy nagyon szép, nagyon jó, csak hát van ez a közép-európai mérsékelt övi éghajlat, na azt nem szereti. Megcsinálja ő szívesen, de 6-8 év múlva neki szóljak megint, amikorra szétrohad a teteje. Ha nagyon szeretném az eget bámulni, akkor polikarbonát.
Hát jó, akkor legyen az...
Persze valójában akar a franc polikarbonát, kb az első évben néz ki valahogy, aztán szépen bemattul meg szétégeti a Nap.

Pár hét múlva jött az ács az ajánlattal meg hogy akkor beszéljük meg hogy pontosan merre meddig hány méter. Vázoltam neki, hogy a polikarbonát sztornó és látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy szerinte is egy gusztustalan dolog, csak azt hitte hogy nagyon ragaszkodunk hozzá... Szóval azt lefújtuk, és végül arra jutottunk, hogy akkor legyen telibe tető. Annyit kértem tőle, hogy legalább egy tetőablakot pajszeroljon bele, ha már nem lehet pergolám.
- Szuper, akkor mikor tudtok jönni?
- Hátőőőizééé...
- Ok, majd szólsz.

Ez most nem játék lesz, hanem könyv, szóval akinek tl;dr volt a jele az oviban, az nyugodtan lépjen tovább.

Sokkal kevesebbet olvasok, mint régen, gyerekkoromban rengeteg könyvet elolvastam, rengeteg időt töltöttem a könyvtárban, sokszor ha betegen otthon kellett maradni, oda akkor is bementem (nem is volt rajtam kívül senki délelőtt 10-kor a gyerekrészlegen). Ma már tizedannyit se, sőt, szerintem többet írok, mint amennyi rendes irodalmat olvasok, de azért egy halvány szál megmaradt, a scifié. Egy időben rendszeresen vásároltam a Galaktikát, hogy legalább annyit elolvassak egy hónapban, ami abban megjelenik, de ez is elmaradt.

A Kultúra sorozatra egészen furcsa módon akadtam rá, korábban sem a sorozatról, sem az íróról nem hallottam soha, bár ez lehet hogy engem minősít... Szóval mindannyian ismerjük a SpaceX-et, meg az ő koncepciójukat a drónhajóra leszálló rakétákról. Tudjátok hogy hívják a két drónhajót? Of course I still love you és Just read the instructions. Hogy tud valaki ilyen hülye nevet adni egy (két) hajónak? És miért?
A válasz: Iain Banks.
Nevezett skót író Iain M. Banks néven adta ki scifi regényeit, sajnos már csak múlt időben, mert 2013-ban elhunyt rákban. A könyvei viszont itt maradtak és... abszolút egyediek.

Persze ez nem valódi 100%, mert valójában nem kell mindent megcsinálni a 100%-hoz, pl az 50 ugratásból elég 25-öt, meg ilyenek.
A Rockstarnak van külön oldala, ahol nyomon lehet követni hogy állsz, én jelenleg így:

Meglátom még, hogy a maradékot is kimaxolom-e...

Azt hiszem még egy játékot sem játszottam ki 100%-ra, bár az Oblivion, a Skyrim és főleg a Witcher 3 nagyon közel állhat hozzá, de ezek nem mérik így, ezért nem vagyok biztos bennük, a Witcherben pár hete is találtam számomra új dolgot.

Na de most itt a HZD, amiről fél évvel ezelőttig még csak nem is hallottam, aztán meg úgy beszippantott, hogy mindenen végigmentem a térképen és azt vettem észre hogy a játék saját mérése szerint bő 80%-án túl vagyok az elérhető tartalomnak, úgyhogy egy reddites bejegyzés alapján végignéztem, hogy mi hiányzik még és tegnap ez is meglett.

Kínomban már mindent előszedek, hogy elodázzam a Witcher 3 elkerülhetetlen ötödik újrajátszását, és mivel a GTA V-öt meg a Red Dead Redemption 2-t nagyon élveztem (egyszer talán bejegyzés is lesz róluk), a Rockstar viszont azóta sem készült el újabb GTA epizóddal, így a negyedik résznek voltam kénytelen ismét nekifutni.

A Grand Theft Auto IV-et mindenki ismeri: a kettővel ezelőtti konzolgeneráción debütált 13 évvel ezelőtt és nem kis sikert könyvelhetett el magának. Nekem nem a kedvencem, valahogy nem az én világom Liberty City, a GTA3 sincs a "top GTA epizódok" listámon, de az ősi 3D epizódokhoz nem volt kedvem, szóval maradt ez.

A 2008-as rendszerkövetelményeket nyilván bőven túlteljesíti a gépem, mégsem volt örömteli a dolog, mert grafikai szinttől függetlenül lassú a játék és mikrolagokkal tarkított. Ráadásul valamiért nem gondolták, hogy bárkinek is igénye lehet Anti-Aliasingra ezért még ronda is.
A neten körbenézve aztán gyorsan kiderült, hogy nem én vagyok az egyetlen szerencsétlen, aki így járt, az /r/GTA tele van hasonló sirámokkal, állítólag a gyengén sikerült PC-re portolás az oka az egésznek és főleg contiggal való defrag meg hasonló nyilvánvaló hülyeségek és vudu varázslatok képviselik a megoldási javaslatok zömét, de a megoldást is ott találtam meg: válts Vulkanra.

Horizon Zero Dawn
Fejlesztő: Guerilla Games
Kiadó: Sony
Megjelenés éve: 2017 (PS4), 2020 (PC)
Bolt: Minden nagyobb boltban megtalálható, Steamen a Winter Sale keretén belül épp' akciós.

Milyen világokat szeretek? Az érdekes világokat szeretem. A jól kitalált világokat szeretem. Meg amiken el lehet gondolkodni. Egy RPG esetében kiemelkedően fontos a helyszínül szolgáló világ szerepe, a HZD pedig nagyon magával ragadott.

A keretsztori ugyebár kissé sablonosan indul - én meg innentől spoileresen folytatom - miszerint a megállíthatatlan robothadsereg elpusztítja a civilizációt, de eddig akár egy Terminátor-koppintás is lehetne, azonban a HZD tovább tekerte a potmétert, azzal, hogy mivel itt a robotok biomasszát tankolnak, így az exponenciálisan növekvő robothorda nagyon záros határidőn belül felél mindent a bolygón. Értsd: mindent. Az élet teljes kipusztulása elkerülhetetlen.
Az élet újrakezdésére a megoldást a Zero Dawn projekt nyújtja, ami egy AI vezetésével egyrészt megpróbálja megállítani a robotokat, másrészt újraterraformálja a Földet és visszanépesíti azt. Persze némi probléma azért becsúszik, minek eredményeképp 31. századi leszármazottaink törzsekbe szerveződve, íjjal és nyíllal felfegyverkezve vadászgatnak robotszarvasokra Colorado Springs romjainak környékén, leginkább teljes sötétségben afelől, hogy miért áll úgy a világ, ahogy.
Nagyon érdekes poszt-apokaliptikus sztori ez, ahol tényleg teljesen és visszavonhatatlanul pusztult el minden, majd lett elölről kezdve, úgy ahogy... Nem találkoztam még hasonló elgondolással.