Hirdetés

  2. Fórumok
  3. LOGOUT reakciók
  4. hdanesz: Tudom mit tettél tavaly nyáron (másképp)... egy perforált vakbél története 2.

Új hozzászólás Aktív témák

  • #5 Eastman addikt
    Új Válasz #5
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Eastman

    addikt

    Tudom mit ettél tavaly nyáron.

  • #4 hdanesz őstag buherton #3
    Új Válasz #4
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    hdanesz

    őstag

    válasz buherton #3 üzenetére

    Már az első is laparotómia volt. A hashártya-gyulladás miatt elkerülhetetlen volt.
    Engem a debreceni Klinikán műtöttek végig. :)

  • #3 buherton őstag hdanesz #2
    Új Válasz #3
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    buherton

    őstag

    válasz hdanesz #2 üzenetére

    4 műtét is? :Y Ha jól sejtem, akkor laparotómia lett a végére. Várom a következő fejezeteket. Érdekel mi történt veled.

    Szerintem meg nem durva cucc a tramadol. ;] Rossz kábszeres lennék, mert szerintem gyorsan eljutnék az aranylövésig. :DDD Ami viszont aggaszt, hogy a bódításban végzett vizsgálatokat és beavatkozásokat premier plánban fogom átélni. A tramadolról azt kell egyébként tudni (ha a többiek nem ismernék), hogy apósom is kapott egy löketet. Őt aznap végig támogatni kellett mindenben, mert képtelen volt még a normális járásra is. Ezzel szemben a vizsgálat után felpattantam a vizsgáló asztalról és mentem egyedül öltözni.

    A kórház kiváló fogyókúrázós hely! Az ember a semmiből is lead vagy 10 kg-t simán.

    Hol műtöttek? Engem a budapesti Szent Margit kórházban és 2019.05.30-án.

    Azóta semmi bajom azon kívül, hogy maradt egy jó csúnya hegem a hasamon a gennyesedés miatt, ami fájdogál. Főleg, ha frontok jönnek-mennek. Nem tudok már egy jót nyújtózkodni sem, mert belenyilall a fájdalom. Remélem majd jobb lesz idővel.

  • #2 hdanesz őstag buherton #1
    Új Válasz #2
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    hdanesz

    őstag

    válasz buherton #1 üzenetére

    Huhh, nem volt akkor egyszerű. Én is igazából a leírással még csak az elején tartok....hisz' egy műtét nem műtét. :D Nekem lett belőle négy a végére.

    A tramadol pedig eléggé komoly cucc, durva hogy nem hatott rád. Engem a Nubain ütött ki rendesen ha jól emlékszem a nevére...de az is csak egyszer a két alkalomból. Fogalmam sincs miért. Úgy éreztem magam mint akire ráült pár elefánt és csak aludni akartam.

    A történeteket megszoktam. :) Hiszen már eltelt jó pár hónap azóta, bár engem sokan jelenleg a súlyvesztés okán kérdeznek meg, hogy mi történt. Nyáron majd még 'jobb' lesz a helyzet...azért egy majd harminc centis sebet nem könnyű nem észrevenni.

    Azt hiszem folytatom is a történetet egy újabb bejegyzésben.

    És most mi a helyzet? Jól vagy? Engem 2019.07.31.-én műtöttek először.

  • #1 buherton őstag
    Új Válasz #1
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    buherton

    őstag

    Nekem tavaly volt hasonló vakbélműtétem.

    2 napig megfigyeltek, mert semmilyen tünetét nem produkálta, amit a vakbelesek szoktak. Majdnem haza engedtek, amikor az orvos megkérdezte, hogy vagyok és mondtam, még egy picit fáj ahol a vakbél van. Ekkor mentem még egyszer UH-ra és akkor már látszódott a gyulladásocska. Aznap megműtöttek és laza 4 órás műtétem volt, mert egy csomót találtak a féregnyúlvány és az igazi vakbél találkozásánál, valamint a nyirokcsomó láncok is gyanúsak voltak. Kivették a féregnyúlványt, az igazi vakbelet, a vastagbelem 1/3-t és a hozzátartozó nyirokcsomókkal és erekkel.

