Ez azert vicc, hogy az en szuleim is mindig ezt mondtak fel mikor szoba kerul egy kis nosztalgia. Ennyit tudnak, illetve gyakorlatilag ezt seggeltek be oroszbol es lefott a kave. Tenyleg ennyi maradt meg oroszbol ennek a generacionak? Ergo nulla. Sok ertelem volt ezeknek az oraknak akkor

Ma meg ha tudsz oroszul hatalmas osszegeket lehet kaszalni mivel "senki" nem beszeli.

''A kreativitás kulcsa abban rejlik, hogy tudod, hogy rejtsd el forrásaid''

'88 nyarán volt két hét "kísérleti adás" a TV 2-n, ami ugye ma már MTV 2. Ez FOLYAMATOS 2 hetet jelentett, ami önmagában szenzáció volt, de ami méginkább nagy szám volt, hogy csomó sorozat, rajzfilm, élő adások, külön délelőtti műsorok mentek, plusz annyi film, mint máskor fél év alatt.
Bulvárosodott a TV, ma így mondanánk.
Utána szűnt meg teljesen a hétfői szünnap, én így emlékszem.

Akkoriban jöttek a Hupikék?

Le az elipszilonos jével, éljen a "j" !!!

Ahogy eljött a rendszerváltás 89-ben, már lehetett utálni az oroszt és nem is volt kötelező tanulni, mindenki örült és ment is a levesbe azonnal. Aztán meg ha az ember a napi életben nem használja, mert pl. kőműves lesz belőle, akkor el is felejti.
Az általánosban én még oroszul tanultam, utolsó 2 évben fakultáció keretén belül kezdtem el angolul is. 1989-ben kezdtem a középiskolát, ott pedig már csak az angol volt, mint idegen nyelv tanulás (illetve másik osztályban német).
Sok minden így nekem sem maradt meg az oroszból, de egy-két szó igen, meg a betűket is fel-felismerem

Kb. igen: a korábban linkelt napilap TV műsor oldalaiból is az jön át, h 1988 őszétől egyre sűrűbben volt hétfőnként délutáni adás, végül 1989-től állandó.

Na igen, kivancsi lennek, hogy bar kotelezo volt de meg se beszeli egy generacionyi ember es ebben mennyi, illetve mekkora szerepe volt a diaknak illetve tanaroknak? angolbol nekem van egy nemzetkozi kozepfokum amit alt. illetve kozepiskolas eveim alatt szedtem fel eleg volt ehez.

''A kreativitás kulcsa abban rejlik, hogy tudod, hogy rejtsd el forrásaid''

Szerintem igen.
Sőt, mintha a Sógun összes részét is akkor adták volna le, minden este egy részt.

Így van, főként az orosz uralom miatt volt ellenszenves a nyelvük tanulása, és jórészt mindenki onnan. Mesélte is vki (talán Moldova?) anekdotaként, h vmi itt rendezett nemzetközi boxviadalon a küzdőtérről csak annyit hallott ki, h "hajrá, Szergej!", csodálkozva ment közelebb - és mondták neki, h persze, román az ellenfele...

Apámnak meg a 60-as években még negatív jelzésként került rá a káderlapjára, h "beszél angolul" - hiszen minek is az, mert ami fontos szakirodalom, azt az elvtársak már úgyis lefordították vagy oroszra, vagy min. németre...

Szerencsere mar nekem is nemet vs angol volt.
Erdekes mennyit valtozott a vilag, en 4 eve, hogy dolgoztam kint Gorogorszagban 5* -os grand hotelben es ott hatalmas munkaero hiany volt oroszul tudo alkalmazotbol. Vadaszni kellett oket. De akar 5 eve Olaszorszagban is pl. megprobalkoztam az akkori Ex-el es konretan csak oroszul tudokat vettek volna fel, kerestek...

''A kreativitás kulcsa abban rejlik, hogy tudod, hogy rejtsd el forrásaid''

Akkoriban jöttek a Hupikék

Másodikos voltam, amikor nem engedett haza a napközis tanerő, hogy videóra tudjam venni a délután 4 vagy 5-kor kezdődő első Hupikék részt, szóval a '88 az reális.

Hello IT! Have you tried turning it off and on again?

Azok a tanárok...

Le az elipszilonos jével, éljen a "j" !!!

