(#50995) lev258

Siker! Lefuttattam bcdeditet, az önmagában nem volt elég, aztán a biosban turkálva találtam egy fast boot opciót, amit letiltottam, ezután elindult a grub.
A fast startup-ot egyből tiltani szoktam Windowson belül, kilőve egész egész hyberfil.sys-t, de ezzel a bios bejegyzéssel nem foglalkoztam eddig, lévén a súgója is azt állította, hogy ez maga Wines fast boot, amit ugye rendszer alól már kikapcsoltam egyszer.

Köszönöm a gyors válaszokat!

Amikor létrehoztad a partíciókat, menj rá az EFI partícióra (FAT32-es, 100 MB) és a Módosítás gomb után állíts be neki EFI partíció típust (lesz ilyen opció a listában). Formázást nehogy állíts hozzá.
Remélem tudod, hogy ha teljesen ki akarod majd pucolni az Ubuntut, akkor Windows telepítőre is szükség lehet, hogy helyrerázza a boot-ot.

[ Szerkesztve ]

Ubuntu MATE 20.04, hobbi cayenne termesztő

Windows 10 + Linux DUAL Boot készítése UEFI -vel és GPT-vel

Illetve dual-boot megoldásnál a fast startup funkciót érdemes kikapcsolni. Ez esetben célszerű még a telepítés előtt.

Ez a screenshot rajta az efi megnevezéssel nálam alapból megvan Mint / Ubuntu alatt egyaránt. Nyilván felismeri, hiszen a másik OS által már létre lett hozva az EFI partíció. Illetve egy lemezen csak 1 db ilyen partíció lehet. Persze meg lehet külön jelölni, ha annyira akarja valaki. De én azt mondom, hogy nálam enélkül is működött a telepítés UEFI-ben és indult a rendszer.

(#51328) Béka 3:
Ha a Windows UEFI boot szerint lett telepítve, akkor a Linuxot is aszerint kell! A telepítőt mivel és hogyan írtad ki? Egyébként nemrég erről is volt szó, valamint a fentebb linkelt leírásban a megfelelő boot eszköz kiválasztásáról. Az említett hibaüzenetet meg azért dobja, amit a Debian topikban is írtam. Eleve 64 bites telepítőt célszerű használni, illetve lehetőleg a nemzetközi változatot. Ugyanis a full magyar ISO-val néha szoktak problémák lenni. Nálad meg a screenshot alapján pont az lett letöltve...

[ Szerkesztve ]

Ezt az elindulást bármelyik tudja, mert vagy maguktól elindulnak live módban, vagy max ütni kell egy entert.

Ez a disztró valszeg kezelni is fogja a kijelző váltó gombot live módban is: https://rsync.chakralinux.org/releases/testing/chakra-2017.02.21-goedel-rc7-x86_64.iso A kiíráshoz pl. a rufust ajánlom Windows alá, DD módban kiírva. (erre majd rá fog kérdezni, mikor megadod neki)

*ennél spec. kell ütni egy entert a bootoláshoz.

[ Szerkesztve ]

Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)

Üdv!

Kinéztem egy laptopot, amit szeretnék megvenni, de nem vagyok benne biztos hogy felmenne rá a linux. Az acer webshopon valaki írt egy véleményt, amit nem teljesen értek.
idézem:
Én Windows 10 nélküli verziót rendeltem. Ilynekor a gép Linpus linuxal érkezik, ami ugyebár használhatatlan. Ubuntu-t szerettem volna rá telepíteni, és itt kezdődött a kálvária.
Előre leszögezném, hogy az ACER csak és kizárólag a Windows 10 futtatást támogatja, ezt érdemes lenne kiemelni. Illetve az nem baj ha a Windows 10-et támogatja, de mindent megtesz azért, hogy ne lehessen mást telepíteni rá.
Szóval aki mást szeretne rá telepíteni tisztában kell lennie az alábbi dolgokkal:
- Nem létezik Legacy boot (végülis 2017 van, ez alapvetően nem probléma)
- A gyári jelenlegi firmware verzióval, nem lehet rávenni hogy az ESP partícióról bármilyen más EFI file-t indítson, ami nem a Windows 10-hez tartozik, akkor sem ha ki van kapcsolva a Secure Boot, és akkor sem ha alá vannak írva az EFI fileok. Ez hatalmas hiba, ezt szerintem jelezni kellene a termék oldalán. Hivatalos Acer forumon is kitérő választ kaptam, szóval nem lehet számítani a támogatásra.

De a jó hír, hogy meg lehet oldani a laptopon az Ubuntu futtatást, és kiválóan is működik. Itt most nem fogom leírni a telepítés teljes menetét, de akinek szüksége van rá és nem boldogul, kérje el az elérhetőségem az AcerShop-tól, szívesen segítek.

Ha ki van kapcsolva a secure boot, akkor is blokkolni tudják a linux telepítést? Elsősorban Lubuntut használnék, ha ez nem megy akkor pedig Ubuntut. Dual boot nem érdekel.
A webshopot én is megkérdeztem, de nem tudtak kisegíteni sajnos.

[ Szerkesztve ]

Sziasztok!

Hogyan kell feltenni Ubuntu 16.04-et előretelepített EFI-s Windows 10-re, úgy hogy nem kell nekem a GRUB2? Anno találtam egy jó leírást a Google-ben, de most nem lelem. És ha Grubnélkül próbáltam most, vagy kiír egy hülye hibát, hogy nem tudja, vagy a Windows betöltő képtelen elindítani az Ubuntu-t

Most nézegettem leírásokat, de folyton GRUB-os screenshoot látok a leírás végén.
2 okból nem szeretném:
- ha uninstallálni kell az Ubuntut (vagy másik OP-ot felrakni a jelenlegi Windows mellé) akkor könnyebb a dolgom.
- másik és ez a főindok, a Windows Boot Managerre sokkal alkalmasabb érintőkijelzőre (touchscreen-nel es applikáció fut mini gépen) és az ügyfél is könnyebben tudja elindítani, kiválasztani, amikor teszteli a linuxos verziót. (Oka van annak, hogy miért egy gépen kell dual-bootban a két gép). GRUB-ra panaszkodnak...

Passzolom, mert például ez a módszer csak Legacy boot módban működik. Legalábbis az említett program nálam UEFI-nél már nem csinálta meg. Aztán lehet van rá valami egyéb módszer, amivel utóbbi esetben is be lehet rakni a WBM-be, de azt még nem próbáltam. Egyébként Windows alól még az EasyUEFI-vel lehet jól piszkálni a beállításokat.

[ Szerkesztve ]

Én ilyet sosem tapasztaltam, hogy lassan bootolna be. Volt nem egyszer Windows 7/8 a szeretett Ubuntuval együtt igaz GRUB volt akkor a boot manager, de én ilyet sosem észleteltem. Gyorsan felállt a rendszer.

hcl: igen, 8GB-nál én is feleslegesnek érzem. Nem is tudtam, hogy ilyen okos a linux, hogy ilyen könnyen fellehet csatolni a home könyvtárat, ha egyszer újratelepítem.

[ Szerkesztve ]

Helló!

Miért lassú (30 másodperc) az Ubuntu rendszer betöltése?

