Aktív témák

• #200 guga Közösségépítő

  2006-09-27 23:23:48 #200

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  
  Eddig csak egyszer vesztettem el a türelmemet és borítottam le a szerviz asztalról egy komplett PIII-as gépet majd rugdostam szét
  
  3. napja küzdöttem vele és aztán rájöttem, hogy nem fog sikerülni.
  Behoztak egy halom kacatot, hogy jaj szegény család, nincsen pénzük, nem telik gépre, nem értenek hozzá.
  OK mondom segítek. Az odáig rendben volt, hogy nincsen pénzük s nem értenek hozzá.
  Mert ha nincsen pénzük, de értenek hozzá, akkor nem nekem kell megküzdenem a sok buzera alkatrésszel és napokat tölteni azzal, hogy na ezzel talán majd elindul, á faszom ezzel sem. Aztán ha véletlenül elindult kifagy a telepítés. Persze naponta jönnek be kontrollálni, hogy hol tartok meg valóban olyan jó fej vagyok e, mint a hírem.
  Aztán néznek rám elkerekedett s ártatlan szemekkel, hogy miért vagyok dühös ők azt sem értik
  Sőt csak a gépet várják, hogy leülhessenek elé és utána is nézzenek értetlenül s elkerekedett szemekkel, hogy ez mi és mit kell vele csinálni.
  
  
  Első nap:
  
  Kezdtem azzal, hogy a 4db full tronyó tápból ki kellett választani, hogy melyik üzemképes vagy életképes és melyik bírná tovább anélkül, hogy ne nyírja ki a 6gb-os visítozó quantum vinyót. Behozták az összes szart, hogy hagyd el mindegy az, szegény családnak lesz, úgy sem volt még gépük. Na ha ezeken a tápokon múlik, akkor sosem lesz. Az egyiket úgy ítéltem meg nehezebb egy zsemlénél és még a ventije is zörög, bepróbáltam. Kisípolta a BX440 Slot-1 lap a ramot, nem indult el vele. Mindegy, mert van vagy 15db sd ram a dobozban, amit hoztak. Figyeld jól, még a vga kártyát nem is láttam, hogy azzal minden rendben van e, mert egyből a ramra sipákolt. Végül találtam egy 128-as modult, aminek csak a felét számlálta be, ha más nincs ebből rakok bele kettőt és lesz benne 128mb.
  Végül már nem sípolt a ramra, de kép sem volt. A TNT2 kártyát jobban megnézve egy picit megvolt pörkölődve a nyákja. Nagyon nem, de annyira mindegy, hagyd el úgy is szegény családnak lesz, tudod semmi komoly csak a gyereknek játszani.
  
  Szerencsére vga kártya is volt a dobozban vagy 5db. Volt egy MX200, ami elmondásuk szerint hibátlan volt, de amúgy tényleg, mert beleraktam egy másik lapba és ott szépen ment Linux alatt, de a BX440-es Slot-1 lapban hót süket volt, de mindegy is nem komoly gép lesz.
  
  Végre eljutottam odáig, hogy Rage 128-as kártyával becsippant a gép. Na mondom végre, ez már haladás. Igen ám, de elszaladt a nap vele, ugyan volt más munkám is, de nagyon elképedtem rajta, hogy csak eddig jutottam.
  
  Második nap:
  
  Frissen, fitten, telve önbizalommal, Kossuth rádió, forró kávé és rögtön utána futás a klotyóra. Menet közben fejben összeraktam az aznapi programot, mert valami magát nagyon okosnak mondó ember egyszer azt nyilatkozta, hogy a pozitív gondolkodás első lépése, hogy reggel szervezze meg a napját az ember fejben és utána valósítsa meg. A történet szempontjából ugyan teljes mértékben lényegtelen, de előző este csípős paprikát fogyasztottam. Kell e ábrázolnom azt az arcberendezést, amit az másnap reggel produkált?
  
  Hogy gyurlaci szavaival élve kicsit emberközelbe hozzam az állapotot, úgy mondd a „seggemen hugyoztam”
  Ha ilyesmit ember egy másik ember előtt kijelent az a bizalom egyik fokozata, közel jár a szexhez, de nem ugyanaz, mert nem testről van szó.
  Egyszer egy barátom, akivel együtt nőttem fel eljött hozzám benyakalni pár sört.
  Sokat beszélgettünk a közösen megélt, múltbéli dolgainkról(az előbb kellett vessző? (megélt, múltbéli).Zárójelben a zárójel, hülyén fest, de most szükségét éreztem, hja és most kellett a vessző :confused: ?
  
  Visszatérve a barátomra, hajnal kettőig ültünk egy padon a közelben és néztük ahogy a vonatról le s fel szállnak emberek, szép lányok miniszoknyában. Hajnalig nagy terveket szőttünk, majd a realitás talajára lépve felállt és nyomatékosan, hangsúlyozva közölte, hogy most hazamegyek és kiverem a faszomat.
  
  Szün.
  
