Aktív témák

• #194 guga Közösségépítő

  2006-09-15 20:45:32 #194

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  guga

  Közösségépítő

  Ilyen látványban utoljára olaszországban volt részem, egy kétszemélyes gumimatraccal himbálóztam a tengeren, a víz kristálytiszta, a nap a hátamra szárította a sót és feszült a bőröm, lenéztem a víz alá a szemüvegemmel és hatalmas halakat láttam, beleborsódzott a hátam a sok fecni után, amit gyerekkoromban fogtam ki a pecéből. Olyan érzés volt Heidelberg a lakóparkjaival, az egyetemvárosával meg a folyóval és a halakkal, mint amilyen városra mindig is vágytam. Mindenhol tisztaság és az embereknek van igényük arra, hogy igenis a két lakótömb között legyen kis tó, azon hattyúk és benne halak, hogy ha hazajön a munkából, akkor legyen hová kivinni a gyereket és ne a kutyaszart kelljen kerülgetni. A pridikációkat követő ebédszüneteket a környék felfedezésével töltöttem. Gyalog mentem mindenhová, mert pénzem nem volt és ugyan már ültem buszokon azon a hajnalon, amikor megérkeztem, de már felesleges kockázatnak tartottam, hogy jegy nélkül utazzak.
  Kiültem egy padra az egyetemváros parkjába és azt figyeltem, ahogy mentek ebédelni, ahogy fogták a kerékpárjaikat és indultak haza. Mindenkinek benne voltak a mozdulataiban a gondolatai és a hova tartozása. Amilyen kerékpárja volt, ahogyan felszállt rá, ahogyan intett, elköszönt, az elsőt tekerte és oldalra dőlve rásegített, megigazította a szoknyáját, felvette a sisakját, rengeteg kerékpáros, akár egy hangya boly.
  Meg sem fordult a fejemben, hogy ezeknek az embereknek is lehetnek gondjaik. Úgy képzeltem el, hogy valamit elterveznek, megvalósítják és boldogan élnek.
  A németországi lelkész azonban elmondta, hogy mi a véres német valóság. Lelkileg teljesen kiürült emberek, a fiatalok még csak valahogy, mert az iskolák összetartják és formálják a közösségeket, de amint felnőtté válnak kezdődik az elszigeteltség. Hiába házasodnak, már eleve úgy teszik, hogy a válásra készülnek. Mindenkinek van saját autója, saját fizetése, saját bútora és saját élete. Meglehet nagy a jólét, de belül üresek és érzéketlenek, ahogy a lelkész fogalmazott: nincs köztük Istent kereső ember, csak ha nagyon nagy baj van. Ezzel szemben ukrajnában és fehér oroszországban tömegesen fordulnak az emberek Isten felé, mert nagyon nagy a nélkülözés és a kábítószer fogyasztás.
  Isten folyamatosan azon munkálkodik a világban, hogy odaadhassa az embereknek a szívét, az akaratát és a gondolatait. Amíg viszont addig van az ember lelkében olyan, ami azzal nem egyezik, addig valami más van ott Isten szíve helyett. Néha mikor olvasom a Bibliát, folyamatosan azt veszem észre, hogy Jézus megmutatta a saját életében és a szavaival is, hogy ezt hogyan kell.
  
  Mt 26,42
  Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
  
  Jézus nem azért jött le a földre, hogy a saját feje után menve élje az életét és a saját akaratának éljen. Jézus ugyan emberi testben élt, de a lelke Isten lelke volt, ugyanaz, mint Istené, bűn nélküli Szent lélek volt benne, amelynek nem teher Isten akaratát követni.
  
  Van erre egy nagyon jó példa a Bibliában, Péter esete, amikor fogadkozik Jézusnak, hogy a halálába is követni fogja Őt. Jézus előre megjelenti neki, hogy nem így lesz, hanem megfogja Őt tagadni. S mikor ez megtörténik, akkor Péter felismeri a valós helyzetét Isten előtt, hogy a saját gondolatai és akarata alapján nem tudja Őt követni. Később azonban maga Jézus szólítja fel, hogy kövesse Őt. Ha Jézus akaratának engedelmeskedik, akkor nincs esélye annak, hogy elbukik, mert Jézusnak nem csak emberi gondolatból származó akarata van, hanem hatalma is hozzá, hogy Pétert megtartsa. Mindkét esetben Jézus követéséről van szó, de nem mindegy hogy kinek az akaratából történik.
  
  2. Mt 11,29
  Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
  3. Mt 11,30
  Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.
  
