Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Josh

    tag

    válasz Josh #10 üzenetére

    Gondoltam adok egy UP-ot, hogy ne csak magunkat fejlesszük, hanem a topic hozzászólásait...... :D

  • Josh

    tag

    válasz Sir Pocok #1 üzenetére

    Bár én még nem mélyültem el igazán az önfejlesztés témakörében, de azt hiszem, hogy van idő az önfejlesztésre, hiszen minden nap élünk, eszünk, beszélgetünk, dolgozunk, konfliktusokba keveredünk, és szerintem az ilyen esetekben van lehetőségünk fejleszteni a jellemünket.

    Szerintem mindenképpen fontos az önfejlesztés, hiszen senki sem születik tökéletesnek, de kötelező törekednie a tökéletességre, mégha elég kicsi is az esély arra, hogy valaki tökéletes legyen. Egy idő után minden kisbabának meglesz az igénye arra, hogy felüljön, felálljon, mert így több mindent lát, vagy mondjuk megtanuljunk írni, telefonálni, ilyenek, csak az a baj, hogy a formaságokra fektetik az emberek a hangúlyra, és nem igazán a valódi értékekre, gondolok itt a becsületességre, őszinteségre.

    Talán az önfejlesztés abban nyilvánul meg a legjobban, azon lehet legjobban lemérni, hogy valakinek milyenek az emberi kapcsolatai. Hiszen mindannyian különbözőek vagyunk, vannak kicsik és nagyok, kövérek és soványak, nagypofájúak és visszahúzódók, és mindannyiukkal meg kell találnunk a közös hangot, mert csak így tudunk jutni egyről a kettőre. Mondjuk a munkahelyen együtt kell tudni dolgozni a raplis kollégákkal, mert szerintem nem létezik olyan jól működő egyszemélyes vállalkozás, ahol a vállalkozó egyszemélyben képes ellátni a könyvelést, a termékgyártás, az értékesítést, a marketinget, stb.....

    Szerintem az önfejlesztésnek egy jó alapot adhat egy bizonyos szabályrendszer, ami azt a célt szolgálja, hogy az emberi kapcsolatok fejlesztésére, egyfajta útmutatót adjon.

  • Sir Pocok

    őstag

    válasz Gh0sT #5 üzenetére

    A buddhává válás valóban az ego megszüntetését jelenti.

    De itt van egy-ét elég érdekes dolog.

    A világ legismertebb buddhái/mesteri elég erős személyiségek voltak. Ezért is válhattak ismerté.

    Talán az ego-t és a személyiséget külön kellene választani.

    Az egoista ember sok dologhoz ragaszkodik, minek következménye az, hogy nem marad objektív mind magával szemben mind a környezetével szemben.

    Szerintem egy erős és szabad személyiség objektíven képes figyelni a világ dolgait és ez teszi őt bölcsé.

    Egyébként a buddhisták is úgy tartják, hogy az egot nem lehet teljesen kiölni az emberből, viszont van lehetőség minimalizálni, illetve „tünetmentessé” tenni.

  • Gh0sT

    addikt

    válasz GombócArtúr #6 üzenetére

    Bocs, hogy több hszben válaszolok, csak közben sütök is és a végén még elégetem a vacsimat, annyira belemelegszem. :)

    Lemondás:
    Szvsz nincs szükség lemondásra. Egyáltalán miről és miért kellene lemondani? Az önfejlesztésben benne van az is, hogy elfogadod magadat olyannak, amilyen vagy. Ha tudod, hogy Te ilyen vagy és neked adott dologra szükésged van (akár az egod miatt is), akkor nem érdemes róla lemondani. Ha lemondasz, tovább növeled az egod hatalmát és becsapod saját magad. Merthát elhiteted magaddal, hogy mennyire frankó csávó vagy, és mekkora áldozatot hoztál a megvilágosodás érdekében... De ez az egész lehet, hogy csak az egod játéka.

    Okos emberek azt mondják, hogy aminek ellenállsz, annak a hatása alatt vagy. Minél jobban próbálsz valamit taszítani, az annál jobban vonzódik hozzád.

    Nincs egyetemes tanács, hogy kinek mi a jó, ki mikor érzi jól magát. Ha teszem azt te dohányzol, vagy megrögzött Don Juan vagy, akkor maradj is az. Csak figyeld magad közben. Légy tisztában azzal, hogy mit miért teszel! Ha pedig ez megvan és nem tetszik, akkor se dobd el az adott tulajdonságot, egyszerűen csak kontrolláld!

  • Gh0sT

    addikt

    válasz GombócArtúr #6 üzenetére

    Személyiség helyett érdemesebb lehet vizsgálni az egyéniséget.

    A személyiséged a tanult, felvett magatartásformákból tevődik össze. Ezek gyakorlatilag azok a jelzők, amiket rád aggatnak és Te elhiszed, hogy ilyen is vagy. Ezzel megfojtod az egyéniségedet, vele párhuzamosan pedig azonosulsz az egyéniségeddel.

    Az önfejlesztés lényegét abban fogalmaznám meg, hogy a felvett személyiségjegyek mögött kellene meglátni az egyéniséget.

