Jó cikk, kemény kérdések, de kezdjük talán az egyszerűbbel.

Többiztosító vs. egy biztosító:

Az igaz, hogy rengeteg pénz megy el, olyan betegekre, akik nem fizetnek, vagy nem vigyáznak az egészségükre. És most itt nem nagy dolgokra gondolok, hanem hazánk három rizikófaktora: a dohányzás, az alkohol, no meg a túlsúly. A betegség 45%-ban az életvitelen 30%-ban a környezeten múlik
Persze az ő élete, azt csinál vele amit akar, de így elveszi a forrás egy részét, olyanoktól, akik vigyáznak magukra és nem szánt szándékkal teszik tönkre az életüket.
Sokan morognak amiatt, hogy a dohányosokat kitiltják az éttermekből. Sajnos ha valaki tüdőrákot kapott, akkor már hiába hagyja abba a dohányzást, azzal már nem segít magán. Épp ezért fontos a prevenció, a fiatalok oktatása.

Nyílván egy többiztosító akkor lenne jól működő ha ezeket a rizikófaktorokat figyelembe venné, és ez alapján szabná ki a díjat. Sőt ha valaki extra szolgáltatást kép, pl 2 ágyas kórterem, akkor az legyen elérhető.
A gond viszont ott van, hogy erre a magyar fizetés nincs felkészülve. Miből fizeti ki az a díjat, aki hóapról-hónapra él a fizetéséből? És aki nem teheti meg, annak nem jár emelt szintű szolgáltatás? Ez nem igazságtalan?

Hálapénz:
Az én helyzetem kettős, mert mindkét oldalról láttam a dolgot. Betegként adni kell, bár nem kötelező, szóval kicsit túl van lihegve. Inkább a beteg szeretné, hogy figyeljenek rá jobban, és ezért hajlandó áldozni. Az én esetemben erről volt szó.
Ellenben leendő orvosként sem rózsás a helyzet. Rengeteget szívsz az egyetemen, nyarakat töltesz gyakorlattal és tanulással, utána rezidensként (amiért fizetnem is kell talán, de majd az egyetem is kér pénzt), aztán szakvizsga(átlag 7 év), tanulás egy életen át, és perrel fenyegetnek minden sarkon. Családról nem is álmodsz 30 előtt. Persze lehetne mondani, hogy hivatástudat, meg emberség, de a képzés folyamán ezt nagyon próbára teszik. Azért kezded el az egyetemet, mert embereket akarsz gyógyítani, mert fel akarod kutatni a rák ellenszerét, csak közben nagyon elveszik a kedved, és a végén azon kapod magad, hogy azért csinálod, mert késő kilépni. Túl sok energiádba került.
Bekerülsz a betegk közé életuntan, és azok félnek, hogy te nem foglalkozol velük eleget. Nincs időd, és kedved sem beszélgetni órákat. A lényeget akarod hallani, hogy miért van itt, mi a panasza, célirányosan dolgozol. Ezt viszont a betegek nem szeretik.

Másik gond, ha fiatal orvosként nem fogadod el a hálapénzt, akkor a veterán orvosok kirekesztenek, ellehetetlenítenek.

Ennek ellenére nem tartom a hálapénzt jó dolognak, de itt bizony a beteg rontotta el az orvost, és nehéz ezt a megrögzött hagyományt kiírtani, mert ez generációról-generációra öröklődik, hogy aki fizet az plus figyelmet kap. (ellátásban jobbat nem, ezt azért nem meri az átlag orvos megkockáztatni)

Nincs valakinek külföldi tapasztalata ez ügyben? Igazán a többiztosító érdekelne.
Jet