Látom, sikerült felpiszkálni 1 kicsit a tüzet...

Ja-ja, formailag és gyártástechnológiailag is szinte tökéletes volt a 34-es. Ráadásul a '40-es évek elején ideálisan ötvöződött benne a
mozgékonyság - tűzerő - páncélvédettség hármas. A németek nem is tudtak velük mit kezdeni a páncernégy F-2 megjelenéséig (ez is csak sürgősen összestoppolt, ''köztes megoldás'' volt). Addigra Flak 88 meg legendává vált a keleti fronton...

A Sherman meg azokkal a nagy függőleges oldallemezeivel... Ennél röhejesebb már csak a Grant/Lee volt, meg az angol szekerek. Bár a kumulatív gránátnak tök mindegy, mekkora a dőlésszög, ''ráragad'' az bármire.
Elvileg cél lenne a minél kisebb célfelület nyújtása (ld. T-72, -80, -90).
A Sherman előnye nagy mozgékonyságában rejlett, aztán meg kapott fajint ágyúkat, úgyhogy a ''mozgékonyság - tűzerő'' már megvolt, a 3. meg már nem annyira lényeg. Meg '44 őszére már mindegy volt, Párduc-e, vagy Tigris az ellen, szétcsapták a 76-os, 90-es ágyúk hamar őket, akárhonnan! A nyugati fronton amúgy is kis lőtávok voltak, meg nagy szövetséges légifölény...

A fenti hármas talán a Párduc G-ben összpontosult a legjobban, de vitára lehet szállni a T-34/85-tel is.
Apropó, nem tudom, köztudott-e, de a Párduc is kapott 9 hengeres csillagmotort (BMW 132), bár a teljesítménye nem volt kielégítő (520 LE 2000-es fordulaton). A Maybach meg 700-at adott 3000-en. 20 alvázba építették be ezeket a repmotorokat (ld. Walter J. Spielberger - Panther & Its Variants).

Ja, bocs Coyot a neved elírásáért!

Örülj ifjú ember a fiatalságodnak! (A prédikátor könyve)