Notin először felment a Windows 10, a Fast Boot is kikapcsolva. Ubuntu 16.04.2 feltelepült, és a Grub2 lett a Boot betöltő program is.
- Grub2 -> Windows 10 kiválasztása (alsó kurzor, enter) 8-10 másodperc alatt már látom is a desktopot.
- Grub2 -> Ubuntu kiválasztása (csak egy szimpla enter) fekete képernyő és 30 másodperc múlva (a kiválasztás) látom a login képernyőt. (Többször is eljátszotta)

FastBoot ki-be kapcsolása semmit sem jelent - hiába olvastam ilyesmit.

Azért is furcsa, mert SSD van a gépen, illetve egy DDR4-es memória egy Core i5 6300U-val. Ugyanígy van egy asztali PC, ahol 8-10 másodperc alatt látom a rendszert, és azon is SSD van, egy AMD A-5700-as procival, ami teljesítményben jelentősen lassabb, mint a Core i5-ös procim.
Hiába van az Ubuntu frissítve, ugyanúgy lassan tölt be.

Esetleg valamit bekéne még állítanom?

[ Szerkesztve ]

Első körben nézd meg, a systemd-analyze blame parancs miket ír, mi mennyi időt vesz el.
Nekem a múltkor a samba eltávolítása -10 s-ot jelentett.
Persze lehetnek eltérések az egyes rendszerek között is (Ubuntu, Ubuntu MATE, Linux Mint, ...).
Fastboot alatt mit értesz? Amiről olvashattál, az a Windows-on belüli beállítás, gyorsindítás név alatt. Nem a BIOS/UEFI fastboot opciója.

[ Szerkesztve ]

Ubuntu MATE 20.04, hobbi cayenne termesztő

Nekem is van ilyen gyártmányú laptopom és annál szintén van Energy Management szoftver. Az optimalizált módot választva csak 60%-ra tölti az aksit, hogy ezáltal kímélje. De ez a szoftver / driver csak Windows only, ahogyan pl. a BIOS-frissítés és egyebek is. Na többek között ezért is jó a dual-boot.

[ Szerkesztve ]

Komolyabb játékra, és speciális Win.-es programok futtatására természetesen jobb a Windows.
De azért, a Linux tarsolyába is van egy s más ! [link]
Egyébként, sokan használnak dual-boot rendszert. (Win. mellett Linuxot...választhatóan.)

[ Szerkesztve ]

A Wubi lényegében egy dual-boot megoldást csinált amolyan "biztonságos" módon. A telepített rendszert akár a Windows programlistáján belül is el lehetett távolítani. Viszont, ha a gazda OS-en belüli, külön ablakban történő futtatásról beszélünk, akkor nyilván nem erről van szó. Legalábbis a telepített Linux tényleges használatához eleve restart kell.

[ Szerkesztve ]

Kifogtál egy olyan disztrót, aminél nem azzal kezdődik a bootolás, hogy megkérdezi a nyelvet. Ebből ne vonj le messzemenő következtetéseket. Mindenesetre ha valami angolul beszélt hozzád, akkor gondolhattad volna, hogy a bevitel nyelve is angol. Ez egy Windows10 esetén is pont így történne, ha az angol verziót telepítenéd.

És biztosan nem kell terminál a nyelv beállításához, csak azért írta Ubeygon2 azt, mert ott volt a legegyszerűbb és leggyorsabb beállítani.

[ Szerkesztve ]

Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)

Csatlakozom a kollégához, vagyis először inkább virtuális gépen kellene próbálgatni a telepítést. Majd a tapasztalatszerzés után már opció lehet a boot módot figyelembe véve az éles telepítés is. Ehhez pedig van több magyar nyelvű leírás: [link], [link], [link].

Egyébként meg váltanod amúgy sem lenne célszerű, ha szükséged van bizonyos windowsos programokra. Legjobb a dual-boot, aztán akkor nem kell kompromisszumokat kötni.

[ Szerkesztve ]

Nem kell hozzá parancssor, emlékeim szerint a live Mint Cinnamonban menüből is lehet kiosztást váltani. Akkor most a Wi-Fi-s kapcsolódási problémád megoldódott a kiosztásváltással?

Egyébként a telepített rendszernél már nem kell minden bootkor beállítani a kiosztást, az mindig magyar marad, ha azt adtad meg telepítéskor. A live rendszer viszont nem emlékszik a beállításaidra, mert azok minden kikapcsolás, újraindítás alkalmával kitörlődnek a memóriából. Pont ez a live rendszer lényege, hogy nem nyúl a gépen tárolt adatokhoz, nem írkál sehová semmit, mindent a memóriában tart.

A helyedben semmiképp nem csaponganék a disztrók között. Ha már letöltötted, maradj a Mint Cinnamonnál. Azzal kezdőnek mellényúlni nem nagyon lehet. A legfelhasználóbarátabb disztró (egy csomó plusz firmware-rel és driverrel, előre telepített Adobe Flash-sel jön), az egyik legegyszerűbben beállítható grafikus felülettel, ami még szép is, és jól témázható, és még nem is a legerőforrásigényesebb. Telepítéskor csak arra figyelj, hogy nehogy egyben partícionálást válassz, mert akkor a Win10-et is törli a gépről, és az adott meghajtón az összes adatod elveszik.

Türelmesen kell próbálkozni, ha nem megy valami, itt kérdezni, vagy utánaolvasni. A windowsosok azt felejtik el, hogy anno eleinte a Windowst is tanulniuk kellett, mit hol lehet benne beállítani, letiltani, néha ott is kell parancssorozni, registryben és mindenféle házirendben turkálni, meg csökkentett móddal meg hiányzó dll-ekkel és driverekkel szórakozni, meg vírusirtóval és malware-ekkel szívni. Csak a Windowst már megszokták, és annak elnézik a hülyeségeit.

Látom jól megpezsdült az élet itt. Kicsit elfoglalom magam és már fel is ízzik a win/linux parázs picit!
Ez a jó egyébként ebben a közösségben, hogy azért mindig megőrizzük a higgadtságunkat, persze vannak kivételek...

Időnként beeseik egy-egy érdeklődő és olyankor előfordulnak félreértések. Mostani érdeklődőnk miatt én bele sem szóltam volna a flame-szerű dologba, mert ő nem érdeklődő. Kijelentette, hogy wint fog használni, csak úgy kiváncsi volt, milyen a Linux. Ilyen esetekben mindig az szokott lenni a kíváncsiak konklúziója, hogy szar a Linux, mert ezt sem úgy tudja megoldani, mint a winx-ben meg azt sem....

Hétvégén egy HDD hibás laptopban meghajtót cseréltem és a gép búcsút intett a win korszakának! Két nap alatt annyit konfigoltam rajta, hogy egyszer csak egy egzotikus bug jött elő, 3 percet várt a bootra a Linux Mint Cinnamon, ami telepítés után kb 10 sec alatt felállt.

