"Zene-elmélet volt itt a téma."

Valójában a téma onnan indult, hogy létezik-e olyan gitárakkord, amit B#-val jelölünk. (Nem, nem létezik.) Aztán elkanyarodott eléggé, ez igaz.

"A C## a gyakorlatban = D, de az elméletben sosem az."

Ez így nem igaz, egyik része sem. A kulcsszó, az, hogy milyen hangolást használunk. Írtam itt kiegyenlített hangolást, azaz egyenletes/egyenlő hangközű temperálást, írtam középhangú temperálást, de van még jópár féle. Ha van rá igény szívesen mesélek én is ezekről, vagy utánuk lehet olvasgatni. Lényeges, hogy értsük miről van szó, mert jelen esetben ez a kulcsa az egész megértésének.
Fejből nem tudom mióta, de biztos, hogy több, mint egy évszázada a kiegyenlített hangolást használjuk. (Tehát igen, amikor gitározunk, kiegyenlített hangolást használunk.) Minden más hangolás már csak a múlt, vagy épp gondolatkísérlet, hogy milyen lenne egy-egy darab, ha ugyan nem erőszakolnák meg a fülünket piszkos, pontatlan hangközökkel, vagy épp régi korok zenéjének autentikus előadása. De marginális ezek jelenkori jelentősége, és amikor sajtee gitározik, hidd el, kiegyenlített hangolást használ.
De ha általánosságban beszél az elmélet, ha egy kottát nézünk, amely kottára vetett darabot el lehet játszani többféle hangolási rendszerben is, mégsem tehetjük meg azt, hogy egyenlőségjelet rakjunk azon hangok közé, amik kiegyenlített hangolást használva enharmonikusak. Igen, ha más hangolást használunk, a gyakorlatban sem lesz a ciszisz egyenlő a D-vel. Gyakorlatban sem! Nem arról van tehát szó, hogy más az elmélet, meg a gyakorlat, hanem arról, hogy a gyakorlatban sem vehető ez _általánosságban_ biztosra. Viszont, ha elméletben is beszélünk, de fixen tudjuk, hogy milyen hangolási rendszerrel dolgozunk (mint jelen vita esetében!), akkor igen, megtehetjük, hogy azt mondjuk, hogy a ciszisz egyenlő a D-vel. Elméletben is, gyakorlatban is. Mert igen, ezt mondja a zeneelmélet is ez esetben.

"A kottában sem írunk helyette D-t, mer az ciszisz, a helye a C hang helyén van, némi keresztekkel megmódosítva."

Lsd: fentebb a magyarázatát. Másrészt meg 4-7 kereszt között a legegyszerűbb jelölése a D-nek valóban az, hogy ha a C helyére írjuk és egy kereszttel még megdobjuk. Így ciszisz lesz, azaz, bárkinek, aki itt gitáron le akarja játszani, D. Minden más esetben maximum azért jelölhetjük a cisziszt és a D-t különbözően a kottában, mert úgy gondoljuk, hogy játszható ez másféle hangolással is, nem csak kiegyenlítettel és akkor bizony máshogy fog szólni ez a két hang. És mi azt akarjuk, hogy ciszisz szóljon, nem pedig a tőle ez esetben gyakorlatban is különböző D. Sőt, teszem azt, azt akarjuk, hogy az énekes úgy énekelje, vagy a hegedűs úgy játsza. Nem temperált hangszereknél (nem, az énekes nem hangszer, a hegedűre gondoltam ) ugye könnyebb a dolgunk.

[ Szerkesztve ]