    Tudni kell rólam, hogy a kábítószerek nem hatnak rám. Az ébredés után azonnal tudtam, hogy ez nem egyszerű vakbélműtét volt, hanem annál sokkal komolyabb, mert rettenetesen fájt a sebem. Olyannyira, hogy ébredés után szemrebbenés nélkül néztem végig, ahogy feltolják a katétert. Hozzáteszem, hogy a kivételnél nem így ment. Kaptam kétszer is morfiumot, de az ahogy jött, úgy múlt a hatása is. Az algopirin+diklofenák kombó hatásosabb volt, de ilyen fájdalomra az is felejtős. Később elmentem vastagbéltükrözésre kontrol gyanánt, ahol szintén kábítani próbáltak tramadollal és hiába mondtam a nővérnek kb 1 perc után, hogy elmúlt a hatása, csak akkor hitte el, amikor teljesen leizzadtam a lepedőt. Az alkohol is csak a mérgezés miatt üt ki. :(

    Nem evés és nem ivás ismerős volt. Az sem bántam, hogy az asszony épp akkor hozta a Konyhafőnököt :) . A végén már teljesen hozzászoktam és eltudtam volna még így lenni. Egy pillanat volt, amikor nagyon megkívántam az ételt és az akkor volt, amikor a jó meleg kórteremben a velem szemben ülő szobatárs eszi a jéghideg Magnumot.

    A felkeléssel nekem semmi gondom nem volt. Azt mondta a főorvos, hogy keljek fel, hát én felkeltem :D . Aztán trappoltam végig a folyóson persze nem azon a napon, amikor felkeltem.

    Az antibiotikum. Nekem egyikkel sem volt bajom kivéve egyet. Intravénásan adták és mondta a nővér, hogy ezt most felhígítja. Elkezdett csepegni és az egész karom elkezdett égni. Szinte számoltam a cseppeket, hogy mennyi van még ebből a égető méregből.

    Nagyon megijedtem akkor, amikor komolyan kidudorodott a sebem. Kiderült, hogy elgennyesedett és az orvos kinyitotta a sebet, ami 2 hónapig nyitva is volt. Ekkor került szóba, hogy vélelmezhetően sérvem is lesz. Végül nem lett.

    A kórházi bent lét nem egyszerű, mert ahogy írtad korán kezdenek a nővérek és este későn van lámpaoltás, így garantált a kialvatlanság. Ráadásul ott vannak a szobatársak és az egyikkel jól megjártam. Skizofrén volt szegény bácsi és nem adták neki rendszeresen a gyógyszert. Először csak magában beszélt, aztán az infúzióra azt hitte, hogy kábszerezik és kiakarta mindenáron húzni. Állandóan magában beszélt. Utolsó nap már rohamot (az a rángatózós, hörgős és nyáladzós féle) is kapott, mert a gyógyszer, amit eddig szedett komoly függőséget okoz és ez ütött ki rajta. A sebészeket is hívták, de azok álltak, mint ott mint Rozi a moziban, hogy ehhez nem értenek. Szerencséjére volt egy ápoló, aki ezelőtt pszichiátrián dolgozott és tudta mit kell tenni. Aztán még egyszer és komolyabb rohamot kapott a bácsi mire mentővel átvitték a Nyírő Gyulába. Azt a napot áldottuk! Az állandóan mindenért sápítozó és minden lében kanál felesége is elment.

    2 hét után 20 napnyi injekcióval engedtek haza.

    Azóta semmi bajom azon kívül, hogy maradt egy jó csúnya hegem a hasamon, ami fájdogál főleg, ha frontok jönnek-mennek. Nem tudok már egy jót nyújtózkodni sem, mert belenyilall a fájdalom. Remélem majd jobb lesz idővel.

    MOD: jah és igen. Szokj hozzá, hogy ha meglátják a hegedet vagy ha említed valakinek a műtéted, akkor azonnal jönni fognak a saját vagy közeli ismerősök történeteivel. Az elején vicces, aztán unalmas lesz majd az n+1-ik vakbélműtét, hererák, vastagbélrák, sérv, Crohn-betegség, stb-t hallgatni.

Új hozzászólás Aktív témák