a nyuggerek, mint a szüleim, vagy a nagyszüleim voltak, fél életüket ledolgozták, hogy legalább annyi legyen nekünk, amennyi van. annyi tiszteletet megérdemelnének, hogy nem nyuggerezed le őket (se te, se más), hanem rendesen, nyugdíjasnak nevezed.
hogy etetik a köztéren a piszkító és fertőzésveszélyt okozó galambokat, vagy teledobálják a tavat kenyérrel, az más téma, oda kell menni, és megmondani nekik, hogy amit csinálnak, az nem a leghelyesebb, sőt.
