Új hozzászólás Aktív témák

• #64 pető bá' őstag Szatyor95 #63

  Új Válasz 2014-08-27 11:11:51 #64

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  pető bá'

  őstag

  válasz Szatyor95 #63 üzenetére

  a pünkösdöt tényleg meg lehet értetni egy gyerekkel egy mise alatt... az ünnepnapok megismeréséhez (mi van ma?) tényleg elég egy-egy mise/beszélgetés, de a megértéséhez (hogyan-mikor-ki-mit-hol és leginkább: miért?) picit több kell. Valóban alapműveltség, csak nem árt összefüggéseiben látni, hogy mi miért és hogyan..

  börtön: nézzék meg a Remény rabjait, ha a börtön mindennapjairól szeretnének átfogó képet. Továbbra is tartom, hogy ez felesleges, és még mindig nem tudom elképzelni, hogy órákat dekkoljon egy csoport a börtönben. Ha ötösével engeded oda, legalább egy 15-20 perc kijár.. 30 fős csoportnál 2 óra. Kell legalább két tanár (aki bent van + egy a többiekkel), és el is ment egy egész tanítási nap (oda-vissza út, + megnézetnéd az egész intézetet, vagy ha csoportosan nézeted meg, akkor három tanárod van). Osztálykirándulási ötletnek nem utolsó, ha van ennyi érdeklődő, és még a börtönnel is le tudja egyeztetni valaki. De nem hinném, hogy megoldható. A szülők reakcióiról nem is beszélve - a széltől óvott 12-13 éves lánykát nem tudom mikor engedné el bárki. Emellett a tanár továbbra is felelős a gyerekekért, nem tudom ki vállalná el ezt.
  A film hatásos. Jó filmeket kell néz(et)ni. Ha csak arra a 2 (tanítási)órára gondolkodik el rajta, már hasznos. Egy filmet meg lehet nézni, és utána órákon keresztül lehet beszélgetni róla, ha van egy jó tanár.
  Látom értelmét a börtönlátogatásnak, de nem így, osztályszinten, és nem biztos, hogy ennyi idősen.

  Hajléktalan: sorsok megismeréséhez nem kell a szállóra menni. Én is beszélgettem egyszer egy középkorú (50-es éveiben járt nagyjából) hajléktalannal. Elmondta a történetét, végighallgattam. Normális volt, elmondta, hogy működnek a dolgok a városban: ő becsületesen él, kér, ha kap elkölti. Megmutogatta, hogy a szemem előtt mennek el, akik lopnak, mindenki tudja róluk, de a rendőrök nem rájuk harapnak, hanem a személyazonosságukat igazolni nem tudó hajléktalanokra. Neki lett volna hova menni, rokonai élnek a környéken, de már nagyon megszokta, nem tudna visszaköltözni. Elmondta, hogy miből él, honnan szerez ételt, mire költ, hogy jutott idáig. Megköszönte háromszor amit adtam neki, és elköszöntünk, mert ment a buszom.
  Ettől függetlenül életszerűtlennek tartom egy szálló látogatását. Sok fiatalba nem szorul semmi empátia, képesek lennének az arcukba röhögni - van ilyen ismerősöm azért merem írni. Az iskola feladata nem ez; ami a feladata azt sem tudja ellátni, ne terheljük tovább. Az önkéntességben rengeteg lehetőség van, ha valaki kíváncsi a hajléktalanok életére, akkor bizonyára talál olyan lehetőséget, ahol tud segíteni és beszélgetni is egy-egy emberrel.

  Röviden: jó dolog lenne, de nem kötelezően mindenkinek, és nem ilyen nagy csoportokban.

  A lopás akkor is nevelési kérdés, és reflex kell, hogy legyen. Mármint az, hogy nem lopunk. Ha nem az, akkor már régen késő. Ha meglátok egy telefont, és az jut eszembe, hogy "nem látja senki, elvihetném" nem pedig az, hogy "vajon kié lehet?".
  Ezt beszélgetésekkel, gyakorlatokkal, játékokkal is el lehet mélyíteni. Empátia és a többi pedig szintén: tudni kell, hogy mi a helyes, utána lehet "gyakorolni" élesben, vagy akár szóban is, elmélyítve, hogy mi a helyes: mit tennél, ha a barátoddal ez meg ez történne stb. Amikor már a következményekkel kell "fenyegetni", ott már megkésett a nevelés. Szerintem.

Új hozzászólás Aktív témák