  Aztán felült a kerékpárjára, felrakta a fejhallgatót és elporolt. Reggel felé jött egy üzenet a mobilomra tőle, hogy nem sikerült
  
  Visszatérve a gépre, mert ugyan kicsit elkanyarodtam a témától, de az nem egyenértékű azzal, hogy nem tudom mit beszélek.
  Másnap nekiálltam az asztalon a lap + cpu + ram + vga csoportosulásnak, hogy életet leheljek bele.
  Mondanom sem kell, hogy a ram hibás volt, fosta a piros területeket memtest alatt. Szerencsémre voltak még ramok, de azok nem indultak el. Végül találtam egy 256mb-os modult, aminek a felét látta és hibátlan volt.
  
  
  Na gondoltam eljött az én napom és választottam egy winchestert, de nem jól. Ugyanis a harmadik volt, ami végre megjelent a bios-ban, de sem particionálni, sem kidobni nem lehetett.
  Mert ha jön a tulaj és látja, hogy hiányzik egy darab a kókány dobozából, akkor még azt találtatik gondolni, hogy bizony ez a jó ember eladta. Ééééééééérted, az eszébe sem jutna, hogy a dühtől forrva dobtam a kukába, nem, eladtam és ugye én, aki eleve ingyen dolgozom és próbálok segítőkész lenni, eladtam.
  
  Szóval szépen sorban visszaraktam a dobozba minden apró kis üzemképtelen csetreszt, amit az elmúlt két évben halmoztak fel az összes ismerősnek köszönhetve. De még megtoldottam azzal is, hogy amit a szervizben találtam és kidobhatónak vagy Neurofirének még sok pénzért eladhatónak ítéltem, azt mind a ládikájába gyömöszköltem, hogy lássa, adni én is tudok, kapni kell tudni.
  Ezt a „kapni kell”-t tudni megboldogult Nagymamám mondogatta, mert azt mondja annak, aki tud adni miből az tud adni és fog is, de kapni tudni kell.
  Gondolj bele, hogy karácsonykor számítasz valami hatalmas ajándékra és a mama csak 3db vasalt zsebkendőt hoz eléd mosolyogva s teljes szívből, körbelengve melegséggel, halászlé és beigli friss illatával.
  Hogyan leplezed el az érzéseidet, hogy bizony azt hitted tűzijáték és egy gyertya pislog csak, éppen hogy füstölög, de …...a szavad elakad, a szád egyszerre görbül automatikusan lefelé és erőltetetten felfelé, a mama átölel, sírnál is és nevetnél is, mégis csak egy családi ünnep. Magadban kicsit zokogsz, nyeled a könnyeidet, a mama vállára borulva kicsit lapogatsz a hátán és boldog karácsonyt kívánsz. Elidőzöl ott keveset, majd elengeded, az ajándékot elteszed, tíz év múlva előveszed, de a mamát már nem ölelheted.
  A mama csak emlék, nála kedvesebb sosem volt olyan mamás, mama csak Ő tudott lenni. Ült az asztal mellett, leste az unokákat és szedte össze az ott hagyott leves maradékokat, összeöntötte és leült az asztal sarkához. Szépen tudott enni, méltóságteljesen, hiába mondtuk, hogy mama szedjen, Ő háborúban nőtt fel, hagyd el fiam elég ez nekem.
  
  Állítom neked, hogy a mostani teszkón nevelkedett s veszek neked típusú mamák, azok sokkal puhányabbak, hiányzik belőlük a kevés tisztelete, mert ha nem tudják megvenni, akkor leátkozzák a holdat, hogy milyen drága és megvárják, amíg akciós lesz.
  
  Beszéljek még a nagymamámról?
  Például azt, amikor a Nagyapám jött haza hadifogságból és lesegítették a vagonból. A Nagymamám már nem hitt benne, hogy élve látja viszont. Aztán egyszer csak mindenki üdvrialt a városban, hogy hallottad, az asszonyok összecsapták a tenyerüket és összébb csomózták a babos kendőt a fejükön.
  A Nagymamám is szaladt a vasútállomásra, dobogott a szíve hevesen és felszabadult benne végre az a keserédes remény, amit már rég halottnak hitt...
  Szedte a lábait, nem gondolkodott csak zihált és futott, felforrósodott a tüdeje és amikor meglátta Nagyapámat, akkor minden megkettőződött benne, minden érzés, minden pillanat, amit hosszú ideje a várással töltött az most kitörni készült akár egy vulkán.
  Szélesre tárta a karjait és szaladt. Nagyapám már felszisszent és jajveszékelve kérte, hogy NE ÖLELJ ÁT!!!!!!!!
  
  Törött volt a gerince.
  
  Folyt. Köv.
  
  Hja és kit érdekel a számítástechnika, most úgy őszintén, tényleg jobban érdekel, hogy meddig tudnék tuningolni egy vga kártyát vagy processzort?
  Vagy tényleg érdekel, hogy mi lett azzal a géppel, amit végül összerugdostam?
  
  Összerugdostam, ennyi. De egyrészt kaptak helyette egy modernebbet, másrészt még nem tartunk ott. Majd jössz holnap is és alig várod, hogy megírjam a folytatást. Mert izzad a szemed a folyt. Köv. felirat láttán. Nem brazil sorozat ez kisapám. Én akkor jelentkezek, amikor akarok, nem betervezve
  
  Látod milyen szövevényes történet, hosszú ideig tart elmesélni.
  

Aktív témák