Nagyon helyes.

Én pont tegnap éreztem ezt a Schecterrel. Végre hazakerült a hangszerésztől négy hét után, szerintem jobban csörög, mint előtte. Rákérdeztem, és bundot is síkolt rajta, úgy került az egész húrral együtt 31 ezerbe.

Aztán elkezdtem játszani azokat rajta, amiket nagyjából tudok, hát mind szarul ment, billegett a gitár az ölemben, nem azt hallottam, amit szerettem volna..

Mondjuk már a tanárnál befrusztrálódtam teljesen. A pentaton dobozokról kérdeztem, azokról kezdtünk el beszélni, hogy mi bennük a logika, milyen móduszokat lehet játszani rajtuk, stb. Beszélt az improvizálásról, és mondta, hogy nézzük meg ezt a gyakorlatban. Kijelölt három hangot a skálából, egy alaphangot, az eggyel magasabb és alacsonyabb hangot. Mondta, hogy ő játszik egy alapot, és én tetszőleges ritmussal ezt a három hangot variáljam rá. Elkezdte játszani, én meg ott ültem, és teljesen lebénultam, mondtam neki, hogy nem tudom. Nyomta tovább az alapot, türelmesen, ültem izzadó tenyerekkel, bénán, mondtam, hogy fogalmam sincs mit kéne játszanom oda, ami illik rá. Aztán mondta, hogy oké, akkor játsszam rá ezt, és mutatott egy ritmikát. Na, az úgy már ment, pár percig azzal szórakoztunk.

Utána mondtam neki, hogy oké, de magamtól erre képtelen vagyok, pláne éles helyzetben. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, és arra gondoltam, hogy hazajövök, és a gitárok meg az ampok meg mindenem, ami gitárhoz köthető, azt fogom és szanaszét töröm ezer darabra, és kibaszom a kukába.

W | W | H | W | W | W | H