Új hozzászólás Aktív témák

  • janos666

    nagyúr

    válasz Ctrl+Alt~Del #1727 üzenetére

    Ezt már írták mások is, hogy több számítógépes szerepjáték hasonlóan működik, csak nem vizualizálja neked a kockát. (Az kicsit engem is zavar, hogy ez még animálja is, ami plusz idő, vagy plusz kattintás átugrani.)

    A legtöbb, kockamentes szerepjátékban is limitálva van, hogy mik az elérhető dialógusok. Vagy attól függ, hogy milyen karaktert választottál a legelején (pl. "nemesi származású férfi" vs. "alacson társadalmi rangú törp nő"), vagy attól, hogy milyen karakter-tulajdonságokra pakoltad az XP-kért / szintlépésért kapott pontokat (pl. "izom" vs. "karizma", "intelligencia" vs. "ügyesség").
    Konkrétan a kockadobásos limitáció szerintem sokkal életszerűbb, mert kapsz ugyan bónuszt a pontjaid után, mégsem garantálja a kimaxolt státusz sem a sikert (nem A?<>?B logika, hanem véltlenszerű is). Nem mindig az nyeri a sportversenyt, aki a legtöbbet edzett, papíron a legjobban formált a teste az adott sporthoz. A profi focista is eltörheti a lábát egy rutin edzésen, és vége a karriernek. A meggyőzés művészete még intrikáltabb, mert 200 IQ-val és pszichilógia tanulmányokkal a hátad mögött sem biztos, hogy meg tudsz győzni egy random 80 IQ-s embert, hogy a Föld nem lapos (sőt, talán jobbak az esélyeid, ha egy viszonylag buta "Gömb hívő" vagy, de valami véletlenszerű módon pont ráhangolódsz a gondolkodásmódjára és beletapintasz valami érzékeny dologba a logikáját illetően anélkül, hogy azt tudatosan csinálnád - de azért nem árt, ha alapvetően tudod hogy kell embereket manipulálni...).

    Nekem fokozatosan egyre könnyebb volt a játék, a második harmadában már fentebb akartam pakolni a nehézséget (azért szoktam mindent normálon játszani, mert az én hülye logikámban csak két opció van: normál és "death march", avagy úgy kezelem a permanens halált, mint ha fel kéne állni a játék elől és uninstalálni - szó szerint "vége a játéknak" -, ugyanakkor olyan hülye sem vagyok, hogy csak azért 3x végigjátszom a felét, mert néha meghalok, illetve minden egyes konfliktus egy stresszes kínlódás legyen, hisz alapvetően szórakozni akarok, nem kínozni magam, így az "arany középutam" az, hogy viszonylag alacson nehézségen játszok, mert akkor csak 1-x-2 halok meg, mikor véletlenül elrontok valamit, és azt még elkendőzöm, mint ha meg sem történt volna). Az OFF-os rész miatt én sem szeretem, ha ténylegesen túlerőben van az ellenfél, hisz akkor tényleg csak a szerencsén múlik, hogy túljutsz-e a konfliktuson és matematikai alapon elsőre inkább nem (a mentés/visszatöltés pedig effektíve csalás, ugyebár... és mi értelme csalással nyerni, aztán verni a melled, hogy "kitoltam max nehézségen ... hatodjára, mikor már tudtam mi fog történni..."?). Viszont normál nehézségen ilyen soha nincs, igazából mindig alapos túlerőben van a játékos (pl. lehet, hogy több a HP-ja az ellenfélnek, de nem használ semmiféle gyógyítást, míg te literszámra ihatod a gyúgyító löttyöket).

    Szerintem is sok a triviálisan hasztalan spell, azok szerintem inkább amolyan "easter egg" kategóriájú dolgokra jók (pl. véletlenül beletrafálsz, hogy egy kis víz megárt valami speciális ellenfélnek, úgyhogy varázsolsz egy tócsát és kvázi térdrezuhan neked --- nem az ezeredik copy-paste élőhalott, hanem olyan karakter, akiből csak egy van az univerzumban és legfeljebb pár mondatnyi legendát hallhatott róla a játékos, de semmit a vízről...), olyasmik amikkel vagy szerencséd van, vagy már igazából meta-game megy, mert betűről betűre ismered az egész szabályrendszert, és tudod, hogy mi mire hogy reagál (a valósághoz sincs ilyen kézikönyv, a fizikusok is csak kísérletezésből fejtegetik a világ működését, nincs "az univerzum nagy könyve", amit be lehet magolni).

    Játszd "story mode"-ban (minimum néhézség)? Nem szégyen az.

Új hozzászólás Aktív témák

Hirdetés