  • GombócArtúr

    senior tag

    Önfejlesztés: nyugodtabbá válni, megtanulni lemondani (''things you own, owns you''), megismerni magunkat ilyesmi...


    szerintem az utóbbi a legnehezebb... pedig milyen egyszerűnek tűnik.

    néha egy nagy képlékeny valaminek érzem magam, amit a külső hatások próbálnak húzni erre arra... nem tudom mit kellene tennem, melyk a helyes út, a dolgaimat hogyan tanuljam meg rendezni számomra szimpatikusabban (berögződött szokások elhagyása).

    ha már a témánál vagyunk:
    az Enneagram c. vaskos könyvet olvasta valaki? Lényegében arról szól, hogy bármennyire sokfélék vagyunk 9 alapszemélyiségtípusba tartozunk (+szinezetek). Ezek mindegyikét háromféleképpen élhetjük: egészségesen, átlagosan, vagy betegen. általa az olvasó bekalibrálhatja magát hogy hova tartozik (egyáltalán nem egyszerü) és ezután lehet változtatni, hogy személyiségből a legjobbat hozzuk ki.
    Elég nehéz könyv, az elején tartok, ha elolvastam elmesélem :).

    tényleg: a személyiségünk mi vagyunk?, vagy a ránk aggatott tulajdonságok (szép, okos, aranyos) és viselkedési formák összessége?



  • Gh0sT

    addikt

    válasz Sir Pocok #3 üzenetére

    Nah, ha más nem, akkor kérdezek én. :)

    Olvasgatom a blogodat és ezzel kapcsolatban lenne egy észrevételem (úgy érzem kapcsolódik a topic témájához, ezért is merem felhozni).

    ''A buddhizmus lényege, hogy a gyakorláson keresztül megpróbáljuk minimalizálni az önzőséget. Sajnos azt kell, hogy mondjam, a jelenlegi társadalmi viszonyokat figyelembe véve rettenetesen nehéz az egoizmus teljes megszüntetése, vagyis a buddhává válás.''

    Nem ismerem a keleti filozófiákat, nem kerültem soha kapcsolatba mélyebben a buddhizmussal. Úgy vettem észre, hogy az ego-t, mint olyant tüntetik fel a legtöbb probléma forrásának (lehet, hogy ez valójában nem így van, csak bennem alakult ki ez a kép). Valahol mélyen talán egyet is értek vele, igazából nem akarok az állítás jogosságát megkérdőjelezni, ellenben a teljes megszűntetése ellen felszólalnék! :)

    Szerintem egy átlag ember nem képes eldönteni, hogy mikor cselekszik egoból és mikor a ''szívéből''. Ellenben talán elérhető egy olyasfajta állapot (nevezzük ezt az önismeret egy fokának), amikor saját magamat teljesen objektíven kívülről tudom szemlélni. Persze a teljes objektivitás sem jelenti a valóságot, mert az ego minden esetben ott lehet és torzítjhatja a világképet. Viszont ha már ez eljut a tudatunkig, akkor képesek lehetünk elfogadni magunkat.

    Szvsz nincs egotlan ember. De ez nem baj, ez így van rendjén. Az egora szükség van, mert segít a túlélésben. Egyszerűen csak azt kell tudni, hogy mikor aktív és mikor rángat minket, mint egy rongybabát.

    Gondolom a fenit okfejtéssel ellentmondtam a buddhizmus alaptételeinek, de én egyelőre így látom a helyzetet. :)

  • SwordWarrior

    csendes tag

    válasz Sir Pocok #1 üzenetére

    Valóban nagyon fontos!! Ez tapasztalat... Fizikai önfejlesztés--->megbecsülöd magad, nem nagyon kötnek beléd, esetleg jobban tisztelnek elsö látásra is... Én versenyszerüen evezek, és joval izmosabb lettem, mint mikor elkezdtem...:)

  • Sir Pocok

    őstag

    válasz Gh0sT #2 üzenetére

    Gh0sT: Egyetértek veled.

    Rendkívül érdekes az, hogy a kelet és nyugat milyen különbözően látja az önfejlesztést.

    Nyugatiak abban látják az önfejlesztést, hogy minél nagyobb lexikai tudást halmozzanak fel. Én ezt nem tartom jónak.


    Egyébként szeretnék ajánlani nektek egy kis olvasni valót.

    Most fejeztem be Isaac Asimov Alapítvány sorozatát. A mű amellett, hogy rettenetesen szórakoztató, rendkívül mély témákat feszeget. Nagyon elgondolkoztató mű és annak ellenére, hogy egy sci-fi sokat tanultam belőle…

  • Gh0sT

    addikt

    válasz Sir Pocok #1 üzenetére

    Szvsz az önfejlesztés legjobb/leghatásosabb módja az önismeret elsajátítása. Ha tisztában vagyunk azzal, hogy kik, mik vagyunk, akkor körvonalazódhat bennünk egyfajta fejlődési irányvonal.

    A személyiség fejlesztést mint olyant, nem tartom sokra. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak és azt hogyan csináljam! Ellenben ha valaki pusztán olyan szándékkal áll elém, hogy nem akar megváltoztatni, az általa vélt helyes útra terelni, pusztán szélesíteni szeretné a látókörömet, akkor már más a helyzet.

    Én tapasztalni szeretek, olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában és nem olyannak, amilyennek a többség látja.

    Élni kell... a jelenben...

  • Sir Pocok

    őstag

    Az önfejlesztés nagyon fontos az ember életében. Meggyőződésem, hogy egy 21. századi embernek nagy gondot kell fordítania fizikai és mentális fejlődésére, mert ezzel nem csak a magára, hanem környezetére nézve is pozitív következményei lesznek.

    Ti hogyan értelmezitek az önfejlesztést?
    Ti életetekben hogyan nyilvánul meg? Egyáltalán valóban fontos ez?
    Egy mai embernek itt Magyarországon milyen lehetőségei vannak?
    Egyáltalán van-e idő önfejlesztésre?

    Én abban a reményben indítom útjára a topicot, hogy sokat fogunk egymástól tanulni. Hiszen ahány ember, annyi út létezik.

Új hozzászólás Aktív témák