Reggel nem akarta elfogadni a GMail és a Windows Live a jelszavamat, el is eresztettem egy diszkrét bazmeget, de szerencsére mindenhol működött a jelszóvisszaállítás, így nem történt komoly veszteség. Azért a biztonság kedvéért most mindenhol új jelszavakat állítottam be.

Kíváncsi vagyok, hogy hol történt az adatszivárgás, mert a Google fiók nem mutat gyanús, ismeretlen helyről bejelentkezett IP címet, sajnos máshol nem tudom ezt megnézni...
Ha viszont nem "elszivárgott" a jelszavam valakihez, hanem simán feltörték, arra a módszerre is kíváncsi lennék, mert a jelszavam a szokásos, erős-jelszó követelményeknek megfelelően kis és nagybetűket, számokat tartalmazott és nem is volt rövid. Ebből tanulva, úgy döntöttem, hogy megfogadom az xkcd tanácsát és az új jelszavamat ennek megfelelően választom meg.

ezen kívül hülyék, képtelenek az orruknál tovább látni, távlatokban gondolkodni, globálisan látni valamit, logikusan gondolkodni és utána nézni bárminek.

Ha bármi változik az szar. Mert miért kellett feltúrni, átépíteni, miért nem így építették át, miért nem készült el már tegnap (tökmindegy mi), biztos benne van a XY keze, meg a rokonának a cége. Biztos valami mutyi (hánynom kell ettől a szótól)

Ha nem változik az is. Már régi, lenyúlták a pénzt, elavult, akármi. Ha jól működik akkor is.

Ha elveszik, megy a sírás. Nem érdekli, ha kap helyette mást, nem érdekli, ha nincs rá pénz, nem baj az sem, ha soha nem használta, vagy ha nincs is köze hozzá, mert nem is ott lakik.

Ha adnak, akkor miért nem többet, miért nem jobbat, miért nem előbb, miért nem másnak is, vagy amaz miért kapott?

Ha épül valami, akkor miért oda épül, miért nem más épül, miért épül egyáltalán, mire fog az kelleni, elrontja a kilátást, meg különben se tetszik és szennyezi a környezetet, és nem fognak tudni hol szánkózni a gyerekek télen (ha nukleáris aknamező volt eddig a domb, ez akkor is érv)

Bár lassan 5 éve együtt vagyunk a barátnőmmel, és már mindenki a házassággal b*sztat, de mégis csak a hétvégén röppent fel a gondolat édesanyám részéről, hogy ők még sosem találkoztak Barbi szüleivel...
- Most hogy így mondod... tényleg

Aztán azon kezdtem agyalni, hogy ezt hogy szokás? Az oké, hogy a minimálisan eltelt időt már megugrottuk (ismerek egy párt, akik 7 éve együttjárás után költöztek össze, a szülők a házavatón találkoztak, de őket azért nem akarjuk lenyomni ebből a szempontból), de a továbbiakban hogyan? Van erre valami szokás, vagy tökömtudja, hogy mondjuk a fiús ház hívja meg a lányost vagy fordítva?

Ha volt már olyan kapcsolatotok, ahol eljutottatok idáig, ott ez hogy ment?

Anyámat meg akartam kérdezni, hogy mamáék hogy találkoztak először, de azt mondta, hogy elég botrányos volt, és inkább nem mondja el

Valahogy felvetődött tegnap a kérdés, hogy mennyi idő alatt lehetne a nulláról újból felépíteni a mai civilizációt, a mai tudással?
Tegnap és ma este is filozofálgattunk ezen itthon, és úgy gondoltam, hogy elég érdekes lehet a kérdés ahhoz, hogy titeket is megmozgasson.

Tehát a szituáció

* Adott egy csoportnyi ember, akik fel vannak vértezve a mai emberiség minden tudásával, de csak azzal és semmi mással.
* A csoport semmilyen külső segítségre nem számíthat
* Lényegtelen módon egyszercsak az üres, emberek által érintetlen Földön találják magukat. Csak az emberek és az emberiség által megváltoztatott dolgok hiányoznak, minden más megvan. Állatok, növények, ásványok, stb. Az éghajlat kb mai, ahogy a flóra és a fauna is.
* Minden szükséges tudás vagy szakember, illetve a megfelelő mennyiségű munkaerő is rendelkezésre áll a megfelelő pillanatban, tehát nem akad el a dolog ott, hogy valamit nem tudnak hogyan kell, vagy nincsenek hozzá elegen.
* Az emberek tudják, hogy a Földön vannak, de ennél pontosabbat nem.
* Ruha van, de nem felhasználható egyéb célokra
* Semmilyen egyéb eszköz, szerszám nem áll rendelkezésre
* Az ember ellenállóbb az adott környezetre mint jelenleg (tehát nem kapnak első héten hasmenést a forrásvíztől, meg tüdőgyulladást az első vihar után)
* Könnyítésképpen tavasszal kezdünk az adott éghajlaton - teremnek gyümölcsök amiket megehetünk az elején.
* Csak ez az egy csoportnyi ember van a világon

Na jó, ez így nem teljesen igaz, mert szilveszter még odébb van egy pöppet, de idén már nem dolgozok, úgyhogy mondhatni vége az évnek
Ennek örömére be is dobtam egy Dreher Bakot
Nem néztem, de több alkohol van benne, mint a többi sörbe, legalábbis, mintha jobban ütne. Legalábbis többször kell backspacelnem írás közben. Na mindegy.

Írjak most évértékelőt? Áh nem, azt majd kaptok a naptári év végén, most csak pár shot, hogy mit hagytam félbe, és hagytam meg a jövő évre, ha csak valaki bele nem kontárkodik, de nagyon remélem, hogy nem, mert hosszú ideje ez az első munkám, ami tényleg baromira tetszik

Széchenyi lánchíd, átadáskori verzió:

Kíváncsi vagyok hogy fog futni...
Majd beszámolok

Na és most mentem a Kedvesbe sörözni.

Ezt a totálisan értelmetlen, és a Logout színvonalát cseppet sem emelő, ellenben fölöslegesen hosszú körmondatokat magába foglaló bejegyzést is csak azért írom, mert annyira hihetetlenül csodálatosan jó írni az új billentyűzetemmel, hogy szinte ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy írjak, mellékesen az egómnak is jót tesz, hogy blogolok.
Persze fórumozhatnék is, segítve ezzel a segítségre váró fórumos közösségnek, de akkor nem fényezhetném az egómat. Az meg milyen már...

A billentyűzet amúgy egy fehér Fujitsu KB520. Kicsit lehetne laposabb, vagy picit döntöttebb, mert a hozzám közelebbi éle talán túl magasan van, minden más szempontból viszont tökéletes: lapos, mint a notebookok billentyűzete, baromi csendes és puha, de a billentyűk nyomáspontja így is tökéletes, a gombok jó nagyok, tényleg élvezetes vele írni. Jah és USB-s, elsősorban ezért vettem (lásd: a gép összerakós bejegyzés "szüljön sünt a Gigabyte-nál aki csak egy PS/2-t tett a Z68-DS3-ra" részét)

...közelítek az 1000. születésnapomhoz. Már csak 977 van hátra.