Azért nem hozta létre, mert nem törölted előtte a Windowsnak szánt területet, vagy akár a teljes lemezt, hanem vélhetően fixen particionálva volt a meghajtó és csak megadtad neki formázás (?) után a korábbi partíciót... Ha törölted volna rendesen, akkor létrehozta volna, sőt az új opcióra kattintva eleve rákérdez. Ha talált másik elsődleges partíciót és legacy (CSM) telepítésnél az lett megjelölve aktívként, arra kerültek a bootoláshoz szükséges fájlok, akkor az szép. Bár az elég extrém, ha a telepítéshez használt pendrive lett az...

Lehet akár utólag is javítani a rendszerindítást, valamint pl. a bcdboot c:\windows /l hu-hu /s c: paranccsal a C-n létrehozni az indítófájlokat (hu-hu: magyar nyelvű rendszernél). Plusz ilyenkor a C partíciót aktívvá is kell még tenni a lemezkezelőben / parancssorban, majd restart. Vagy ha friss telepítés és még nincsen belakva a rendszer, akkor a másik lehetőség normálisan újratelepíteni.

[ Szerkesztve ]

Nem elég szimplán aktívvá tenni a C partíciót, kell a bcdboot c:\windows /l hu-hu /s c: parancs is, ahol a hu-hu magyar nyelvű Windowsra vonatkozik.

Pedig nincsen benne különösebben semmi extra és aki már önállóan telepít Windowst, feltételezi hogy ezekkel valamilyen szinten tisztában van.

Ha örökölt, akkor az BIOS/MBR szerinti telepítés, ami a lemezkezelős screenshoton is látszik. Ahogyan az szintén, hogy a C helyett a lemez 2-n lévő D partíció lett megjelölve aktívként, azon vannak a bootoláshoz szükséges fájlok. Azaz ilyenkor ezen megoldást lehetne megpróbálni, vagyis kiadni a leírt a bcdboot parancsot, majd aktívvá tenni a C-t a lemezkezelőben / parancssorban, aztán restart. Szükség esetén és biztos ami biztos alapon előtte mentést készíteni a rendszerről és készenlétbe helyezni pendrive-ra a Windows telepítőjét, ha esetleg gond lenne.
A D, E, F partíciókon a lapozófájl gondolom max. a játékok miatt lehet pluszban, mert amúgy nem indokolt oda pakolni, elég ha a C-n van, az az alapértelmezett.

[ Szerkesztve ]

Mármint ki lett adva a bcdboot parancs és aktívvá is lett téve a C partíció, ha esetleg a lemezkezelőben nem engedte, akkor parancssorban? Valamint ilyenkor a D-t ha esetedben törölni nem is lehet, mivel fontos adatok vannak rajta, de legalább inaktívvá kellene tenni.
Ha a leírtak szerint történt, de nem bootol a Windows, akkor meg lehet próbálni a telepítőről bootolva a rendszerindítás javítását a linkelt leírás szerint az ottani parancsokkal, valamint a telepítőben van külön javítási lehetőség is. Valamint még emlíve volt ez a módszer, de ez feltételezi, hogy alapesetben megvan, létrejött minden szükséges partíció a céllemezen, nem összevissza vannak, meg nem utólag kell valahogyan létrehozni.
Ha nem sikerül megoldani, akkor marad a mentésből (ha van) visszaállítás és használod tovább ahogy volt, vagy az újratelepítés, mint már említve volt. Ahol az utóbbit az előzőleg leírtak szerint megfelelően kellene végrehajtani, hogy ne fordulhasson elő az, ami most. + Ha támogatja a hardver, akkor lehetne a legacy/CSM helyett akár UEFI-s telepítést is csinálni.

Ha már van kéznél pendrive-on Windows-telepítő és használtad is, akkor meg lehetne próbálni az alól elvégezni az említett műveleteket (bcdboot + aktív partíció), Shift+F10-zel parancssort nyitva és ott kiadva. Ami a leírtak alapján végül eredményes lett, oké. Bár az érdekes, ha UEFI-s telepítést ír a rendszerinformáció, ha eredetileg legacy volt, de mindegy.

A HDD-n a D partíciót meg azért nem engedi formázni, törölni a lemezkezelő, mert védett partíció lett, mivel a telepítésnél nem lett létrehozva az 530 MB körüli System Reserved partíció a rendszer számára és végül a D lett beállítva, használva ilyen célra. Viszont parancssorban (DiskPart) megoldható a védett rendszerpartíció törlése, vagy akár a teljes lemezé is, lásd az előzőleg már linkelt válaszban leírtakat. Viszont ilyenkor előtte a partícióról/lemezről nyilván le kell menteni a fontos adatokat, mivel a művelet destruktív!

[ Szerkesztve ]

Ha ilyet sikerült összehozni, azaz a normális állapot helyett a HDD-re került a rendszer számára fenntartott partíció, majd az utólag törölve lett, akkor nem meglepő, ha utána nem bootol az SSD-re telepített Windows 10... Ahol pl. Legacy/CSM szerinti - többek között ez sem derült ki a leírtakról - telepítésnél a bcdboot paranccsal + a C partíció aktívvá tételével jó esetben utólag korrigálható a hiba, amiről már volt szó itt, + egy másik válaszban is le vannak írva, linkelve a heyreállítási, javítási lehetőségek. Ha UEFI-s, akkor az viszont problémásabb lehet, meg ott ugye egy EFI-rendszerpartíció (ESP) is kellene a céllemezre.
Másik lehetőség az újratelepítés, illetve megfelelően kivitelezve, lásd egy másik válaszban leírtakat, az ott linkelt útmutatókat.

