Nézd, Isten, amennyiben létezik, egészen bizonyosan valami szuperintelligens entitás. Azaz, gondolkozik, mielőtt cselekszik.
Márpedig, ha én Isten lennék, és az lenne a dolgom, hogy világokat teremtsek, akkor elgondolkoznék.
Elgondolkoznék azon, hogy most tényleg alkossak meg minden egyes embert, állatot, növényt külön-külön, s figyeljem annak minden szívdobbanását. Gondoskodjak minden egyes hangyáról, tücsökről, meg százlábúról egyesével, vagy ... ????

Vagy szabályokat alkotok, amik egységes egészében egy önfenntartó mechanizmust működtetnek, és kényelmesen hátradőlnék. Végülis ez lenne a logikus. Ráadásul mi emberek is így csináljuk. Pl mikor felépítünk egy videojátékban egy világot. Akkor ott sincs minden fűszál egyesével létrehozva, hanem létre van hozva egy szabály, ami alapján azok létrejönnek.
Vagy itt vannak a hópelyhek, amik között még nem találtak két egyformát. Fentebb valaki linkelte, ha jól emlékszem.
Most mi az egyszerűbb, akár Isten vayg, akár nem. Megalkotni minden egyes hópihét, vagy alkotni egy szabályt, egy törvényt, illetve nem egyet, hanem sokkal többet, és az a hópihe majd létrejön magától.
Elegánsabb is, logikusabb is, és ezek által valószínűbb is, hogy ha a Teremtés tudatos volt, akkor szabályok lettek megalkodva, mondjuk közvetlen a nagy bumm előtt.

[ Szerkesztve ]