  Vegyünk például egy fémdarabot, amelyik a saját maga akaratából próbál magához vonzani egy másik ugyanolyan fémet. Meglehet valamelyest sikerül, de nem tartós. Azonban ha egy olyan fémdarab próbálja meg vonzani, amelyik egy óriási mágneshez kapcsolódik, akkor azonnal sikerül a fémnek mindenféle erőfeszítés nélkül s maga a kapcsolat köztük úgy, hogy a mágneshez kapcsolódnak mindaddig tartós marad és nem igényel erőfeszítést, amíg a mágneshez vannak kapcsolódva. Ez egy eléggé elnagyolt példa volt, de ez így működik Isten lelkével is.
  Ha az ember megüresíti magát és elfogadja Isten gondolatait és akaratát kétségek nélkül, akkor az már nem a sajátja hanem Istené. Istennek pedig az akarata mindig megvalósul.
  
  Mk 3,35
  Mert a ki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.
  Jn 9,31
  Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.
  
  Jn 1,13
  A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.
  
  Általában mindenki Istentől kapni szeretne valamit. Anyagi jólétet, gyógyulást, tartós egészséget, társat, munkát, áldást, de olyan is van akit ez az egész nem érdekel és magáról Istenről sem szeretne tudni semmit, nem hogy kapni tőle valamit
  Arra viszont nagyon kevesek gondolnak, hogy nem Istentől kell valamit kapni, hanem magát Istent kell először megkapni és ha a lelkünkben már nem önmagunk királyai vagyunk, nem az önmagunk akaratának és elméjének szolgálunk, hanem maga Isten ül be a trónra, akkor Isten már nagyon könnyen rábíz arra az emberre bármit. DE addig semmit. Hogy egy rövid példával érzékeltessem. Az egyik igében már beidéztem, hogy Isten a bűnös emberek imáit nem hallgatja meg. Isten Szent, tiszta és igaz. Ha valamit gondol, mondd, akkor abban biztosak lehetünk, hogy úgy van és úgy fog megtörténni.
  
  Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna;
  Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.
  
  Mi az első lépés akkor ahhoz, hogy Isten meghallgassa az imáinkat?
  
  Rm 5,19
  Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek.
  
  
  A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!
  Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik.
  
  A hangsúly azon van, hogy ki melyik csoportba tartozik. Az egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek emberek csoportjába, vagy az egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek csoportjába.
  
  Én azt vallom, hogy megváltott ember vagyok. Jézus a véráldozatával megvásárolta a bűneimet a születésemtől a halálomig, de nem csak az enyémet, hanem minden valaha élt emberét és minden élőét és azokét is, akik majdan megszületnek. Erre az ad jogalapot, hogy egyszer életemben Isten kegyelméből felismerhettem a valós állapotomat és csak annyit kértem, hogy Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! S erre Isten azt válaszolta, hogy „Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához”.
  Egynek engedelmessége által igaz emberré váltam hit által.
  Ha csak szimplán arra építenék, hogy én egy ártatlan ember vagyok, mert egész életemben csak dolgoztam és soha nem ártottam senkinek, szerettem a családomat és nem követtem el semmi kihágást a törvény alól, az azt jelentené, hogy a lelkemben lévő bűnön tudtam uralkodni és nem engedtem szabadjára, azaz külsőségekre épülő erkölcsös életet éltem.
  Ha valaki egy olyan emberre tekint, aki nagyon sokat vétkezett és súlyos bűnöket követett el, ahhoz viszonyítva magát jobb és tisztább embernek tartja, annak sajnos nagyot kell csalódnia a végén.
  Egy rövid példával illusztrálnám. Két ember elmegy az orvoshoz és az egyik lázas, verejtékezik, tüsszög, étvágytalan és kivan pirosodva az arca, kiütéses és legyengült. A másik látszólag egészséges és jól táplált csak egy orvosi igazolásért megy be a jogosítványához.
  Az orvos az egyik emberen szemmel láthatólag látja a betegség külső tüneteit is és már csak a pontos diagnózist kell felállítania és a vírust a betegség okozóját beazonosítania, hogy a megfelelő antibiotikumot írhassa fel rá.
  Mikor a másik embert elkezdi megvizsgálni és megnézi a torkát, nyelvét meg a szemét, akkor közli vele, hogy uram Ön súlyos beteg. Ugyanabban a betegségben szenved, mint az előző úriember és ugyanarra az orvosságra van szüksége.
  Az pedig hitetlenkedve fogadja, hogy Ő teljes mértékben egészséges és jól érzi magát. Igen, de az orvosnak nem az a feladata, hogy a külső tünetek alapján hozzon döntést, hanem nagyon pontos diagnózist kell felállítania ha valakit megvizsgál.
  
