Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • neduddgi

    aktív tag

    válasz james #437 üzenetére

    Szia! Értem a kérdést, és ''Gorelik: Miért Három Dimenziós A Tér'' c. könyvében nagyon jól le volt írva, - kölcsön adtam; sose kaptam vissza- ha az erőhatásokat úgy modellezzük, hogy adott rővonalszám arányos a tömeggel, töltéssel, ami az erőhatást létrehozza, akkor attól függően csökken két test között az egymással kapcsolatban maradó erővonalak száma a távolság növekedésével, hogy hány dimenziós is a tér. Pl ha egydimenziós, tehát az egész világegyetem egy egyenesbe sűrűsödve létezik, akkor bármilyen távolságban ugyanannyi a kapcsolódó eővonalak száma, tehát csökkentő tényező 1/R^0 vagyis R a nulladikon, tehát nem csökken. Két dimenziós sík világban 1/ R , 3 dimenziósban 1/ R négyzet, stb. A többi dimenzió összeomlik, ez a folyamat akármennyiről indulunk is, mindig 3-nál áll meg, a kúpszeletek tulajdonságai miatt. Ennek belátásához integrálszámítás ismerete szükséges. Bemutetása túlnő egy hsz lehetőségein. Az a kérdés pedig, hogy mikor viselkednek kellően szimmetrikusan az adott dimenziójú mátrixok mint operátorok, még bonyolultabb. Van először is egy mátrix-sajátvektor probléma, ( az a sajátvektor, aminek csak a hosszát változtatja meg a mátrix, mint operátor, de az irányát az akárhány dimenziós térben nem ) és egy szimmetria probléma. Erre úgy tűnik a egy egyszerűbb 9, ( +1 az idő ) és egy ''mindent'' leíró ( eddigi ismereteink szerint legalábbis) 26 dimenziós ( + 1 az idő ) elmélet létezik. De lehet gyártani újabbakat. :)

Új hozzászólás Aktív témák