Az első egy ACDC gitár, a második egy nem ACDC gitár. Segítettem?
Amúgy számomra mindkettő szép. Érdekesek ezek a Gretsch-ek. Nem a kedvenceim, de nem rosszak. Ha üreges/félüreges testű gityó, akkor nekem megint a PRS Hollow Body a berögződés, vagy egy szép piros Casino.

Nálam az ilyen nagyon elvetemült koponya formák, meg ilyen elcseszett gitárok nem jönnek be pl ez a szörfdeszka totál érthetetlen. Persze értem, jó buli meg minden, poén, de játszani biztos kín rajta. Az Explorer-t is csak Edge tette számomra szerethetővé, a V-t a mai napig nem értem, igaz nem is játszok nagyon állva, persze ott meg Albert King volt aki megmutatta, hogy a forma nem számít.
A hagyományos formákból az SG (és a V ha az még hagyományos, de szerintem inkább nem az) az ami totál nem mozgat. Hiába Black Sabbath, ACDC meg Zappa, valahogy nem élem át az érzést. Firebird-re se nagyon tudok ránézni, de az is ritka gityó.
LP-m sem lesz, de azt hamarabb tartanék itthon, mert fantasztikusnak találom, csodaszép, okosan kigondolt, de a játék rajta nem az enyém, kényelmetlen és nem is játszom olyat amit a hangja megkívánna. Van HH gitárom a PRS Std24-em, az úgymond kiváltja az LP-t, de csak a hangszedők miatt, az egész egy teljesen más vonal.

Mos mé, hánem? De! Vagy nem...