TLDR: egy autós szakújságíró meghasonlása csak a click-számot fogja növelni,
de igaza nem feltétlenül és biztosan nem maradéktalanul van.

Az autózás szeretetét a Totalcar-ral együtt nőve szívtam magamba. Túl vagyok már a negyvenen és tényleg jó érzéssel tölt el visszaemlékezni a pillangószelepjét nyitogató Karottára és Winklerre. "A" Karotta és "A" Winkler - fergeteges írások kerültek ki kezeik közül, amik nagyon sokat jelentettek a hozzám hasonló kispénzű felhasználóknak akiknek csak a Pavlovi - reflex maradt egy-egy autócsoda hallatán/láttán. Nem is beszélve az amatőr barkácsolókat

A mai napig nagy kedvvel ülök le az általuk jegyzett írások (szigorúan nem podcast - elhaladt felettem a kor, na) elé és várom a régi csodát. Ami jön is, meg nem is. Néha rám tör az érzés, hogy egy megkeseredett vénember lettem és már semmi jót nem találok az életben - még a hobbimnak számító "autóbuzulást" sem. Lehet a tapasztalatnak gúnyolt élmények sora váltja ki belőlem, de mindegy is. Puffogok pár ismerősnek és barátnak és néha kapok megerősítést néha nem, majd továbblépek. Ma azonban más a helyzet. Ki kell adnom magamból a dolgot azonnal, mert felrobbanok!

Hogy egy jó barátomat idézzem (mert a jó barátság legalább olyan ritka ezekben az időkben mint amilyen szépet szólt - megemlékezésre méltó!)

"𝕰𝖓𝖌𝖊𝖉𝖏𝖊́𝖙𝖊𝖐 𝖒𝖊𝖌, 𝖍𝖔𝖌𝖞 𝕹𝖊𝖐𝖙𝖊𝖐 𝖊́𝖘 𝖘𝖟𝖊𝖗𝖊𝖙𝖙𝖊𝖎𝖙𝖊𝖐𝖓𝖊𝖐 𝖆́𝖑𝖉𝖔𝖙𝖙 𝕶𝖆𝖗𝖆́𝖈𝖘𝖔𝖓𝖞𝖙 𝖐𝖎́𝖛𝖆́𝖓𝖏𝖆𝖐!"

A boltban rám köszönt két oldalas. Befogadtuk őket a családba és azóta a mélyhűtőben laknak.