A cingárnak pont jó volt a hálós atléta, ami Winston hajított be a szoligépbe. A cingár derékig ki is emelkedett a szerkezetből, amit a jelenlévők ovációval fogadtak, különösen az igéző szemű lány arcán volt látható némi megkönnyebbülés, de még a 140 kilós kopasz fiatalember is kipréselt magából lelkesülten egy "Hö" szócskát, mintegy jelezvén jelenlétét.

Bár ez az atléta igen mutatós darab - szólt a cingár - alsótestemet nem tenném közszemlére, ha nem feltétlenül szükséges.

Az igéző szemű értette a célzást, s elrohant a cingár és a szakállas ruháiért, amit egyébként sokkal előbb is megtehetett volna, de néha még az igéző szemek mögött is megállhat az agyműködés.

Közben Winston szemébe könny szökött, amit a jelenlévők nem tudtak nem észrevenni.

Winston érezte, hogy túl jelentős figura ő ahhoz, hogy ne adjon magyarázatot, s belekezdett, mert a 140 kilós kopasz már szóra nyitotta a száját. Még egy "Hö" viszont nagyon nem illet a kissé magasztos helyzethez.

- Az atléta... - Winston nyelt egyet - a legjobb emberemé volt. Utolsó közös akciónkban sajnos több szerencsétlenség is történt, többek között elvesztette a mellszőrét. Igazán nem akarok ezért okolni senkit a jelenlévők közül - itt Winston a kólásüveget vidáman lóbáló lányra sandított - egyszerűen csak az események gyors sodrásába belecsöppenve nem mindig tudtuk a megfelelő döntéseket meghozni.

Winston hallgatásba burkolózott, mert az igéző szemű visszatért két rend ruhával, amelyek a szoligép rázkódásaiból kikövetkeztethetően igen gyorsan kerültek felvételre, s végre a szakállas és a cingár is előbukkanhatott teljes testi valójában.

A cingár nem vette le az atlétát, s kérdőn nézett Winstonra.

- A részletekről nem szeretnék beszélni, hiszen ezek mindenki számára ismertek, akik olvasnak logout-ot.

A jelenlévők bólogattak, látszott, hogy az ismert és népszerű közösségi portált mindenki napi szinten böngészte.

- Azonban el kell mondjam - Winston szavai akadozóvá váltak - hogy a történet nem véletlenül szakadt meg ott, ahol félbemaradt. Tragikus eseménysorozat vette ugyanis kezdetét Garamvölgyi László megérkezését követően, ő egy olyan nagy formátumú, furfangos és csalafinta ember, akivel nem tudtuk felvenni a küzdelmet. A részletekbe most nem mennék ugyan bele, de csak úgy tudtuk menteni a bőrünket - s Winston itt szeretetteljesen nézett a kólásüveggel egyensúlyozó lányra - hogy valakit be kellett áldoznunk. A legjobb emberem magára vállalta ezt, de mielőtt elfogták volna, még nekem adta az atlétáját... - Winston hangja elfulladt.

A jelenlevők egymásra néztek, egy hang azt mondta:

Hö.

Majd a cingár kért szót.

- Jól értem, hogy ezek szerint még életben van?

Winston arcán átsuhant egy halvány mosoly.

- Igen. De egy titkos laboratóriumban tartják fogva, s azt vizsgálják, hogy ilyen rövid idő alatt hogyan volt képes ekkora mellszőrt növeszteni.

Az igéző szemű, a cingár és a szakállas egymásra néztek. Tudták, hogy mit kell tenniük. Mielőtt együtt kiléptek volna a konditeremből, a cingár még megbotlott egy érthetetlenül a terem közepén ottfelejtett súlyzóban, távozóban pedig még egy hangot hallottak:

Hö.