  Isten elé sem állhatunk azzal, hogy igyekeztünk nem vétkezni és próbáltuk betartani a 10 parancsolatot és adakoztunk, gyülekezetbe jártunk, énekeltünk. Isten elé állva pontosan felismerhetjük a különbséget Isten és a saját lelkünk között.
  
  Vagy ugyanaz, vagy nem. Istennek Szent lelke van, bűn nélküli, a Biblia sok helyen ábrázolja a minőségét. Az az ember, aki az első csoportba tartozik, miszerint egynek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, az addig nem kaphatja meg Isten Szent lelkét, amíg nem tartozik a második csoportba.
  
  Ha a fiam elém áll, hogy apa kérek süteményt, mert az anyja készített, de az a tányér, amit hoz az nagyon koszos, addig nem adok neki, amíg meg nem tisztítom a tányért alaposan. Nem arról van szó, hogy nem akarok neki süteményt adni, nem arról, hogy Ő nem akar kapni. Maga a tányéron lévő mocsok az egyetlen akadály.
  
  A bűnös emberek imáit Isten nem hallgatja meg. Az az ember, aki hisz Isten igazságában, miszerint Jézus eltörölte a földről a bűnt az igaz ember, mert valójában Isten szerint a bűn ezen a földön nem létező dolog, csak az emberek fejében és gondolataiban létezik.
  Csak a bűntelen és igaz emberek kaphatják meg Isten Szent lelkét és Isten csak azzal a Szent lélekkel kommunikál, csak annak az imáját és kérését hallgatja meg, mert az a Szent lélek, amelyiket Isten kibocsátott a földre az a sajátja és annak nem teher Isten akaratát cselekedni és Isten gondolatait fogadni.
  
  Van egy dolog, amit fontosnak tartok elmondani, mégpedig az, hogy mire jogosít fel engem az, hogy bűntelen s igaz ember vagyok. Arra semmiképpen sem, hogy ezután szabadon követhessek el bármiféle bűnt, hisz úgy sincs semmi következménye rám nézve, mert Isten eltörölte. Igen, valóban nem létezik Isten számára a bűn lelki értelemben, de egyelőre testben élek és a test:
  
  Rm 8,7
  Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
  
  Nem vagyok bűnös ember, mert Isten igazságában hiszek, abban a munkában, amit értem tett. Azonban mivel testben élek mégis vétkezem, mivel a test nem tud engedelmeskedni Istennek. Mi a teendőm ekkor?
  
  „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,”
  
  Ha bűnt követek el, akkor lelkiismeret furdalásom lesz és magamban azt gondolom nem volt helyes és ebben az állapotomban nem mehetek Isten elé imádkozni vagy kérni. Előbb rendbe kell tennem a kapcsolatomat Istennel.
  Ha a saját tetteim miatt kezdek el aggódni és azt gondolom, hogy most nem tudnék Isten elé állni, akkor nem Jézus munkájában hinnék, hanem a saját magam cselekedeteiben. Azaz ha jót cselekszem, akkor nincs a szívemben békétlenség és bátran Isten elé állhatok, mivel nem követtem el semmiféle bűnt. De ha én arra építek, hogy én bűnt követek el vagy jót cselekszem és ettől függ, hogy Isten előtt milyen állapotban vagyok, akkor ehhez nincs szükség Jézusra.
  
  Viszont ha bűnt követek el a testem miatt és úgy gondolom, hogy ez nem rendítheti meg Jézus munkáját, nem változtat azon, hogy Isten eltörölte a bűnt, akkor Jézus véráldozatába vetett hitem nyugalmat ad.
  
  Ilyen prédikációkat hallgattam egy héten keresztül Heidelbergben. Feszes programok voltak menetrend szerint. A vacsora után éjfélig beszélgettünk a lelkészekkel a szobákban és volt aki hajnalig kuruttyolt. Én nagyon korán keltem, hogy eltudjak menni wc-re és zuhanyozni. Mert ha ébresztő után kászálódtam ki, akkor állhattam sorba a lábaimat összefonva a wc fülkék előtt
  Egy órával előttük már talpon voltam, forró zuhany után kávé az automatából, mert annyi aprót hagytam egész hétre. Aztán séta a friss levegőn és már nagyon vágytam haza a feleségem és a gyerek mellé. Nem vagyok hozzászokva a távollétekhez. Hiába sok itt körülöttem az ismerős, de kicsit mindenki idegen. Nem is nagyon értettem, hogy mit keresek itt, meg egyáltalán megérte e eljönnöm és kitenni magam sok értelmetlen dolognak, kezdve a stoppoláson keresztül, hogy eltévedtem néhány helyen és azt sem tudtam melyik bolygón járok.
  