A networkmanager-wait-online.service várakoztatta, hiába próbáltam az askubuntu meg az archwikiben lévő megoldási javaslatokat, semmi változás, még akkor is várt, amikor kikapcsoltam az auto csatlakozást a netnél! 1,5 órát elszuttyogtam vele, mert nem jöttem rá, mi okozhatta egyik pillanatról a másikra ezt a service meghülyülést! Mindent visszakövettem, uninstalláltam a csomagokat. Aztán, mivel amúgy is másképp alakult a particionálás, mint szerettem volna, teljes SSD formázás és új telepítés jött. 5 perc alatt felment a rendszer és rájöttem, hogy minimális beállítások után is ugyanolyan szép és jó, mint az első telepítés után. 10 sec lett a bootidő és a networkmanager-wait-online.service is csak 5 mp-t várakozik!

A barátom/kollégám reggel elindította és csak pislogott, azt mondta, hogy ezen a gépen se lesz több Windows!

Szóval ilyen is van, persze ő úgy is állt a dologhoz, hogy gyors, biztonságos és könnyen kezelhető legyen a gépén az oprendszer!!

Windows 7 boot sector helyreállítása

Találtam neked egy ilyen leírást.

Sziasztok.

Van két wincseszterem. egy 120gbos ssd és egy 160gbos hddm. az ssdn van a win10 a hddn pedig a letöltött cuccokat tárolom.
Na most a hddből kb 30gbot félretennék a debiannak.
Ma meg is tettem csak miután telepítettem a debiant akkor választási lehetőségnek boot közben kiadta a debiant, debian fejlesztői környezetet illetve system setupot amire igazából nem jöttem rá hogy mi. A windows 10et pedig nem igazán találtam.
Így újra felraktam a win10et és formáztam mindent.

De nem szeretném ennyiben hagyni, szeretnék debiant is hogy megismerjem. Annyi segítséget már kaptam hogy a "grub ott maradt az mbr-ben".
Persze nekem ez így sokat nem jelent sajnos. Valakinek esetleg lenne kedve, ideje elmagyarázni mi is lenne a teendőm?

Köszi az írást! Pár kérdés felmerült:

- A 2 oprendszeres felállás is elfér 100M-án? (Windows+Linux)

- Az efibootmgr rész inkább jegyzet mint leírás/bemutató. Két mondatban kifejthetted volna a paraméter pontosabb jelentését (pl. az-o hatására helyet cserél a két bejegyzés, vagy új boot sorrendet ad meg?). Persze a man ill. a --help sok mindenre választ ad(új boot sorrendet ad meg), mégis kicsit hiányérzetem van. Főleg létrehozás paraméterezése igényelne némi magyarázatot. + nem -c vel kell indítani az új bejegyzést?

Freeware, és akciós programok egy helyen https://www.facebook.com/freewarenews

Sziasztok.

felraktam végül a linux mintet nagy nehézségek árán mert telepitésnél 2x szakadt meg a művelet mert nem grub2nél nyomott egy fatal errort.
Aztán boot optionsnél volt 3 lehetőség uefi, legacy, uefi and legacy. uefi and legacyről átálitottam legacyre és így már működött bár megmondom őszintén halvány fogalmam sincs miért.

Viszont ami számomra probléma hogy gép bekapcsolásnál nincs választási lehetőségem. egy ssdn van a mint és a win10 is. ha first bootnál a windows loaderes ssd van beállitva értelemszerűen a windózt tölti be ha pedig simán az ssd van beállítva akkor pedig a mintet. nem oldható meg valahogy h legyen választási lehetőségem és ne kelljen uefiben játszadoznom?

Illetve érdemes telepités után drivereket törölni és saját kezűleg felrakni őket vagy jó az amit felrakott?
Fél percre próbáltam csak ki de elég lassan nyitotta meg az oldalakat a böngésző. majd holnap erre is ránézek.

ui: még egy kérdés. A gépen van még egy wincseszter. hdd ntfs..és azon tárolom a letöltött cuccaimat, viszont mintről nem tudtam megnyitni mondjuk egy sorozatot. Van rá mód hogy kezelje?

[ Szerkesztve ]

Elnézést.
Sajnos olyan vagyok aki minél hamarabb akar mindent és nem igazán érdeklik a negatív tényezők. Rossz szokásom.

Hardver:

intel i3 4130 3.4ghz
2x4 gb ram
amd radeon r7 260x
120gb ssd amin a win 10 van (ntfs) és linux mint 18.1 cinnamon (Ext4)
illetve 160gb hdd (NTFS) amin a letöltött adataimat tárolom.

2x lendültem neki felrakni és grub2 telepítésénél megállt majd kaptam egy hibaüzenetet hogy nem tudta telepíteni a grub2-t a telepítés pedig összeomlott.
Rágugliztam és találtam ezt: [link]
Ahol volt egy olyan válasz hogy: " seems like your harddisk is using MBR partition table and your are trying to boot computer using UEFI. Go to BIOS and change BOOT OPTION to Legacy, and try again. "

Így beléptem és átálitottam UEFI and legacyt only legacy-re. Ezzel viszont már végigpörgött a telepítés gond nélkül.

Az elsődleges gondom az hogy ha a gép bekapcsol nincs boot loader ahonnan kiválaszthatnám hogy a windows 10et vagy a linux mintet szeretném e betölteni. Szimplán csak elinditotta a mintet. Biosban átálitottam hogy a bootolási sorrendet ssdről windows loader-samsung ssd-re amivel már a windows 10 indult el.

Persze ezzel nincs is különösebb gond mert 5másodperc alatt beállítom hogy melyik kell, de azért a praktikusság kedvéért ha megoldható jó lenne egy választási lehetőség.

-------------

A másik pedig hogy pl ha windowsban letöltök egy sorozatot ami a HDD-re kerül, akkor azt valahogy meglehet e oldani hogy linuxról is megtudjam e nyitni? Elérem a fájlokat csak nem engedi megnyitni.

Remélem tudtam némileg normálisan leírni a dolgokat és hogy mit is szeretnék.

Maradj a legacy-beállításoknál. Bár a Mintnek az EFI-s bootolást is tudnia kéne. Ezt a mikor melyik indul kezdetű kérdésed nem értem, meg hogyan sikerült egyszerre EFI-s meg nem EFI-s bootolású OS-t telepítened egy lemezre. A Legacy a hagyományos BIOS+MBR-es bootolást jelenti, az EFI-s meg a UEFI+EFI FAT partíciós indítást.

Ami a drivereket illeti: ez nem Windows, hogy leszedegeted, meg sajátokat teszel fel. Linuxon a legtöbb hardvert a kernel kezeli, vagy külön kernelmodul. Kivétel a videókártya szokott lenni, ha ATi vagy NV, de nem írtad, hogy neked milyen van. Esetleg néha a hálókártya, Wi-Fi-kártya szokta még saját driver reszelését igényelni, de ha szerencsénk van, és van neted, akkor ebbe nem futottál bele.

Az NTFS partció olvasásához az ntfs-3g csomagot kell feltenni a csomagkezelőben (Synaptic), de ez a kérdésed azért zavarbaejtő újfent, mert a Mintre ennek alapértelmezésben fel kéne lennie telepítve.

Az NTFS-sel valószínűleg a Windows félhibernálása (gyorsindítás) miatt gyűlt meg a baja.

