No, hali!

"a "lelki fájdalom" messze nem elviselhetetlen, sőt, még pozitív oldala is van,"
Két lehetőséget látok. Vagy nem tudsz igazán szeretni, vagy nem ért még pótolhatatlan veszteség. Ha igazán szeretnél, akkor nem lépnél át a veszteségen csak úgy, hogy na, akkor írok egy novellát. Az igazi szeretet az, ha életedet adnád valakiért. Ilyen ember elvesztésében pedig nem lehet pozitívumot találni, bár lehet Te ebben is tudnál.

Mikor az ember úgymond önzetlenül cselekszik, többminden jár egyszerre a fejében: szeretet aziránt, akin segít, szeretet a társadalom, a nép iránt, akik közt él, és eképp még magának is jót tesz, hiszen ő is a társadalom tagja.
Egy segítségre szorulót látva én nem azt mérlegelem, hogy milyen társadalmi hatása lesz a tettemnek, hanem hogy hogyan tudnék segíteni. A bajba (hátrányos helyzetbe) került embert nézem, nem a társadalmi viszonyok kontextusát. Erőfeszítést teszek, amivel a saját erőforrásaimat csökkentem, semmi garancia nincs a konkrét megtérülésre, de mégis több leszek tőle.

A szeretetet szerintem nem igazán érdemes magyarázni és miérteket keresni.
Dehogynem. Például már az is érdekes, hogy az emberekben miért különbözik a szeretet mértéke és módja. Vagy például Jézus miért tanította, szeresd azt is, aki megbánt, vagy rosszat tesz neked. A szeretet a LÉNYEG, barátom.

"Ha nem hiszel abban, hogy a halál után van folytatás"
Ménehinnék? Csak abban nem hiszek, hogy az pokol.
Most ellentmondásba keveredtél. Korábban írtad, hogy nem hiszel, hanem TUDSZ. Erről a halál utáni életről mit TUDSZ? Egy ember sincs, aki hitelesen beszámolhatna róla (legalábbis a Te elméleted szerint).

Az ember a maga eszével már rég kívül esik a klasszikus értelemben vett evolúción,
Ezt nem gondolhatod komolyan.
Naiv kérdés: Az embernek miért lett olyan agya, amivel kívül esik az evolúción és keresztülhúzhatja a nagy Természet törvényeit?
Válasz: Nem esik kívül, mert az ember csak addig élhet, amíg a környezete lehetővé teszi, mint minden élőlény. Az ember is, mint minden élőlény folyamatosan evolúción megy keresztül. Azaz mutálódik.

Ha én majd egyszer nagy vezető lennék, akkor rám is rámfognád, hogy valamelyik oldalon vagyok?
Természetesen, de a tetteid minősítenek akkor is, ha nem vagy nagy vezető. Hiszen a csiga sem tudja, hogy ő csiga, de nem tud másképp viselkedni. Pont, mint a Te lelked. (Ha sértő a csiga-hasonlat, az oroszlánnal is párhuzamba vonhatod magad )

Amúgy érdekes a névválasztásod: Kristályszív

Értem én, hogy gőzgép. De mi hajcsa?