  Az egyik dolog, ami miatt nagyon örültem, hogy eljöhettem az a németországi lelkész bizonyságtétele volt. Már nagyon régen azért imádkozott Istenhez, hogy a gyülekezetének saját háza, épülete legyen. Mert addig drága pénzen béreltek egy nagy épületet. Egy újsághirdetés alapján talált rá arra a kétszintes, hatalmas, romos épületre, ami később a gyülekezet háza lett.
  Idős bácsi árulta, aki egy szimfonikus zenekarban játszott fúvós hangszeren. Az épület belsejében volt egy hatalmas színpad és nézőtér, az volt a terve, hogy felújítja és ott fognak koncerteket adni. Aztán egyre idősebb lett és egyre fogyott az ereje és a hite, hogy ott Ő valaha is bármit fog csinálni, hát meghirdette.
  
  Kwon lelkész pedig jelentkezett és megegyeztek. A meglévő készpénz mellé a gyülekezet vett fel hitelt és eljött az első nap. Kwon lelkész mellett volt egy szintén koreai segédlelkész ill. egy olaszországból szökött maffia tag, aki állami gondozásban nőtt fel majd bekerült a maffiába és tűzharcban gerincen lőttek. Egy német kórházban épült fel, majd menedéket talált a gyülekezetben, megnősült, elvett egy Fülöp-szigeteki nőt feleségül és tervezték, hogy átköltöznek oda. De annyi mindent látott és tapasztalat a lelkész mellett, hogy végül ott maradtak. De ne menjünk elébe a történetnek. Egyelőre van az első nap
  
  Kwon lelkész tartotta magát a szigorú menetrendhez, reggel Biblia óra, utána reggeli, majd az épület felújítása, ebéd, vacsora, Isten tisztelet és lefekvés, ami abból állt hogy hajnalokig beszélgettek.
  Reggeli után mondta a segéd lelkésznek, hogy menjenek dolgozni az épületbe.
  A segédlelkész megkérdezte, hogy hogyan hisz egyetlen darab szerszámjuk sincs. Kwon lelkész csak annyit mondott, hogy semmi felől ne aggódjanak, ha Isten kegyelméből hozzájutottak ehhez az épülethez, akkor Istennek nem az lesz az első dolga, hogy magukra hagyja Őket, hanem gondoskodni fog róluk továbbra is, ahogy eddig.
  Felmentek a legfelső emeletre és elkezdték lebontani a lambériát az előadóteremben. A felénél járhattak, amikor az egyik tábla mögül kibukott egy nagy csavarhúzó és egy kalapács. Hatalmas nevetésben törtek ki mindketten. Leszaladtak a lelkészhez elújságolni, hogy mi történt. A lelkész csak somolygott az orra alatt
  Másnap az épület ex tulajdonosa meglátogatta Őket, hogy miként és merre haladnak, mert szívén viselte az épület sorsát.
  Látta, hogy ketten dolgoznak az épületen és van egy csavarhúzójuk és egy kalapácsuk. Megkérdezte, hogy hol a lelkész. Nem volt ott, mert elment az utcákra hirdetni az Evangéliumot. De a segédlelkész elmondta a két szerszám történetét. Az ex tulajdonos annyira megsajnálta Őket és annyira megindult az elszántságukon, hogy felajánlotta a saját szerszámait ingyen, amit évekig vásárolt össze egy konténerbe, hogy egyszer majd felújítja az épületet.
  Másnap teherautó rakodta le a szerszámokkal teli konténert.
  
  Igen ám, de a szerszám még nem elegendő, anyag is kell hozzá. Egyik este Kwon lelkész hívott egy szakembert, aki átnézte az alagsort és azt javasolta, hogy a következő napon hoz egy mixernyi betont és lebetonozzák, hogy utána lehessen rá csempézni. De betonozás előtt fel kellett volna tölteni 30cm magasan homokkal és megdöngölni. Mivel a szakember másnapra ígérte a betont, így ígéretet tett rá, hogy mindenképpen meglesz amikorra megjön a beton.
  