[ Szerkesztve ]

Ubuntu MATE 20.04, hobbi cayenne termesztő

A telepített csomagokat a dpkg -l paranccsal nézd meg terminálból, ha a Synaptic nem indul. Bár én a helyedben a Synapticot indítanám el terminálból (sudo synaptic) úgy el tudod olvasni a hibaüzenetet, hogy miért nem indul el.

Probálom most a következőkben dedómódban, sarkítottan, leegyszerűsítve leírni a legalapabb dolgokat, amikre kíváncsi voltál. A programokat a /lib (és ha 64 bites rendszered van, akkor /lib64) mappába teszi a rendszer. Néha települnek programok a /opt-ba is, igaz ezek általában külső forrásból települnek. Végül pedig függetlenül attól, hogy hová települ, az /usr/bin helyre szimbolikus linkek jönnek létre az alkalmazásokhoz, de csak a binárisaikhoz. A szimbolikus link olyasmi, mint Windows alatt a .lnk fájlok, de azért nem egészen, mivel ez úgy mutatja, mintha az eredeti fájlok lennének ott. Ezek a binárisokra mutató szimbolikus linkek az /usr/bin elérési úton találhatók, de e helyre mutat a /bin szimbolikus link is, ezek ahhoz kellenek, hogy az alkalmazásnév puszta futtatásával elinduljon az alklamazás, és ne kelljen /elérési/út/alkalmazás formában indítani. A binárisok olyanok, mint Windows alatt az .exe fájlok, de Linux alatt nincsenek kiterjesztések (vagyis vannak, de csak videó, zene, stb. fájloknál, és ott sem számítanak, csak a filenév részei, a felhasználó tájékoztatására szolgálnak mindössze). Szóval egy linuxos binárisnak nincs kiterjesztése általában (fájlnév áll egymagában, nem végződik pont akármicsodára), néha viszont .so-ra végződik (igaz ilyenkor meg tipikusan nem ezt indítjuk el, nem önmagában fut, ez kicsit a .dll-ekre hasonlít inkább, az so a shared object rövidítése). Ugyanez igaz a scriptekre (tipikusan a Bash-hoz készült scriptek, kb. olyanok, mint a Batch .bat fájlai Windows alatt), általában itt sincs kiterjesztés, néha azonban mégis van: .sh vagy ilyesmi, de ilyenkor is csak a fájlnév része, a felhasználót tájékoztatja a kiterjesztés. Persze Windows-ról jövő friss userek mindjárt itt nem szokták érteni, hogy ha nincs kiterjesztés, akkor a rendszer honnan tudja, hogy egy adott fájlt megadva mit csináljon vele, futassa, vagy egy másik célalkalmazással nyissa meg. A válasz egyszerű, a grafikus környezetek meg a kétpaneles fájlkezelők azért mégis csak figyelembe veszik a név részeként a kiterjesztést, és pl. az .mkv vagy .flac fájlokat automatikusan megnyitják azzal, amit beállítasz nekik, másrészt meg ha terminálban vagy konzolban (ezek a windowsos parancssor megfelelői) beírod az alkalmazás nevét, vagy fájlkezelőben rákattintasz a nevére, akkor meg elindul alkalmazásként, feltéve, hogy be van állítva rajta +x attribútum/flag, azaz van jogod futtatni.

Ha az adott szofvernek vannak olyanjai, akkor néha ikonok (Linux alatt nem működnek az .ico fájlok, helyette .png, .svg, stb. szokott lenni), asztali linkek (na, ez olyan, mint Windowson az .lnk fájlok, csak itt általában .desktop fájlok vannak), egyéb sallang települ a /usr/share mappába is. Az alkalmazások config fájlai pedig a ~/.config/ és ~/ (e hullámjel a /home/felhasználónév/-nek felel meg, azt rövidíti) mappákban szokott lenni, azaz a home-ban. Szóval ez nem Windows, hogy az egész alkalmazás benne van egyetlen mappában, hanem Linuxon a rendszer szétszórja a fájlokat funkciók szerint. Biztos kérdezed, hogy ez a szétszortírozás mihez kell, csak bonyolítja a dolgokat. Egyrészt kell ahhoz, amit már írtam, hogy a programokat puszta alkalmazásnév alapján lehessen futtatni, meg kell ahhoz is, hogy ablakkezelők/asztali környezetek (grafikus felületek), illetve ezek Start Menühöz hasonló indítómenüjei rátaláljanak a telepített alkalmazásokra egy szabványosított felületen, és tudják kezelni az összeset, anélkül hogy állandóan meg kelljen neked mondani, hogy új program van telepítve (erről a csomagkezelő is gondoskodik post install scripttel), meg hol található.

Ennek ellenére jól írták, nem kell neked tudni, hogy mi hová települ. A csomagkezelő (dpkg, illetve ezek text alapú frontedjei, apt, apt-get, grafikus frontend a Synaptic) belső tárolókból tölt le alapból (tehát nem himi-humi oldalakról kell neked letölteni a franc tudja milyen szeretetcsomaggal fertőzőtt .exe-s és .msi-s telepítőt), onnan is általában a rendszerre elérhető legfrissebb, ellenőrzött, hitelesített, biztonságos verziót, és telepíti a programokat a megfelelő helyre. A tároló egy szerver, amin össze vannak gyűjtve az alkalmazások kifejezetten a te rendszeredhez, kicsit olyan, mint egy mirror szerver, de általában repositorynak vagy csak lezseren repónak csúfolják. A csomagkezelő és a tároló frissítésként is működik, ha új verziót talál következő frissítéskor a csomagkezelő a tárolókban, akkor leszedi és telepíti automatikusan. Az egész az alkalmazásboltokra hasonlít, mint az Android Play Store-ja, vagy az iOS appstore-ja, azok is ezen az elven működnek. Okostelefonon sem kell emiatt tudnod, hogy egy adott alkalmazás hová települ, hol vannak a fájlai. A csomagkezelő egy komplex alkalmazás, egyszerre download manager, updater, adatbáziskezelő-nyilvántartó meg minden egyben, mindent intéz helyetted egy lépésben.

Ha egy progit nem találsz a belső tárolókban, akkor általában létezik hozzá külső tároló (főleg Ubuntuhoz), azt kell hozzáadni a Synaptichez vagy a sudo add-apt-repository paranccsal (ugyanazt csinálja mind a kettő), innen fogva megint ugyanaz, csomagkezelővel kiválasztod, és települ, frissül, mintha a belső tárolón lenne. Ugyanez uninstallálásnál, csak kiválasztod a csomagkezelőben az alkalmazást, és eltávolítást nyomsz, a csomagkezelő meg leszedi, általában sallangot sem hagy fent, ha mégis, akkor vannak erre kapcsolók, amik mindenestől szedik le a csomagot, még config fájlokat sem hagynak hátra. Azért vedd észre, hogy a külső tároló már nem olyan biztonságos, mint a belső, emiatt lehet, hogy galibát okozhat, ha innen telepítesz valamit.

