A RAM is olyan mint a proci: kell neki tápfesz (Vdd, ami 2.3-2.7V között van, ill. a ritkábban használt esetben 3.0-3.6V között) és a kommunikációs áramkörök feszültségszintjét (Vddq) is meg lehet adni (növelni)...
Egyszerűbb rendszerekben a Vdd és a Vddq egy helyről kapja a delejt ezért megegyezik, de ez nem szükségszerű!
Mivel TTL jellegű az adatforgalom, ezért a jeleknek van alacsony (logikai 0) és magas (logikai 1) állapota.
A legegyszerűbb megoldás az lenne ha a magas szintet a kommunikációra használt tápfesz jelentené, az alacsonyat meg ennek hiánya...
Mivel az áramkörökben mindig van zaj, pláne ha gyorsan változnak a jelszintek, ez a megoldás nem használható.
Szoktak ezért olyat csinálni, hogy mondjuk 5V-os jelek esetén 0.7V-ig 0-nak tekintik, ez fölött meg 1-esnek.
A DDR memóriáknál viszont kicsik az eredeti jelszintek (2.3-2.7 szabvány szerint) és gyorsan változnak! Nem lehet megvárni amíg a feszültség leesik valahova a 0 közelébe, mert máris jön a jel, ami lehet 1-es is...
Ezért megállapítanak egy referenciafeszültséget (Vref) és az alábbi módszert használják a jel azonosítására:
0 szint = -0.3V és Vref-0.18V között
1 szint = Vref+0.18 és Vddq+0.3V
A Vref a JEDEC előírása szerint (0.49-0.51)*Vddq, vagyis durván a névleges max. jelszint fele...
A te lapodban is lehet ezzel játszani, nagyobb sebességeken az emelés növeli a jelfelismerés biztonságát...mivel minél nagyobb az adatátvitel sebessége, annál nagyobb az átlagos effektív jelszint...egyre kevesebb az idő arra hogy a jelszint lezuhanjon 1-ről 0-ra...
P.S.:
Mielőtt megkérdezed ''hogy akkor a DDR VTT voltage micsoda?''...
Az pedig a kommunikációs vonalak lezáróellenállásainak meghajtófeszültsége. Szabvány szerint a Vref-el kell megegyeznie, plusz-minusz 0.04V...
[Szerkesztve]
primus inter pares