Dehogynincs különbség. Nekem a kezem alá adtak pár 18-20 év körüli egyedet, hogy tanítgassam őket a szakma rejtelmeire, hát kb. siralmas volt a végeredmény. Tízből kb. 1(!) embert lehetett tanítani, a többiek hajlandóságot se mutattak a fizikai fortélyok elsajátítására. 30 év fölöttiekre kellett lecserélni a gang-et, ha dolgozni is akartunk.

Fiatalkoromban ezek az arányok PONT FORDÍTVA működtek. Ebben persze az atyai nevelés (és pofonok) is közrejátszottak, de mára ezek hiánycikké váltak.
Úgyhogy óriási hazugságnak tartom, hogy nincs változás. De bizony van, nem is kicsi. Ezek a kölkök fizikai munkát maximum nagyon kis arányban fognak végezni, egy sima mosogatásra/takarításra nem bírod a zömét rávenni.
Ami 30-40 éve ALAP volt. A többi munka erre jött rá.

Nálunk is volt pálcás, viszont már valami kezdődött (lehet vitatkozni milyen irányba), ugyanis egyszer valaki azért kapott hasonlót, mert iskolán kívüli tevékenység során az illető osztálytársam lopott egy almát zöldségstandról, észrevették és kapott valami körmöst vagy pálcást, viszont ezután bejöttek a szülei pampogni, hogy képzeli a tanárnő a fenyítést a srác ezen tettéért...

Mondjuk óvodásként én se tiszteltem annyira a magántulajdont, valami kis játékfigura, ami hasonlított a legó emberhez, csak épp nagyobb volt, meg nem olyan szögletes (nagyon divatos volt akkoriban, különböző festett és műanyag ruházattal) került hozzám "véletlenül", de végül csak visszakerült a gazdájához.

[ Szerkesztve ]

Le az elipszilonos jével, éljen a "j" !!!

Egyébként erről jut eszembe, ha már nosztalgia gyerekszemmel: Annak idején alig vártam, hogy megjelenjen az aktuális Rádiótechnika évkönyv. Rengeteg áramkört építettem meg belőle, így utólag visszagondolva, rettentő felelőtlenül és balesetveszélyesen (pl. Vas-Kloridos NYÁK maratás otthon egy lavórban). Még létezett a COCOM lista, sajnos számos alkatrész beszerezhetetlen volt, az orosz megfelelői pedig rendre katasztrofális minsőgéűek voltak, hamar letettünk arról, hogy ez utóbbiakat használjuk (emlékszik még valaki azokra a rettenetes hasmenés-barna színű IC-kre)?

A másik nagy népszerűségnek örvendő hobbi annak idején a vasútmodelezés volt. Nekem is volt terepasztalom, bár ott sem annyira a vasút érdekelt, sokkal inkább az elektronika és automatizálás fogott meg benne. Azán ott voltak még a rádióamatőrök, akik azon versengtek, ki tud minél távolabbi kollégával kapcsolatot teremteni. Mindezt rettentő elmaradott technikával, legtöbbször saját tákolású eszközökkel oldottuk meg, mert nem volt más.

[ Szerkesztve ]

A tudomány a valóság költészete!

Ezt nekem nem adod be.
A '80-as években dolgoztam kocsmázós segédmunkásokkal, "trógerekkel", ugye, de azok reggel 7-től este 6-ig simán hordták a téglát, maltert stb.
A mai bokasálas gyerekekkel próbáld ezt megcsináltatni.

Mondom, egy takarításra nem bírod rávenni őket. Láttam már eleget közelről. Ha az anyjuk/nagyanyjuk nem mosna/főzne/takarítana rájuk, kb. éhenhalnának, vagy a kosz megenné őket.

Aki ráér itt keresgélhet mikortól van minden hétfőn adás
https://library.hungaricana.hu
az tuti, hogy 1988 októberben még vannak üres hétfők amikor csak az mtv2-n vannak körzeti studiók

egyébként is érdemes a nagyon szépre emlékezőknek olvasgatni a korabeli sajtót, pl ez mai szemmel elég kemény egy újságban

Meg az ilyenek

Rendezvények
Fiatal kisiparosok békemozgalmi vetélkedőjét rendezi meg ma 14 órai kezdettel a harkányi Művelődési Házban a KIOSZ Baranya Megyei Ifjúsági Bizottsága és a Siklósi KIOSZ Ifjúsági Bizottsága és KISZ-szervezete. A vetélkedőt megelőzően a kubai fiatalok helyzetéről tart tájékoztatót Humberto Hernandez, a Kubai Népköztársaság nagykövetségének tanácsosa, aki a HNF Baranya Megyei Bizottságának meghívására, a szoliraditási hónap jegyében érkezik Harkányba. A vetélkedő után a megyei KIOSZ Iparos Színköre ad vidám műsort.