Aztán, ha sem a belső tárolókban nincs meg az általad keresett alkalmazás, sem a neten nem találsz hozzá külső tárolót, akkor jön az, amit neked, kezdőnek nem javaslok: tárolón kívüli bináris letöltése, ezek általában .tar.gz, azaz Tar Gizi, vagy tar.bz2, tar.xz, vagy hasonló fájlok, ezeket neked kell kézzel letölteni, kibontani valahová (az mindegy hová, csak legyen jogod az adott mappát írni, listázni). Ha szerencséd van, nincs újabb függősége az alkalmazásnak, így is lehet telepíteni, de ilyenkor nincs garancia, hogy nem gányolt szoftvert töltöttél le. Esetleg lehet ugyanezt eljátszani másfajta linuxok tárolóiban lévő csomagokkal (pl. rpm-csomagokkal), ezeket is ki lehet bontani mappába (vagy átkonvertálni Ubuntu-kompatibilis .deb vagy .dpkg csomagokká), de a függőségek itt is közbeszólhatnak.

Amikor már sehogy sem találod meg az adott alkalmazást lefordított binárisokkal, akkor van egy olyan lehetőség, hogy ha rendelkezésre áll, akkor forráskódból fordítsd le, általában ezt az adott alkalmazás forráskódjához csomagolt readme vagy hasonló fájl írja, hogy a configure, make, make install parancsok közül melyiket hogy kell futtassad. Ezt sem ajánlom, hogy eleinte használd, ismerkedj azokkal a szoftverekkel, amelyek a belső tárolókban vannak, az esetek 99,99%-ban mindenhez van benne rendes alternatíva, szokjad azokat.

Az egész merőben más koncepció, mint a Windows, ahol .exe és .msi fájlok, meg Next-Next-Location-Finish típusú telepítés van, meg C: meghajtó meg Program Files és Registry. Pl. itt nincs Windows Update, mert a rendszerkomponensek is sima alkalmazások, azok is a csomagkezelőn keresztül frissülnek, mint minden. Nincs Registry sem, mert az alkalmazások komponensei és configfájlai szét vannak szórva a megfelelő helyekre. Nincsenek vírusok sem, vagyis vannak, de azok csak úgy tudnak települni Linuxra, ha valahonnan külső, megbízhatatlan forrásból töltesz le valamit, és rendszergazdaként telepíted (és a rendszer sincs frissítve), vagy a netről mindenféle mágikus (rossz indulatú, nem ellenőrzött) parancsokat futtatsz le rendszergazdai jogokkal (sudo), tehát mindenképpen aktív, közreműködő hülyeség kell a felhasznál részéről, tényezők együtthatása, mert amúgy Linux alatt nincs olyan, hogy böngészgetsz, egyszer csak automatikusan beszopsz valamit az egyik szenny/gány oldalról, aztán elárasztanak a popupok meg mindenféle ocsmányságok villognak bele az arcodba, aztán következő bootoláskor is lehet mindenféle áldást élvezni, meg botnet részeként tevékenykedni, meg cryptolockolt fájlokért bitcoinokat csengetni lefelé. Emiatt sajnos a Norton Security 2017 Megahyper Csakmostneked Ultra Professional Edition x64-et sem telepítheted fel rá, hiába olyan szép a doboza, meg vetted akciósan 17 ezerért vagy mennyiért. Erre szokták mondani, hogy a Windows olyan problémákra kínál megoldást, amelyeket maga kreált. Mivel nincs registry, ezért a Linux később sem lassul be, mint a Windows, hogy újra kelljen telepíteni minden x hónapban (bár mondjuk aki ért hozzá, nem telepítget észnélkül minden szart, annak a Windows sem lassul be annyira, hosszú évekig lehet újratelepítés nélkül használni), és nem kell registry cleanereket és mindenféle rendszerpucolókat, karbantartókat, defragot, apja kaszá't futtatni rendszeresen, meg rendszeresen rugdosni, hogy normálisan menjen. Linuxnál végképp igaz, hogy csak akkor van újratelepítés, ha vasat cserélsz alatta (néha még ekkor sem) vagy valamit te elcseszel benne, vagy disztribúciót frissítesz/főverziót váltasz és nem akarsz szívni (rolling release típusú Linux disztróknál még ez sincs, ezeknek a támogatása sem jár le soha).

A végére még kitérek a driverekre. Ez sem úgy megy, mint Windows alatt, hogy neked kell leszedni (jó, nagyon-nagyon ritkán kell hozzá a csomagkezelőből csamagot telepíteni), hanem alapból mindent kezel a kernel, amit meg nem (tipikusan videókártya zárt drivere) vagy hálókártya, nyomtató, scanner, azt neked kell leszedned, de ilyenkor is csomagkezelőből kell telepítened. Emiatt a driverek is mindig frissülnek a rendszerrel automatikusan.

Tömörített fájlokat grafikus archívumkezelőben (keresd a csomagkezelőben, bár az Ubuntu automatikusan tartalmaz ilyet feltelepítve), terminálban/konzolban parancsokkal (ez viszont nem felhasználóbarát), vagy paneles fájlkezelőkkel (vagy az Intézőre hasonlítanak vagy a Total Commanderre) tudod kibontani.

A szakiknak: kihagytam valami fontosat? Most így más alapvető nem jut eszembe. Mindegy, így is regénnyire nyúlt el, de ezek a kérdések rendszeresen előjönnek.

[ Szerkesztve ]

A függőség az az, mikor az egyik csomag csak akkor települ, ha fent van egy vagy több neki szükséges másik csomag is. A csomagok sokszor egymásra épülnek, egész függőségi fát alkothatnak, de neked ezt nem kell fejből tudni, hogy melyik csomagnak melyik másik csomagra van szüksége, mert ezt a csomagkezelő kideríti és intézi neked, felteszi a függőségeket is, már amelyik még nincs fent. A legfontosabb függőségek nagyon hamar települnek, más csomagokkal együtt, mivel sok csomagnak föggőségei, amik már eleve a rendszerrel jönnek alaptelepítésben.

A jogosultság az, mint Windowson is, egy adott felhasználó akkor tud fájlt létrehozoni, olvasni, kilistázni, írni, futtatni, ha van hozzá joga, ez általában a mappa eléréséhez is kell, különben nem tudja ezeket elérni. Ennek extrémebb változata, ha a felhasználót a felhasználókezelésnél fel kell venni speciális csoportokba (pl. egyes alkalmazások igénylik, hogy a felhasználó benne legyen az audio csoportban), de Ubuntun ez sem szokott alapból gond lenni, ha ilyenbe bele is futsz majd később, annak a megoldását netes leírásokban könnyen megtalálod.

