Szépen hangzik egy csalók nélküli, tiszta játék, amiben tényleg a csapatmunka, a pályaismeret, az egyéni ügyesség, stratégiai és taktikai gondolkodás viszi előre a meccseket, de azért megvan ennek szennyes valóságnak is a varázsa.
Olyasmi ez talán, mint az anarchikus törekvések a létező hierarchikus világban. A felháborodásig eljutunk, elítéljük a szabálytalan előnyszerzést (aimbot, neoliberális törvényhozás, wallhach, diktatúrák) de megbékélünk a szabályos, a rendszer részeként élő lehetőségekkel (spotolgatás, lobbitevékenység, makrózgatás, monopóliumok, audiokapcsolat a csapatokon belül), és elfogadjuk az egyéb körülményeket, amelyek befolyásolják a dolgokat (ping, esélyegyenlőtlenség, vasak közti különbség, a társadalmi mobilizáció hiánya), de a lényeg, hogy sem a játék eredeti céljáért, sem a saját életünk, a jövőnk irányításáért képtelenek vagyunk összefogni. (Bár egyszer megtörtént valamelyik BF meccsen, hogy a Team csetben tett javaslatomra nem születtünk újra, és tényleg, néhány kivétellel mindenki kivárta, hogy a cheater megunja a dolgot és lelépjen.)
Így főleg csak magányos punkok küzdenek a csalók és a burzsoá elit ellen saját maguk szórakoztatására. És ennek van egy kis hangulata. Én kifejezetten keresem a cheatereket és élvezem a kihívást, hogy megnehezítsem a dolgukat.