és ez 1988 vége, nem 1965

[ Szerkesztve ]

meg nagy nyitás volt nyugatra '91 ben Vasárnap 17.00 től a családi Disney délután. Váratlan utazás, Kacsa mesék,Chip and Dale, Balu kapitány, Aladdin

Amikor leesett egy nagy hó egyszer rendkívüli adás volt hétfőn és életemben először akkor láttam Rózsaszín Párducot és az Atom Antit.

Volt felénk egy IFI klub az úttörő házban ( úgy hívták a Művelődési ifjúsági házat) és néha lenyomtak alámondásos videókat,a lengyel piacról beszerzett cuccokat. Ott láttam először a Nindzsa színrelép című filmet, felejthetetlen élmény a mai napig, hogy izgultam rajt .

[ Szerkesztve ]

"A számítógépek hasznavehetetlenek. Csak válaszokat tudnak adni." (Pablo Picasso) "Never underrate your Jensen." (kopite7kimi)

Valaki utazott ilyen busszal?

Néha gyerekként utaztam vele a másik faluba mamámhoz és vissza de csak arra emlékszem, hogy sokszor lettem rajta rosszul ( sztem a kipufogó gáztól) és, hogy finoman fejezzem ki magam az elfogyasztott étel nem maradt meg a gyomorban Gyerekként sokat durrangattunk carbiddal már nem tudom ki szerezte meg honnan de iszonyat nagyot szólt
Nekünk az első autónk egy skoda MB1000 típusú gépjármű volt. A mai napig emlékszem a rendszámra CU-87-71 majd ezt követően egy zsiga1200-as.

[ Szerkesztve ]

"Valamilyen szinten a kisdobosság, az úttörőség a katonaság tiszteletre, alázatra és kötelességtudatra tanította az embert."

Ez ugye a teória. A gyakorlat egy kicsit más volt.

Főleg a katonaság volt az a hely, ahol az alázat és kötelességtudat okán a katona dolgozhatott mások helyett is, folyamatosan.
Azok helyett kellett dolgozniuk akik hiányában voltak ezen tulajdonságoknak.
Mint minden zártabb közösségben gyorsan alakul ki, ki hova tartozik. Aki nem volt elég élelmes, az dolgozhatott folyamatosan. A legfelső bűvös körben tartozók meg jobban éltek mint "otthon", szinte bármit megtehettek.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Én igen.

Nem a kipufogóháztól hánytál.

Ezek a buszok leginkább a hajókra hasonlítottak. Folyamatosan hajó jellegű mozgásban voltak. Zalán rossz volt a lengés csillapításuk, nem tudom. A felnőttek egy részét is megviselte a hosszabb út.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Az lehet

Nekünk hétfőn gyulladt ki a Videoton tévénk, adásszünet volt és akkor játszhattam a Videoton tv focival. 86 környéke lehetett.

XBox: TannishComa036, LG G3

Nagyin jó írás.