A Windows is mountolja a partíciót, de automatikusan betűjelre (de be lehet állítani a Lemezkezelőben, hogy megadott könyvtárba csatolja fel). Linux alatt is épp úgy partíciók vannak, de egy egységes könyvtárstruktúrába illeszkednek be, annak valamelyik pontjára. A legtöbb disztró, asztali környezet automatikusan megtalálja a partíciókat, és fel is csatolja neked, vagy ha nem is csatolja fel, a fájlkezelőben látszik, rákattintasz és felcsatolódik (kivéve minimalista disztribúcióknál meg ablakkezelőknél, de az Ubuntunál ez nem játszik, abban támogatott). Az, hogy hová csatolja fel, disztrófüggő, Ubuntunál már nem emlékszem, lehet automatikusan /media vagy /mnt vagy /run/media/ vagy amit megadsz neki, de nem kell ezt sem észben tartanod, mert felcsatolja, ahová felcsatolja, onnan mint meghajtót is megjeleníti grafikus felületen, és fogja mutatni, hogy hová csatolta fel, és általában mindig oda csatolja fel. Ha biztosra akarsz menni, akkor az /etc/fstab fájlban beállítod, hogy melyik partíciót hova csatolja fel automatikusa, de ennek a fájlnak a szerkesztésével vigyázni kell (legyen róla mentés), ha valamit félreírsz benne, bootképtelenné teszed a gépet (fene tudja, hogy ettől újabb a systemd mennyire véd meg), és live rendszerről vagy másik rendszer alól kell helyreállítgatni.

A betelt partícióra a csomagkezelő írni fogja a hibaüzenetnél (ez grafikus felületen a részletek alatt látszik, terminálban meg a szöveges hibaüzenetből, amit kiír), hogy milyen paraméterrel hívd meg újra, hogy kipucolja a már nem kellő csomagokat, régi verziók ezek, amik hátramaradtak. Bár azt amúgy is látni fogod, ha egy partíció telik be, akkor mindenképp kell helyet csinálni, mert ha HDD-ről van szó, akkor a töredezésnek is rendkívül rosszat tesz a majdnem teli partíció, azért jó, ha kb. 20% szabad hely mindig van a partíción.

[ Szerkesztve ]

Előbb írd le rendesen, miről van szó.
Azt mondja: "2 operations pending". Vagyis még nem hajtotta végre, ez csak az előzetes terv. Kell lennie egy gombnak, amivel elkezdi. Egyébként az NTFS partíció átméretezését biztosabb Windows-on végrehajtani. A GParted nem hajtja végre azonnal, hanem csak a megfelelő gomb megnyomása után. Ott kell lennie a felső sorban.

[ Szerkesztve ]

Ubuntu MATE 20.04, hobbi cayenne termesztő

Tétova tévelygésem sikeres története :
Manjaro linux -windows10 dualboot egy Asus T101HA transformerbookon GPT partíción EFI boottal UEFI biossal. Aranyos kis csatolható billentyűzetes TAB ez 4 Giga RAM-mal és egy 120-as SSD-vel. Örülök neki! Nem kevés küzdelem volt tapasztalatok nélkül, tétován. Valahányszor orrba vágott a probléma , akkor megint neki kezdtem másképp ösztönösen és koránt sem tudományos alapon és sikerült végül. Olyan ez mint a fafaragás. Még szerencse , hogy nem lett fogpiszkáló (avagy tégladarab) belőle!

Kert, kütyük,munka,matek,morfondír...ennyi. Szóval ács nem vagyok, de nemrégiben sikerült faragnom egy mőködőképes fogpiszkálót.

Sziasztok!

Segítsetek plíz!

Kezdő érdeklődőként töltöttem le Linux Min-et, a KDE-s felülettel.
Azt olvasni a tutorialokban, hogy csak telepítsem bátran egy külön partícióra a meglévő Windows mellé, és akkor a GRUB-ba kerül majd automatikusan egy menüpont, ami a Windows-ra mutat.
Nos, ez nem jött össze.
(Eleve a Live-ra bootolás után nem pont olyan volt minden, mint a tutorialokban, és hát lámaként...)
És most csak Linuxra bootol.
Persze a Win partíciók meg vannak még, sértetlenül, csak a lemez végére csináltam swap és linux partíciókat.
Szóval a lényeg, hogy nincs nagy baj, csak gondolom az MBR-t felül írta GRUB-bal, és csak annyi, hogy ott nincs semmi Win bejegyzés.

Nem estem kétségbe, gugli a barátunk, de
- amit találtam, az bonyi, nem tudom mit kéne beírni kézzel
- aztán találtam a Grub Customizer-t, az grafikus a maga nemében, de még ez is azt kérdezi, hogy ha az Új-ra kattintok, hogy Linux vagy Memtest legyen vagy más? És ha más, akkor leszek szíves bepötyögni a kódot...

Mit kéne bepötyögni?

Köszi előre is a segítséget!

jah, persze a HDD semmi extra, gondolom ilyen mindenkié, aki Win+Linux kombót próbál:
/dev/sda1 (ntfs) 0,4GB Helyreállítás
/dev/sda2 (fat32) 0,1GB
/dev/sda3 ismeretlen 0,01GB
/dev/sda4 (ntfs) 220GB
/dev/sda5 (swap) 4GB
/dev/sda6 (ext4) 12GB

[ Szerkesztve ]

Ez egy GPT-s lemez UEFI boottal. Az sda2 az EFI partíció.
Terminálba írd be ezt: efibootmgr és entert rá. Mi a kimenete ennek?

Bootolás közben nyomkodd az esc , vagy az F9, vagy az F2 billentyűt . Valószinüleg ki tudod választani windows boot managert is.

Kert, kütyük,munka,matek,morfondír...ennyi. Szóval ács nem vagyok, de nemrégiben sikerült faragnom egy mőködőképes fogpiszkálót.

efibootmgr ?
not supported on this system

Szóval nem EFI. Sima MBR. Ez egész biztos, délelőtt telepítettem rá Windowst, a bios-t én állítottam be legacy-ra, és én csináltam mbr-es Windows telepítőt hozzá.
:-)
Mondjuk a kis FAT32-n én is csodálkozom így utólag, de hát a W10 sok mindenre képes...
:-)

A GRUB végülis megvan, arra azért jó volt a Grub Customizer csomag, hogy be lehetett rajta pöccinteni, hogy lesz szíves 10mp-re megállni a GRUB-nál. De ettől még nincs ott Win-re bootolás. Amin persze nem csodálkozom, hiszen a bepöccintésnél is látni lehetett, hogy nincs a listában. Sőt, már eleve sejtettem, hogy talán kánya lesz az automatizmussal, mert egyáltalán nem ilyen telepítőkép fogadott, mint vártam ez alapján: [https://linuxmint.hu/sugo/linux-mint-telepitese-masodik-rendszerkent]

Az a bajom, hogy ha most újra felülírom az MBR-t, akkor ugyan visszakaphatom a délelőtti munkámat, amivel W10-et telepítettem, de elbukom a délutáni munkámat, amikor meg Linux-ot telepítettem.

De ha nem lesz más megoldás, akkor muszáj lesz visszacsinálni az MBR-t, mert holnap vinnem kell a laptopot a megrendelőnek, a Linux igazándiból csak hab lenne a tortán, egy demonstráció, hogy nincs szükség WIN-re ahhoz, hogy elindítsák a kedvenc Firefox-ukat...

Ehh, pedig lelkes voltam, hogy jé milyen összeszedett leírások vannak...

Természetesen próbáltam az update-et.
De hát nem editáltam bele semmilyen Win partícióra utaló konfigot, így értelemszerűen nem lett ilyen update után sem.

Hanem nagy-nagy bocsánatot kell kérnem.
Igazatok van, ez talán GPT merevlemez!
És talán EFI-bootolás van!

