Én is sokszor felteszem ezt a kérdést magamnak.

2 gyerekes anya vagyok, lányaim vannak. 1,5 és 5,5 évesek. Féltem őket mióta megszülettek, de igyekszem ezt nem a tudtukra adni. Mindent kipróbálnak, ami ésszerű keretek között megengedhető. Mindkettő egy sajtkukac, határozott, saját esze után menő, két lábbal a földön álló nőszemély. (kicsit tartok is a kamaszkortól) A nemet nehezen fogadják el, de muszáj mondanom nekik, mert mindent nem fogok és nem is engedek meg nekik.

Szerintem te is tiltasz nekik dolgokat, mert biztos, hogy nem csinálhatnak meg mindent. Ez a természetes és az ésszerű is. Mondjuk én szigorúnak gondolom magam sokszor, kissé talán engedékenyebbnek kellene lennem.

De látod? Folyton ez van, mert ha már kissé lekonyul a szájuk, kicsit sírnak, kicsit morcosak, akkor magunkban keressük a hibát, ahelyett, hogy határozottabbak lennénk, és igenis ellenállnánk ennek a viselkedésnek. Mert ők aztán igazán tudják, hogy ha elhangzik a jaj, anya (mert ez sokszor elhangzik), akkor pillanatok alatt levesznek mindket a lábunkról, mert előjönnek egy olyan magyarázattal, ami persze, hogy ésszerű lesz.

Kicsit legyél hatáorozottabb, és ne magadat okold mindig az ő butaságukért.

Ti férfiak soha semmit nem tudtok megtalálni. A teafű a gyógyszeres fiókban van egy kakaós dobozban, amire rá van írva, hogy só.