Aktív témák

• #1 petyaman tag

  2002-11-02 09:48:37 #1

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  petyaman

  tag

  Aposztróf
  
  Nagyon régóta megfogalmaztam már magamban ezt, de most le is írom, remélem anélkül sikerül, hogy ostoba seggnyalásnak tűnjön.
  
  Július eleje óta dekkolok a prohardveren, ahova először csak azért kattintottam, hogy tájékozódjak hardver ügyben. Ez volt kábé az első komolyabb internetes megmozdulásom, előtte kvázi nettelen voltam. Szóval bejöttem ide is, informálódtam a topicokból, figyelemmel kísértem az alkatrészvásárláshoz elegendő infót nyújtók alakulását.
  De a fórum címlistájában rendre feltűntek olyan témák, amiknek egy HARDver oldalon semmi helye. Akkor már mindent olvastam, sokkal kevésbé az infokért, mint inkább a rog, Den, BobMaster, csendpenge, 9CS, a legfiatalabb Dalai Láma, Superman (és sok más meghatározó ember) ÉRZELMI-újÉRTELMISÉGI vonalért.
  Úgy szoktam ide, hogy észre sem vettem. Úgy kezdtem figyelni a tagok életét, mint a tágabb értelemben vett családomét. Majdnem mindenkit ''ismerek'', sokat elárulnak itt az emberek magukról. Úgy érzem itt magam, mint régen Kolibri nevű kedvenc kávézómban, ahová az ember hallgatni is beülhetett a hasonló érdeklődésű laza baráti társaságba akár egy egész napra is úgy, hogy nem vette észre az idő múlását, és bármikor közbe is szólhatott, senki nem hurrogta le.
  
  Hamarosan 3rd tali (a GoldenEdition). Az elsők között küldtem azt a személytelen emilt BobMasternek. Dobog is a szívem rendesen, mert nagyon nagy a várakozás bennem.
  
  Ma meg (ilyen ez a borongós ősz) úgy viselkedem, mint egy szentimentális öregúr, vagy ibolyalelkű lány a naplójában. Férfias szégyenszememre, arról pofázok elérzékenyülten, hogy konzervesdobozok, kígyók, farkasfejek, meg szemüveges és cigizős grafikák hozzászólásait teszem magamévá, mosolygom meg vagy gondolom tovább.
  
  Összegezve: a fene vigye a prohardvert, hogy képes mindennapi támaszként szolgálni, virtuális barátokat (akikről ők még csak nem is tudnak :), vagy :( ?) adni, meg ilyen szentimentális kitörésekre késztetni a nyomasztó őszi köd mögött.
  
  Nagy tisztelettel, várakozással és köszönettel (ugye ez nem beteges?) mindenkinek:
  petyaman

Aktív témák