Hirdetés
Rá kellett jönnöm, hogy végzetesen vonzódok a mobilokhoz. Imádom dédelgetni őket, telepítgetni a programjaikat, összehozni őket a PC-vel, alkalmazásokat keresni hozzájuk, azokat feltölteni a memóriájukba. Felcsillanó szemmel elkönyvelni: „Új usb eszköz csatlakoztatva”. Majd kitartón túrni a világhálót tartalmak után. Elmerülni a *.sis, *.jar fájlok tengerében. Simogatni a telefon kijelzőjét, miközben nézem a pixelmentes TFT panelt. Örvendezni az újabb feltelepített alkalmazásnak. „Elindítja most?” „Igen.” Rájuk tölteni a kedvenc mp3 csengőhangomat. „Ezek mi vagyunk, a szabadság vándorai.” Háttérnek kitenni egy tájképes témát. Plusz letölteni több tucat virág, gyümölcs, tenger, naplemente, hegyvidék *.jpg-t. Majd betölteni a sok színes csodát a picture mappába. Mindegy, hogy telefon memória vagy memóriakártya, csak legyen még pár mega szabad hely, hogy ne omoljon össze a mobil...
Mindig is imádtam a kütyüket. Zsebrádiók, kvarcórák, zsebszámológépek bűvöletében nőttem fel. Nekem egy mobil a mai napig megtestesíti a Technika csodáját. Oh, igen, egy technokrata nő vagyok. Még ilyet. Pedig van ilyen. Algieba/Gamma Leonis.
Nagyon sokan kivesznek valami értékesebbet, pl. egy kulcstartót, és beletesznek valami "szemetet", ami épp a kezük ügyébe akad. Épp emiatt, így 250 ládatalálat körül mi már nem foglalkozunk az ajándékokkal... Épp elég öröm megtalálni a dobozt, és persze átélni az élményt, hogy megint megismertünk egy nagyszerű helyet. Ez az igazi ajándék a játékban 
Igaz, t650 szoftot kellett rátennem, de működik is, független is. Végre van egy újabb, normális kamerás Sony Ericssonom 