Ugyanis miután felülcsaptam az MBR-t (win pe-re bootolva) egy kis fixmbr-rel, és visszakaptam a az amúgy jogtiszta Windowsomat, és telepítettem az EasyBCD progit, hogy azt a bootloadert használva tegyem elérhetővé a Linuxot (nem, nem csináltam még ilyent, de hát mi értelme lenne a programban ennek a lehetőségnek, ha nem tudna ilyent?...), nos, meglepődve tapasztaltam, hogy szürke minden szerkesztési lehetőségem. Azannyja!

Mivel beleültettétek a bogarat a fülembe, hogy talán EFI-ről van szó, megnéztem a biost, és bakker, ott tényleg nem az van, hogy LEGACY vagy EFI, hanem LEGACY FIRST vagy EFI FIRST, és ez nem az, amit az ember megszokott.

Szerintem hiába választottam a Legacy first értéket, az a nyavalyás Win10 telepítő GPT lemezt csinált, és EFI-boothoz állította be. És ezen a laptop egy kicsit sem akadt fent, megpróbálta a Legacy-t először, nem sikerült, sebaj, gyorsan restartolt, és EFI módrjára simán betöltötte a Windows-t.
Így utólag tulképp igen, érdekes is, hogy indításnál kétszer jelenik meg a Lenovo logó, és talán ez a magyarázat.

Mivel át kellett adnom a laptopot, így további próbálkozásokra, vagy EFI-hez való GRUB-ról olvasásra nem maradt idő.
Nagyon köszi azért a hozzászólásokat!

Ha lesz még ilyen munkám, hogy egy laptop tutira csak OpenOffice-hoz és Firefox-hoz kell, akkor teszek majd megint Linux-próbát, hátha akkor sikeresebben abszolválom az első ismerkedést.

Az EasyBCD inkább Legacy boot módban használható, míg UEFI-nél ez a helyzet. A boot menü és egyéb dolgok piszkálására meg ott van még pl. az EasyUEFI.

"Win10 telepítő GPT lemezt csinált, és EFI-boothoz állította be"

Ez a gép boot módjától, bootolásnál a megfelelő boot eszköz kiválasztásától stb. is függ. Ha rendesen be lett volna állítva minden, akkor vsz lehetett volna a legelején Legacy módban is telepíteni. Amúgy az UEFI-s telepítéshez, illetve a dual-boot megoldáshoz ajánlanám figyelmedbe az alábbi hozzászólást, amely már korábban is többször linkelve volt:

★ Windows 10 + Linux DUAL Boot készítése UEFI -vel és GPT-vel ★

[ Szerkesztve ]

Egyes laptopoknál valóban le vannak butítva a beállítási lehetőségek és korántsem olyanok, mint az asztali gépeknél. Viszont normál esetben ilyen megoldásnak kellene lennie, ahol fixen be lehet állítani a boot módot, valamint külön a prioritást.

Egyébként, ha a programban az első opció szerint írtad ki a telepítőt, akkor az Windows ISO-knál alapból NTFS fájlrendszert + aktív partíciót (boot flag) állít be. UEFI-ben viszont normál esetben eleve FAT32 fájlrendszerű boot eszköz szükséges a telepítéshez. Szóval érdekes a dolog. Bár egyes újabb hardvereknél akár már az NTFS is opció lehet.

[ Szerkesztve ]

-Windows gyorsíndítás:
Gyors rendszerindítás bekapcsolása: pipa kivéve.
-Telepítés menete
WIn10 alapból gyárilag a gépen,letöltöttem a linuxmint-et x64 azután pendrive,onnan boot majd értelemszerűen.
Viszont nem ajánlotta föl hogy a win mellé települjön ezért zsugorítottam a c-n majd oda telepít linux.
A grubnál alapon hagytam vagyis az a SSD volt kiválasztva ami a gépben van.
-EFI.
hmm ---biztos van benne.

[ Szerkesztve ]

Hölgyeim! Azt tesszük a kirakatba ami eladó.:)

Sziasztok,

Windows 10 mellé feltettem az ubuntut, ami fel is mert, de inkább Mintet szeretnék. SSD-n ugyanúgy megvan a szükséges terület, cserehely is, formázva, de a Mint telepítője a vége felé összeomlik. Ez mitől lehet? Hiába formázom a területeket, marad a grub maradéka, hiába csináltam boot manager helyreállítást win telepítővel.

Köszönöm.

BlackBerry R.I.P. - Sony Xperia 1 V, Sony RX10 IV, Withings ScanWatch

Csinálj egy első partíciót NTFS-re, vagy Exfatra, ezt fogja látni a windows is, de tudod mountolni /akarmi mountpointtal a mögöttes területe telepítendő linux rendszerhez is. A windows mindig csak az első partíciót látja.

[ Szerkesztve ]

Kert, kütyük,munka,matek,morfondír...ennyi. Szóval ács nem vagyok, de nemrégiben sikerült faragnom egy mőködőképes fogpiszkálót.

Magát a Linuxot mindenképpen valamilyen "ottani" fájlrendszerű partícióra kell telepíteni és nyilván nem opció pl. az NTFS. Illetve az már a korábbi válaszban benne volt, hogy az ilyen flash-alapú eszközökre pl. Ext2-t (nem naplóz) szoktak tenni, de az úgy tudom, hogy lassabb. Illetve az is említve volt, hogy az Ext4-ben szükség esetén ki lehet kapcsolni a naplózást.

Egyébként manapság külső driverek segítségével kis túlzással szinte akármilyen OS között meg lehet oldani az átjárást. Vannak Windowsra is ilyenek, amelyekkel már lehet írni & olvasni az Ext2/3/4 fájlrendszert. Sőt, akár pl. a TC fájlkezelőhöz is vannak hasonló bővítmények. Vagy a másik megoldás - amit más is említett - ha létrehozol a pendrive elején egy FAT32 / exFAT / NTFS fájlrendszerű partíciót, amit mindkét OS tud majd kezelni. Azért az elején, mert a Windows a cserélhető meghajtóknál csak a legelső logikai / elsődleges partíciót kezeli. Ellenben egy külső HDD / SSD esetében már nincsen ilyen korlát.

Titkosítás pl. a Linux telepítésénél is beállítható, illetve ott van a LUKS. Viszont az ilyen Linux alatt titkosított meghajtókhoz / partíciókhoz való hozzáférés Windowson eleve problémás. Célszerűbb inkább pl. a multiplatformos VeraCrypt programot használni. Az is tud külön partíciót titkosítani, valamint titkosításnál a TrueCrypt ellenében Linux alatt is támogatja az NTFS, exFAT fájlrendszereket. A külön partícióra aztán lehetne a bizalmas adatokat pakolni, az OS pedig maradhatna a másikon. Rendszerpartíciót nem tudom lehet-e vele Linuxnál, mert azt egyébként Windows alatt ajánlja fel külön opcióként.

[ Szerkesztve ]

A Manjaro GRUB! Nem is tűnt fel eddig, de most megnéztem, valóban kernel panic fogadott boot után, sose gondoltam volna, hogy ilyen agyatlanság okozhatja! Beleír egy másik telepítés a Manjaro GRUB-jába, milyen windowsos dolog ez már!? A megoldás megosztását köszi, simán átírtam futó rendszer alól a Nemo-ban a grub.cfg-t és már teljesen jó.

