Bográcsos csirkeperkelt, tejfölös nokedlivel és ecetes saláta. Semmi cifrang.

Mútkor írtam hogy mit próbáltunk a cserépkályhában. No, apósom ráfeszült a kérdésre. Megmondta hogy ezen a hétvégén már nem hitvány kísérletet akar enni, hanem rendes mennyiséget.. Szűzérmepecsenye 2 napig rohasztva házi fűsz@rkeverékben és mustárban, bacon-be tekerve, és cca 45 percig cserépkályházva.

Másfél éve bekerült a családba Teddy. Gyári NAAAAGY navigációval. (Tudjátok, az a fajta amit a nepperek kan betűkkel írnak, és a kocsi árához hozzáad pár százezret akár működik , akár nem. Jellemzően ott emlegetik, ahol nem megy, csak látványos.) No egy szó mint száz, ez is ilyen fajta. Volt.

Barátom emigrált Kínába (mert már ott is jobban megy az átlag melósnak mint itthon), gondoltam megszólítom ajánlat kapcsán. Bekopogtatott a gyár ajtaján, ahol csak mert fehér ember, lecummantották és mindent a feneke alá toltak

Asszonkám szülei szeretik a grillezéseket. Nem magyarázom, elég a régebbi postok fotóira visszatekinteni. Ha nem a Balatonon készültek, akkor náluk.

Apósom - a fő gourmand, mindig elégedett, hálás kosztos - 10 évvel ezelőtt építtetett egy cserépkályhát. f@százmányosan megy, ontja a meleget ahogy a nagy könyvben meg van írva. Egyszer a rossz idő miatt beltérbe szorultunk, és ment az étel szájkarate, mit hogyan és merre. Mérnök ember lévén az öreg mindent alaposan végigjár, különösen ha ételről van szó. Én marha meg poénból megkérdeztem, hogy miért nem használjuk ki a cserépkályha adottságait is ha már... nos egy korty whisky és pár perc semmibe meredés végén (ilyen kihallatszanak a működő fogaskerekek) elővett egy centit, lemérte a kályha ajtaját és belső méreteit, majd kiadta nekem az utasítást hogy oldjam meg a problémát.

Tavaly megoldottam. Egy esmerős aki édesapámnak tartozott szívességgel, hajlított és hegesztett egy rozsdamentes acél tálcát. Az én öregem meg csinált egy ronda, bumfordi és kezdetleges tálcafogót hozzá. Összeállt a szett, és eljött a próba ideje. A képekért nem én voltam a felelős, hanem sógornőm.

Olyan sajtos tejfölös tésztát csinált asszonkám, hogy ráfeszültem és második napja kérem az arczba. Valahonnan szerzett 30%-s tejfölt, van itthon kicsi Maasdamer uh igazán jól ... csúszik Fotó nincs, mert már elfogyott

Viszont. Szomorúan kellett konstatálnom, hogy patikamérlegen kiméri a tészta mennyiségét amit megkaphatok Finomabban nem is adhatta volna tudtomra a dolgot...

Két napja megy a sonka arczba tolása. Tegnap nem volt erőm gusztustalankodni, de majd most.

Vakuval és vaku nélkül.

Nyuszi ül a tepsiben, fokhagymával tűzdelve, szalonna taréj alatt - és kurvára döglött. Mellé akadt hajmás törtkumpri, vegyes vágottal/céklával. Utána joghurtos eper torta csokival nyakon öntve.

Volt még vmi karalábéleves de említésre sem méltó.

Ok 2007 nem most volt. Már akkor is inkább voltam középkorú mint fiatal. Ide vetett a radai rosseb és ennek sokan nem örültek és örülnek. Ez így van jól: minél kevesebben szeretnek, annál biztosabb, h valamit jól csinálok (nem). Ennek ellenére megtaláltam az embereket akik miatt érdemes volt egyes phórumtársak idegeire mennem.

Nem mondok neveket. Elég az hozzá hogy még az országhatárokat is eltöröltük, mert a barátság ilyentén nem korlátozható. Lehet h csak a pofám nagy de azt kell mondanom, hogy az életemhez nagyon sokat adott az itt megismert pár ember. Akiket a barátomnak tartok, még akkor is ha keveset találkozunk vagy beszélünk. Nagyon remélem hogy ez az érzés kölcsönös.

De ami miatt írok: az elmúlt pár évben nagyot fordult elég sok minden. Mindenki idősebb lett , több problémával, sokszor kevesebb lehetőséggel. És ez a ph-n is megjelent az ismerőseim és barátaim között is. Eleinte csak azt veszi észre az ember, hogy el-el maradoznak hsz-ek a kedvenc topikokban. Majd ráeszméltem a sok új arcra (akik a perpetuum mobile energiájával és a mindent IS tudással megáldottak), és hogy egyre kevesebb a közös témánk.
Utána már nem csak hsz-ek maradtak el, hanem pm-ek is. Majd már nem jött viber/whatsup/teccőlegeskliens üzenet sem. Itt munkahely, ott magánéleti válság, amott gyerek született. És a szám egyre csak fogy. Amikor a barátok kényszerpályán mozognak és ez rányomja a bélyegét a kapcsolatra, akkor szomorú a vég. Az ember próbál ragaszkodni, mindent elkövet az utolsó szalmaszálat fenntartandó - de hát van az úgy h IJ esete van.