A trehány gyerekre:
Anyám tipikusan az a nő, aki akkor is takarít , amikor nem kéne. Olyan, hogy bevetetlen ágy, meg hasonlók sosem lehetett. Naponta poszívóztatás velünk, meg ilyenek.
Amit elért: treháányságban rosszabb vagyok, mint a fiúk, rühellek takarítani, és megutáltam az összes nőies házimunkát, és csak akkor vagyok hajlandó emgcisnálni, ha van hozzá kedvem, vagy már nagyon zavar. Hát ezt lehet elérnia fogós neveléssel.
Arra is emlékszem, mikor 16 évesen !!! azért kaptam sallert, mert azt mondtam, kb 5re (este 5) itthon vagyok a barátnőmtől , és én balga 5 óra 5 perckor értem haza.
Szóval valamennyire megértem a gyerekeket. És valahol meg kell találni a kompromisszumot velük. Nekem sajnos nem sikerült. túlságosan féltettek, csak élni nem hagytak.
"Tartsd magad távol azoktól, akik le akarják törni az ambíciódat! A "kis" emberek mindig ezt teszik, de a nagyok éreztetik veled, hogy te is naggyá válhatsz" - Mark Twain
