Hirdetés
Három évvel a teszt elolvasása után a tulajdonosa lettem a K790 3G változatának, a K800-asnak. 2006-ban felkeltette az érdeklődésemet a modell, de akkoriban tombolt a retro mániám és kizárólag multimédia-mentes telefonokat használtam. Aztán addig csapongtam a különféle modellek között, míg sikerült megválaszolnom a nagy kérdést: mit várok egy mobiltól? A hosszú út végére érve a mobiltelefónia világában, kényelmesen hátradőlök és tenyeremre fektetem a K800-ast.
106x47x18mm méretű, 115 grammos, teljesen szögletes, csöppet sem nőies modell. Ránézésre nagynak látszik, de ez csak érzéki csalódás, mert nincs nagy kezem, mégis kényelmesen elfér benne. Könnyű kezelni, minden gombot könnyedén elérek. Eddig nem ejtettem le. Szemből átlagos Sony Ericsson tábla modell, a háta az érdekes. Púpos, mivel a kamera nincs besüllyesztve a hátlapba, ráadásul nagy lencsevédőt kapott. Azonban a lencsevédő felirata enyhíti az esztétikai bokaficam okozta sokkot. A 3,2 megapixel, automata fókusz, és a púpocska feletti vaku sok jóval kecsegteti a telefon tulajdonosát. Szerencsére, a K800 méltó utódja a siker modell K750-nek. Kamerája az egyik legjobb a mobilok mezőnyében, a 3,2 megapixeles csapatban az etalon.
[link]
Összemértem a tudását egy alap digitális kameráéval.
A közeli képek mutatják meg a legjobban, hogy a kamerával semmi baj sincs. Ha lenne objektív része és előtte egy plusz lencse, plusz tudna optikai zoomot, bőven hozná egy alap digitális kamera minőségét. Így sincs okom panaszra, mert makróban tökéletes képeket lő. A barack eredeti méretben is pazar látvány. Látszanak a gyümölcs apró szöszöcskéi is. Tehát csak objektív kellene és a mobil fotózásnak lenne normális jövője.
Légköri jelenség és horizont alkonyatkor
A fenti kép egy miatt került be, mert a távolban látszik ama magas nyárfa, amiről később fényes nappal is lőttem egy képet.
10x50-es binokulárba nézett a K800
Ugyanígy fotóztam le a lenyugvó napot, bal kezemben egyensúlyoztam a binokulárt, jobb kézzel egyik kukucskája mögé tettem a K800-ast, és mikor épp nem remegett a kezem, gyorsan fotóztam.
Reggeli felhő
Átlagos nappali felhőfotó, hogy bemutassam, mennyire bírja a kamerája az erősebb napfényt.
Templomtorony: példa, hogy mire képes teljes napsütésben a kamerája
Természetesen a képek eredeti méretben képzajosak, de sose fogom egyiket sem 70x50cm méretben kinyomtatni, inkább normál fotóméretben, mert abban jól mutatnak. Szerintem vállalható a képminősége. (Oké, ennyire „igénytelen” vagyok, ahogy még két ismerősöm, akik telepakoltak egy-egy albumot a K800-asukkal készített fotókkal.)
Egyébként a K800 nemcsak fapados digitális kameraként funkcionál nálam, hanem telefonként is. A hangminősége rendben van, kihangosítva átlagos a hangja. Két, három napig üzemel. (Bár nekem mániám töltőre tenni, ha már 50%-on van a telep.) Plusz mp3 lejátszóm egy HPM-70-es fülessel. Feltelepítettem a kedvenc JAVA alkalmazásaimat: 3 planetárium, egy világóra, angol-magyar és magyar-angol szótár, két java könyv, egy tudományos számológép, egy angol szótár, Opera mini. Telepakoltam témákkal, háttérképekkel. A jelenlegi csengőhangom teljes hosszában a Queen egyik klasszikusa, az Univerzum hercegei.
Használom böngészésre egy kisebb netcsomaggal.
Sokat hallgatom az RDS képes FM rádiót. (Megfogadtam, hogy rádió nélküli mobilt többet nem veszek, mert szükségem van a közszolgálati műsorokra, hogy íróként friss témákhoz jussak.)
Ami negatívum, a joystick. Használt példányt vettem, és első dolgom volt visszavinni, hogy garanciába csináltassák meg, mert akadt két irányba. Most tökéletes, és az én puha ujjaimmal sokáig fogja bírni. (A J300-asé négy év elteltével sem akadt.)
A kezelése nagyon könnyű. A menüje logikus, nem lehet eltévedni benne. Aki használt már Sony Ericssont, annak ugyanolyan jó, mint a Nokiásoknak az S40. Külön menüpontot kapott a kamera és a zenelejátszó. A rádió a Szórakozásban van.
A lényeg, hogy a Sony Ericsson K800 a mai napig egy remek középkategóriás modell. Annyira jó, hogy később másik (szebb) házban újra kiadták.
Új burkolatot és számot kapott: K810