Elkezdtem írni ide, de inkább csak azt mondom, hogy nagy részét én is így látom, de abban nem értünk egyet, hogy a nevelés nem hibás.

Kicsit irigykedem rád, hét évvel idősebb vagyok nálad, de neked már lehet, hogy több minden volt meg. Néha (mindig) úgy érzem (gondolom), belül halott vagyok.

Lehet hiba a nevelésben, de azért gondoljuk végig: Mindig azt tették a fiatalok, amit tilos, csak most több a lehetőség, és azzal, hogy a szülők, pedagógusok kezéből kiveszik az eszközt, csak ferde jellemű gyerekeket gyártanak.

15(6) évesen nagyon jól állsz a dolgokhoz! Sokra fogod még vinni az életben szerintem!

Mentalita'

Kicsit tördeld a szöveget mer kifolyik a szemem.

Amúgy meg: Ladánybene27 - A roots tanít
"Nem mindegy hol hordod a gazdagságod ember,
a tárcád, vagy a lelked van tele értékekkel"

Nagyon jól gondolkodsz.

[ Szerkesztve ]

"Talán egyet jelenthet a lelki gazdagság fogalma a nyugalommal, békével, és megelégedettséggel?" - Erre én is ilyenkor tájt kezdtem rájönni. Azonban azóta azt is fölfedeztem, hogy mivel minden ember különbözik, nem mindenkinek ugyanaz jelenti a békét és nyugalmat. Az sem biztos, hogy a megelégedettség feltétele a békének, valakit pont a célok, sőt, akár elérhetetlennek tetsző célok kergetése békít meg a világgal. Különbözünk, ezért nem lehet egy egyszerű életviteli lenyomat alapján megmondani, vajon kinek mi jelenti azt a bizonyos megfoghatatlan gazdagságot.

Csak arról lehet egyfajta - de az sem tökéletesen szilárd - elképzelésünk, hogy egy adott közösségnek vagy a társadalom egészének mi adhat még. Ilyenformán az emberiség csoportjai szuperorganizmusokként léteznek. Vegyük például a csaták mártírjait, akiknek közvetlenül haláluk előtt a szeretteik a saját életük árán való védelme nyújtott megnyugvást. Ebből a példából az is kitűnik, hogy az egyén viszonyulása ezekhez a dolgokhoz kor- és kultúrafüggő.

Jól beszélsz, kinek a pap, kinek a paplan.

(Írhattam volna a saját példámat is, mert én is teljesen békében vagyok egy, a tiedtől eléggé különböző életvitellel, de szerintem már így is a fejüket fogták az előző hsz-em olvasói, hogy "Jajj, már megint ez a pasas, mindjárt meghal a topik, pedig olyan jól indult" )

Engem pont nem érdekel mennyi pénzem van, milyen cuccaim, én csak élni akarok, pörögni, amíg megtehetem, minden jót kipróbálni mint te. Jelen állapotomban amikor gördeszkázok, (ahogy mások látják "ugrálok vele") boldog vagyok.

Ehh, csak senki nem passzol mellém

Te is egy példa vagy a különbözőségre, vannak, akik az egyéni örömökben és az örömet okozó kis élményekben lelik meg a megnyugvást.

Én imádtam a parkourt. A térdem sajnos kevésbé , de hát mit lehet tenni. Nem számítok rá hogy valaha is újrakezdhessem, pedig milyen jó lenne. Ezzel csapott meg először a múlandóság szele, és hogy annak éljünk, amiért érdemes, és amiből hosszútávon nyerünk.

[ Szerkesztve ]

Pontosan, nekem a térdeim tropák a régebben napi 4 óra street focitól, mostanában meg folyton a deszka. Ráadásul lúdtalpas vagyok, nem könnyű talpbetéttel
Bár már nem is érzem.

addig örülj, amíg nem érzed! (porcerősítő, legjobb ár-érték arány: jutaVit 2770Ft/72db)

Nagyon jó írás. Gratulálok!

Egyetlen dolog, amire reagálnék.
"Gazdagság, vagy szegénység? Nem kell sok pénz hozzá hogy az embernek igazán gazdag élete legyen, sőt, a sok pénz talán tönkreteszi az embert."

Nem a pénz teszi tönkre az embert, hanem a gondolkodásmódja magáról és a pénzről.

Pénzzel tudsz magadnak és másoknak élményt adni. Pénzből tudsz adakozni, amivel megintcsak a jellemedet építed. Ahhoz, hogy emberileg fejlődj és tapasztalj (utazás, más kultúrák emberek megismerése) szintén nem árt ha van pénz.
A pénz egyik szempontból épp olyan, mint a kés. Lehet vele kenyeret kenni és ölni is. Te döntöd el, hogy mire és hogyan használod.

[ Szerkesztve ]

dupla

[ Szerkesztve ]