  Még aznap este autóba ültek hárman és a lelkész azt mondta teljes hittel, hogy Isten bizonyosan munkálkodni fog értük és lesz reggelre homok. Aztán végül nem lett, sokáig mentek és nézelődtek a városban, de nem találtak semmit. Viszont a lelkész látott egy homokozót az egyik téren és mondta, hogy ha más lehetőség nincs, akkor ott megállnak és fellapátolják zsákokba a homokozó tartalmát. El is indultak oda egy másik úton, mint ahogy odafelé mentek. Egy szűk kis utcában megláttak egy 3 embernyi magas homokdombot, ami egy gyárépület bejáratánál állt. Megálltak mellette és mivel égtek a lámpák bent a gyárban, így bementek kérdezősködni. Megkérdezték a dolgozókat, hogy ki tudna válaszolni az épület mellett álló homokdombbal kapcsolatban és felküldték Őket az emeletre egy vezető beosztású emberhez.
  Bekopogtattak és megkérdezték tőle, hogy vételezhetnének e a homokból, ami az épület előtt áll, mert reggelre elő kell készíteniük az alagsort a betonozáshoz. A férfi elmondta, hogy egy hónapja fejeződött be egy felújítás a gyártelepen és a munkások a homokot ott hagyták, emiatt azonban nagyon szorult helyzetbe került a főnökei miatt, akik folyamatosan felelősségre vonták, hogy mikor fog onnan eltűnni. Hívta a céget, akik lepakolták oda, de nem vállalta érte a felelősséget senki.
  A lelkész elmondta, hogy személy autóval vannak és zsákokkal, az nem elegendő, hogy elszállítsák a homokot, de nagyon szívesen biztosítanának neki helyet. A férfi pedig rendkívül hálás volt, hogy megszabadították Őt egy hatalmas lelki tehertől. A gyártelepről hívott egy markolót és egy teherautót és még aznap éjjel átszállították a gyülekezet épületéhez a homokot.
  A lelkész, a segédlelkész és közben eszembe jutott az olasz srác neve is: Frankó. Egész éjjel dolgoztak és lapátolták a homokot, egyengették, simították, nem aludtak egy hunyásnyit sem. Mire megjött a beton, addigra kész voltak a munkával.
  
  Frankó és a felesége azt megelőzően egy másik gyülekezetben élt németországban, de a felújítás idejére odaköltöztek Kwon lelkészhez. Hosszú évekig nem adakoztak egy fillért sem a gyülekezetnek, mert az volt a tervük, hogy átköltöznek a Fülöp szigetekre és ott folytatják az életüket, arra spóroltak. Azonban Kwon lelkész mellett minden nap megtapasztalhatták Isten különleges munkálkodását és segítségét. Így az összes pénzüket és az autójukat is nekiadták a lelkésznek és ott maradtak mellette végleg.
  Azt még fontosnak tartom elmondani, hogy miután az épületet felújították és elkezdtek életvitelszerűen benne élni és hirdetni az Evangéliumot, a mellette lévő sokkal nagyobb három emeletes épület tulajdonosa, aki abban egy szállodát és egy kocsmát üzemeltetett, megbetegedett. A forgalma is annyira megcsappant, hogy nem látta értelmét fent tartani a létesítményt. Mivel ugyanazon a telken volt, mint a gyülekezet, így először nekik ajánlotta fel a megvételét kedvezményesen. Meg is vásárolták tőle a gyülekezet pénzéből és újabb hitelekből.
  
  Jó ilyeneket hallgatni és ugyan ezt megelőzően sok bizonyságtételt hallottam már, de ez állt a szívemhez a legközelebb.
  
  Nem volt merszem magyarországra újra stoppal hazajönnöm. Esett is az eső és féltem is az oda út kapcsán, hogy mi fog történni velem. Muszáj volt a lelkészem előtt megalázkodni és kérni, hogy fizesse ki a buszjegyemet hazafelé. Örömmel tette meg és hazafelé együtt utaztunk. Próbáltam a szűk ülésben végigaludni, előtte egy nappal már nem ettem semmit, hogy ne kelljen wc-re mennem olyankor ha nem tudok, a folyadéktól is távol tartottam magam.
  Éjfélkor érkeztünk Budapestre, idegenül hatott a város, pedig csak egy hetet voltam távol. A lakásom ajtaja is idegen volt, benyitottam és nem találtam a helyem. Hiába a gyerkőc, feleség és a megszokott tárgyak, hiányzott egy szakasz az életemből és számon kérték a falak és a lakás berendezése.
  

Aktív témák