Ha legacy/CSM szerinti telepítés, akkor a BCDBoot mellett a C partíciót aktívvá is kellett volna tenni, ha nincsen 5xx MB-os System Reserved partíció, lásd egy másik válaszban leírtakat.
Ha összekuszálódott az egész, akkor igen, lehet jobb lenne a clean install, meg azt is inkább UEFI szerint, ha UEFI-s az alaplap.

[ Szerkesztve ]

Tehát akkor az utóbbi a helyzet, ahol pl. a Windows 10 telepítőjét pendrive-ról bootolva lehetne ügyködni, parancssorban aktívvá tenni a C partíció és kiadni a válaszokban lévő bcdboot parancsot, aztán vagy / vagy. Illetve mondanám, hogy előtte készíts rendszermentést ha esetleg balul sülne el, de mivel esetedben összevissza, több lemezen vannak a szükséges partíciók, ezért ez nem feltétlen opció.

Ha csak sima partíciótörlés történt, akkor az jó esetben visszaállítható (példa), bár SSD-knél a törlés után lefutó TRIM miatt problémásabb lehet.

A "rendszer számára fenntartott" alapján BIOS/MBR mód szerint lehet telepítve a Windows 7, aminél működhet a rendszer akár az említett partíció nélkül is, lásd az itt a topikban is már többször említett bcdboot c:\windows /l hu-hu /s c: parancs + a C partíció aktívvá tétele módszert (példa), ami alábbi blogbejegyzés 4. pontjánál illetve azon belül a 6. pontnál is ismertetve van.

Egyébként van Windows 7 topik is, sőt az azzal kapcsolatos rendszerindítási probléma eleve oda tartozik és értelemszerűen ott kellett volna feltenni. De most már mindegy, ha itt lett feltéve a kérdés és kaptál rá válaszokat, akkor nyilván nem szükséges ugyanezt a másik topikban is megkérdezni.

[ Szerkesztve ]

Szerintem az előzőleg már tisztázva lett, hogy ha 100 MB-os EFI-rendszerpartíció (ESP) van és GPT formátumú a rendszermeghajtó, akkor az nyilván UEFI szerint van telepítve és a rendszerindítás javítása is annak megfelelően alkalmazandó, ha angol nyelvű a telepített Windows 10 akkor annak megfelelő bcdboot paranccsal, stb. Ha legacy (CSM) mód szerint lenne telepítve, akkor értelemszerűen 50-5xx MB-os System Reserved partíció és MBR formátum lenne az előbbi helyett.

"Érdekes módon a BIOS-os boot menü a telepítő USB-ről kétféle bootolási lehetőséget kínál föl.
- Sandisk
- UEFI: Sandisk"

Ha támogat az UEFI-s alaplap UEFI mellett legacy (CSM) bootolási módot is és kettős, Legacy + UEFI rendszerindítás van beállítva, akkor nincsen abban semmi meglepő, hogy a bootolásnál mindkettő választható, meg ha a telepítési adathordozó is úgy lett elkészítve hogy mindkettőt támogatja, lásd pl. MCT-vel. Ilyenkor a bootolásnál F12 / egyéb billentyűvel előhívható gyorsmenüben lehet választani a kettő közül, ahol az UEFI előtagos értelemszerűen az UEFI szerinti bootolás, a "sima" pedig a legacy (CSM) mód szerinti.

"Az indítás viszont sajnos ugyanúgy végződött.
Továbbra is "BAD SYSTEM INFO CONFIG "

Előzőleg már linkelve lettek útmutatók az ilyen BSOD hiba lehetséges okairól és azok megoldásáról, értelemszerűen azokat kellene először megnézni. Meg ugye ha maga a Windows 10 bebootol, akkor nem feltétlen a rendszerindítással van itt a fő gond, mert akkor értelemszerűen be sem bootolna.

[ Szerkesztve ]

• De, nyilván pont a dual boot miatt van ez, ahhoz van köze, meg a két rendszer eltérő működése (helyi idő vs. UTC) miatt ilyen szempontból.
• Arra a registry-s vagy egyéb módszerre max. csak az előbbi esetben lehet szükség, meg ha Windowsnál van átállítva, ellenben alapesetben nyilván nem, amikor Windows van csak telepítve.
• Működik a Windowsban az automatikus időszinkronizálás is, igaz nem feltétlen 25 percenként fog lefutni, ahol adott a lehetőség manuálisan is futtatni, + akár módosítani a gyakoriságát..
• Ez a "nagyon sokan" a Windows & Linux dual-boot esetében valójában a felhasználóknak inkább csak egy kis részét érinti, a nagy többség Windowst eleve single-boot megoldással használ, egy szűkebb rétegnél jellemző a multi-boot, de ott is elsődlegesen Windows & Windows dual-boot formában, vagy a másik OS-t pl. virtuális gépen / WSL formájában futtatva.
• Az előbbiből kiindulva ahogyan a multi-boot, úgy az sem tömegigény, hogy a Windowsok rendszerbetöltője natívan kezeljen multi-boot esetén mindenféle egyéb OS-t, aki az utóbbit szeretné megoldani, annak adott a lehetőség utólagos bcdedit és bcdboot parancsokkal vagy 3rd party programmal beállítani mind legacy (CSM), mind UEFI szerinti telepítésnél. Sőt, az utóbbinál pláne nem nagyon kell mókolni, mivel alapesetben eleve ott lesznek az operációs rendszerek indítóbejegyzései az UEFI boot menüben és tetszőlegesen lehet választani adott boot bejegyzés kiválasztásával vagy a sorrend módosításával egyik / másik indítása közül, nem feltétlen kell Windowson belüli közös boot menü.

[ Szerkesztve ]