Ahogy JagdPanther is rámutatott: egy az egy elleni harc esetén még rendben is van amit mondazs, de az oroszokra csak kezdetben volt jellemző a magányos hk. (mikor először találkoztak a németek T34-el az egyedül volt és csak a hadosztály kisegítő csapatainak egyik FlaK18-asa tudta megsemmisíteni gyakorlatilag mögöttes területen. Áttörés egy hk-val. Erre varjál gombot!) Hamar rájöttek, hogy nem életbiztosítás taktika. Ugyanis ahogy elterjedt a PaK40 és PaK38 (utóbbi is képes volt közel 1km-ről kilőni a T34-et szemből, csak az orosz hadjárat elején még kevés volt belőle!), illetve a KwK38 L/60-al szerelt Pz IIIJ - hogy a Pz IV F2-ről már ne is beszéljünk - jelentősen megnőttek a veszteségeik. Utóbbi hk minden szempontból egyenértékű volt a T34-el.

De visszatérve a Tigerre: többször is megemlítette rajtam kívül Gyantusz is, hogy a Tiger tornya ritka lomha volt, ráadásul szögsebessége függött a motor fordulatszámától is! Minimum 25s kellett a körbeforgatásához (a T34-nek 16s, a Sherman-nek 10s) maximum 60! Ez elég komoly harcászati hátrány, ugyanis csökkenti a célpontváltási sebességet, ezáltal az időegység alatt lekűzdhető célpontok számát. Mápredig a Tigert akár 2-4 fős csoportokban is bevetették. Ha az ellen idejében észrevette őket és volt 4-10 szeres túlerőben, akkor jó eséllyel minden Tiger elveszett. Ugyanis amíg a célpontáthelyezéssel szarakodtak addig azok kétszer megkerülhették őket. Wittmann is elvesztette a Tiger-ét Villers-bocage-nál (kettőt is).

mityku: Az azért elég valószerűtlen, hogy egy darab Stinger, Igla vagy Strela elég legyen egy négy hajtóműves gép megsemmisítéséhez. Az amerikaiak amikor kiképezték a mudzsahedeket a Stinger-re beléjük verték, hogy a legkisebb cél ellen is legalább kettőt indítsanak.

[Szerkesztve]