Én ugyan csak 1985 novemberében születtem, így saját élményem (pontosabban emlékem) az előző rendszerből gyakorlatilag nincs. Csupán emlékfoszlányok vannak, amikor az orosz kivonuláskor figyeltük a marha hosszú katonavonatokat a közeli vasútállomáson de kb ennyi.
Ennek ellenére sok dolog ismerős volt nekem is, ha máshonnan nem is, de a szüleim, idősebb rokonok, ismerősök elmeséléseiből. Ami nagyon megmaradt nekem, azok a nyarak. Mi egy nagyvárosban laktunk, igaz annak egy kertvárosias részén, szóval nem a panel és betonrengetegben nőttem fel. Suli időben a tanítás után, hétvégéken, tavasszal, kora ősszel, amikor már vagy még elég jó idő volt hozzá akkor ment a foci, kerékpározás, bunkerépítés, a közeli erdőben, télen hógolyócsata hóemberépítés stb. akkor még tényleg az volt, hogy tartósan fagypont alatt pont a hőmérséklet még nappal is szóval a hóemberek akár két hónapig is megmaradtak.
Nyáron pedig ahogy véget ért a suli, egy két nap még otthon de aztán irány a nagyiékhoz falura pontosabban tanyára és csak valamikor augusztus huszadika után jöttem haza, tehát gyakorlatilag az egész nyarat ott töltöttem az uncsitesókkal, mivel ők is jöttek más városokból. Általában 2-3 alkalommal a szüleink is jöttek egy-egy hétre megnézni, hogy mi van velünk. persze nyilván összebeszéltek általában és egyszerre jöttek. A faluban mindig augusztus 20 után volt a búcsú az volt a nyárzáró számunkra utána mindenki irány haza készülődés lelkiekben a sulira. az fix volt hogy akkor az egész rokonságnak ott kellett lenni. ment a sztorizgatás ezerrel ki milyen hülyeségeket csinált fiatal korában stb. Zseniális nyarak voltak pedig nem volt mobil meg internet meg számítógép.
Ja és anyu (mivel az ő szüleinél voltak ezek a nyarak) és a nagybátyáim, és nagynénéim (anyuék 6 voltak testvérek) mindig magázták a mamáékat, sőt még a mamáék is egymást a papával oda vissza, egyszer nem halottam, hogy rajtunk az unokákon kívül bármelyikük is letegezte volna őket, pedig korántsem voltak vaskalapos nagyszülők. egyedül a mama vagy a papa valamelyik testvérétől (nekik is sok testvérük volt) halottam, hogy tegeződtek velük.

"Sok ertelem volt ezeknek az oraknak akkor"

igyvan, mindenki utálta.

Első AMD-m - a 65-ös - a seregben volt...

E kategóriával honnan tudnád milyen volt sorkatonának lenni?

igen. alsoban minden nap haza, amikor kb. negyedikes voltam, felenk akkor csereltek le az Ikarus 200-as sorozatra.
* megjegyzem harmadikos szakmunkastanulokent gyakorlaton szereltem ossze 200 -as alvazat, amikor a 22000 -es uzem elmaradt a tervtol.

[ Szerkesztve ]

Első AMD-m - a 65-ös - a seregben volt...

Grat az íráshoz.
Ami Nekem hiányzik Leo dobozos jégkrém, talán volt pálcikás is, szerencsi szaloncukor, kék, rózsaszín csomagolású, és a marcipános, legalábbis itt dél-somogyi akkori nagyközségben ilyet is lehetett kapni.
Hiányzik a szerencsi boci csoki, váras csoki, -nem azok a förmedvények amiket most ezen a néven árulnak- rumba szelet.
'89-ben 17 évesen milyen lelkesek voltunk, hú most aztán jön a jóvilág, a rendszerváltás, csak éppen semmi féle rendszerváltás nem volt, csak pár ember felosztotta egymás közt a nemzeti vagyont, jött a szabadrablás, és a kizsákmányolás. Néhány ember -ilyen nagyon kevés van- tisztességes módon meggazdagodott, semmi baj, megdolgozott érte, élvezze. De a nagyrészük bizony hazudik, lop, csal, és ez így is marad, mert a törvény Őket védi immár 30 éve.
Ki gondolta volna '91-ben, hogy az akkori Ossian nóta 2020-ban aktuálisabb lesz mint bármikor.
Nyakkendős "urak" a tv-ből néznek,
Sok-sok mindent megígérnek.
Amíg ők lesznek, minden marad,
Hazudik mind, ne hagyd magad!

Nem tudom, hogy jól emlékszem-e de némelyik tv-hez adtak becsavarható esztergált falábat is. Mint a cikk írója én is a tisza mellett nőttem fel és tapogatóztunk akkoriban, hogy lehetett-e vagy sem az senkit nem érdekelt soha senkinek nem lett baja belőle.Egyszer úgy megijedtem egy csíkhalat kivéve azt hittem kígyó ez mind a mai napig bennem van. Annyi halat ettem gyerekként, hogy azóta sem tartozik a kedvenceim közé a tiszai hal Ami a cukrokat illeti imádtuk a krovka cukrot amit a városban lehetett kapni de annak mintha sokkal selymesebb íze lett volna mint a maiaknak .

????????????????????????????????