Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • tvamos

    nagyúr

    válasz Csoffadalom #211 üzenetére

    Hmmm... banalis tortenet. Csak ahogy az lenni szokott.

    Fiatal voltam, es szerelmes. Egyutt voltunk a lannyal. Meg is fogadtuk, joban, rosszban. Csakhogy nem vettuk eszre, hogy a jo, meg a rossz, nem tortenik velunk, hanem mi magunk csinaltuk egymassal. Az egyik bantja a masikat, ugy, hogy nem is tudja!
    - Hisz csak azt csinalom, amit anya apaval, meg amit apa anyaval.

    Aztan csak azt vettuk eszre, hogy mar nem vagyunk egymasnak. De kozben eltelt 20 ev, es szuletett egy kisgyerek. Van hazunk, autonk, tartozasunk, munkank... csak eletunk nincs.

    Azt mondja a felesegem, hogy o ujrakezdene az eletet, valaki massal, csak nincs ra penze. Es fel, hogy azt is bantana, mint engem. Es azt nem erdemli senki.

    En nem tudom ujrakezdeni az eletemet. Penzem ugyan lenne, de nem tudok mar egyuttmukodni senkivel. A nok erdektelenek, 10 percnel hoszabb beszelgetesre nem vagyok kepes egyikkel sem. Sot, gyakorlatilag massal sem, senkivel sem.

    Es vegul... ott a gyerek, aki persze azt szeretne, ha mi ujra egy csalad lennenk. Az edesanyja azt mondja neki, hogy azert nem vagyok veluk, mert kulfoldon dolgozom. De hogy mehetnek en vissza, megha feladnam is a munkamat, ha o mas ferfiak utan erdeklodik?

    Vagy adjam fel magam? Vigyazzak a gyerekre otthon, amig o elmegy bulizni, meg pasizni? De otthon milyen allasom lenne? Ezt legalabb szeretem csinalni!

    Regebben ugy gondoltam, letorlesztem, amit le kell, gyujtok egy kis penzt, es haza megyek. De mire oda ernek, addigra eltelik 3-4 ev. A gyerek tini lesz, nem en kellek neki, eleg lesz, ha adok penzt, hogy elmenjen csajozni, meg a haverjaival bulizni jarjon.

    Es mar nem akarok hazamenni Magyarorszagra. Itt sokkal jobb. A gyereknek is itt lenne a helye. Itt a betegseget is jobban toleralank. Otthon...

    Hat, nagyjabol ennyi... Meg az ezzel jaro depresszio.

Új hozzászólás Aktív témák