Az az utolsó disztrót megjegyző rész szuper, de akkor már inkább legyen egyszerű a GRUB, de működjön!

Most ugrik be, hogy ha nem az utolsó telepítés GRUB-ját frissítem, akkor is eljátszódik-e ugyanez....

Sziasztok!

Épp ezzel próbálkozom:

Adott egy Dell laptop, 120GB SSD + 500GB HDD (kerettel beszerelve)
Az SSD-n Windows 10 van, a HDD-re viszont úgy szeretnék Linuxot tenni, hogy kizárólag akkor töltsön be a bootloadere, ha én a HDD-t választom ki bootolásra. Ritkán lesz használva.

Odáig szépen ment, hogy az SSD-t kivettem (a biztonság kedvéért), lecsíptem a HDD-ből egy 20 GB-os partíciót, linux fel, GRUB-ot pedig szintén a merevlemezre installáltam.
Szépen be is bootol, ha nincs bent az SSD.
Amint visszateszem az SSD-t (természetesen egy másik slotba, a HDD nem mozdul), a linux már nem hajlandó bootolni. Kiválasztom hogy a HDD-ről bootoljon, be is jön a GRUB, azonban a rendszert kiválasztva egy BusyBox shell fogad.

[Kép itt]

Persze az SSD-t kivéve megint csodásan megy minden. Mit lehetne tenni?

[ Szerkesztve ]

Sziasztok!

Olyan problémám adódott a hétvégén, hogy ismerősöm laptopjára szerettem volna Zorin OS 12-t telepíteni, mert Windows 10-el szegény használhatatlan volt. A telepítő USB-t Ubuntu alól a "Disks" programmal csináltam. A Live működött is, UEFI módba állítva a BIOS-t azonban feltelepült a rendszer, de mikor kérte, hogy indítsam újra a gépet a telepítés befejezésekor, azt írta ki, hogy "No bootable device". Elkezdtem elölről a telepítést, de a végeredmény ugyanez volt. Legacy módba állítva a BIOS-t viszont már a telepítőnél is probléma volt, ugyanis a touchpad nem működött, az egérnek még az ikonja se látszott. Valakinek van valami tippje, hogy mi lehet a gond, mit rondottam el? Esetleg valamit másképp kellett volna csináljak a telepítő pendrive elkészítésekor?

A boot idő elég kérdéses.
Lehet valószínűleg gyorsítani rajta, viszont Windows 10 esetén sokan nem tudják, hogy a boot az esetek többségében egy félhibernálásos állapotból történő visszatérés, a gyorsaság így csak látszat. Ez az egyik "fejlesztés".

[ Szerkesztve ]

Ubuntu MATE 20.04, hobbi cayenne termesztő

Sziasztok!

Szeretném a segítségeteket kérni. Installálva van egy linux (teljesen mindegy, hogy fedora, vagy ubuntu, mindegyiknél előjön) Windows mellé, GRUB választóval.
A grub egész addig jól működik, amíg a egyszer nincs bebootolva indításkor a Windows. Miután egyszer is a Windows-al bootolok be, onnantól következő alkalommal már nem jön be a grub választó és nem tudom indítani a linuxot.
Ezt miként tudom kiküszöbölni?

[ Szerkesztve ]

Szia!

Azért nem kell az egekbe emelni, semmi világrendítőt nem tettem, csak csinálom a kis dolgomat, meg amihez értek.

Visszatérve a kérdésedhez, én Windows alatt mindig a Rufust használtam, ez egy egészen kiváló eszköz, bootolható pendriveot írni. Gyors, egyszerű, létezik portable változat is. Egyetlen hatalmas hibája van, hogy nem keresztplatformos.

https://rufus.akeo.ie/?locale=hu_HU

A kérdésedre a válasz.

Egyébként itt a kiírás módja is fontos! A legtöbb Linux ISO-hoz általában jó a DD képfájl mód, de pl. az Ubuntu-alapúaknál a sima ISO képfájl mód is ok. Windowsra egyébként van egynéhány program a kiíráshoz, amelyeket lehet az előbbiek alapján is csoportosítani.

• ISO képfájl mód szerinti írás: LiLi | Rufus | UNetbootin | UUI | YUMI

• DD képfájl mód szerinti írás: FMW | Etcher | Rufus | WDI

A lista nem teljes, de a felsoroltak kb. a népszerűbb programok és a feladatra bőven megfelelnek. Illetve pl. ezekkel lehet perzisztens Live rendszert készíteni, valamint némelyikkel akár multiboot pendrive-ot is. Továbbá még az UEFI boot módra érdemes odafigyelni, mert annál nem mindegyik program működik! Például a YUMI esetében is az annak megfelelő verziót kell használni, máskülönben nem lehet bootolni a pendrive-ról! A DD képfájl módban írt pendrive-ok egyébként normál esetben használhatók Legacy és UEFI módban egyaránt.

[ Szerkesztve ]

A Rufust én is csak ajánlani tudom, nálam még egy kiírást sem rontott el, minden azonnal bootolt. Windowsra ennél jobb nincs. Az UNetbootint viszont nem ajánlom, bugos hulladék, nem érdemes vele szívni, nagyon megbízhatatlan.

[ Szerkesztve ]

metaxx

Már az elején elakadtam a legújabb videónál. Miért barmolná össze a meghajtódat egy tiszta Linux telepítés?
Egy külön partíciót szánsz erre a célra és semmi máshoz nem nyúl a Linux telepítése! Azzal, hogy az elején ezzel nyitsz, már meg is rémisztetted a Linux telepítést nem ismerőket, ezt inkább ne mondd a következő videóban. Tudjuk, hogy mit csinál a Linux a többrendszeres gépen, de a kezdőknek ebben az esetben ezzel nem kell számolniuk, arra ott van a dual-boot telepítésről szóló videó.

Ezen a gépeden csak Windows van ezek szerint...különben nem aggasztana egy újabb GRUB megjelenése.

Kicsit elmolyolsz a particionáló résznél, de előtte nem fejtetted ki, hogy az auto telepítés miként particionál, de kéziben pontosan azt csinálod, mint ha az auto telepítőt választanád.

A / home-ot alapnak említed, pedig az is csak egy lehetőség, nem feltétlenül szükséges, erről pár szót ejthettél volna.

Nem kekeckedni akarok természetesen, csak megemlítettem ezeket az észrevételeimet.

[ Szerkesztve ]

Ha bonyolult megoldást szeretnél, akkor King Unique szaki hozzászólásaiban keresgélj.

Ha jó neked úgy, hogy a Linux GRUB-ja lesz a rendszerbetöltő és ott tudod majd kiválasztani a Windowst is, akkor kerüljön a GRUB az sdb-re! Meghajtóra telepítjük alapesetben a GRUB-ot, nem partícióra (sda5)!

Mivel nem írtad, hogy melyik Windows verzió mellé telepítesz, gondolom, ismered a 8.1-től fennálló helyzetet dual-boot esetére. Ha nem, akkor az Összefoglalóban találsz leírást a duál-telepítésről.

[ Szerkesztve ]