Már tavaly le akartam cserélni a békebeli MMG termosztátot, mert nagyon kevésnek bizonyult, bár működött szépen. Mindig arra vágytam, hogy távolról is tudjam piszkálni, vagy csak megnézni, mi a helyzet itthon.

Nálunk a Computherm kínál Wifi gateway-t, amibe termosztátuk (T87) beilleszthető, és ha veszel hozzá kazánvezérlő modult (BDR) még működik is, illetve van egy Fluoreon klón, amit saját név alatt, dupla áron forgalmaz, tovább árulja a Somogyi és a Honeywell is (EVOHome széria). utóbbinak van egy high-end termosztátja is a témában (T6R), de az már kicsit más kategória. Akad még Bosch és Siemens is, de általános, hogy 20k alatt itthon nincs ilyesmi.

Sokáig úgy voltam vele, hogy akkor megveszem a Q7RF-et, és lemondok a Wifiről. Aztán elkezdtem nézni, mi a helyzet a távol keleten.
Hamar kiderült, hogy kismillió néven kapom meg ugyanazt. Két nagy márka különböztethető meg, a BeOK és a Fluoreon, a többi ezek klónjai. Az értékelések alapján a BeOK mindenhol dicséretet kapott, így az én bizalmam is feléjük vándorolt. Osztottam, szoroztam, és végül a TDS23-WP típusú lett a befutó, de igazából vehettem volna az EP-t is, mert kellett egy plusz relé (kontaktor lett) is a vezérléshez. A kazán egy régi álló Thermomax ÖV Color 35, alapfelszereltséggel. Egyszerű, mint a faék. A vezérlés 3 szál, 2 fázis (bejövő a másik oldal)+nulla, a két "fázist" rövidre zárva indul a szivattyú, és behúz a főégő mágnesszelepe, és jön a gáz, ha a gázszelep megfelelő állásban van, és az alapvető dolgok teljesülnek (az őrláng thermoeleme be van húzva, tehát ég az őrláng, a gázszelep főégő állásban van, és hőmérséklet túlfutás védelem nem aktív). A plusz nulla ág a fűtőellenállás a régi MMG termosztáthoz, nekünk nem kell. Ide kellett a kontaktor, mert a termosztát nem dry contact jellegű, hanem fázist kapcsol a reléje a kimenetre. Mindegy, megoldottam, működik.

Pár napja láttam Indexen az HBO új minisorozatának beharangozóját, ami egy általam "kedvelt" témát dolgoz fel, állítólag új szemszögből.

Nem is telt el sok idő, és el is jött az első rész. Én pedig csak néztem, mint a moziban szokás.

Csernobilról mindenki hallott, így, vagy úgy, de ismerik a történetet. Rengeteg dokumentumfilm készült ezzel kapcsolatban (magát a robbanást szerintem legjobban a Discovery World, A Nulladik Óra című dokumentumfilmje mutatta be), így érdekes húzásnak tűnt egy újabbal előállni.

Maga a sorozat öt részből fog állni. Részenként egy óráról beszélünk. Nem lövök le nagy titkot, hogy a robbanás csak egy motívum, már az első rész legelején bekövetkezik. Jelenleg a második rész közepénél tartok, és elmondhatom, hogy valami zseniálisra sikerült eddig. Nagyon jól bemutatja az akkori állapotokat, és sajnos hamar világossá válik, hogy itt nem feltétlen egy ember hibájáról van szó, hanem egy eszme miatt történt, ami történt. De ami a legszörnyűbb, ugyanezen eszme felelős milliók haláláért, a direkt téves tájékoztatás, az ügy eltussolására tett kísérlet mind erőteljesen hátráltatták a probléma megoldását, és a sorozat ezt kívánja bemutatni.

Az írás apropóját egy tegnap esti esemény adta. Úgy döntöttem hét elején, hogy elvállalom az éjszakás után a szombat délutáni túlórát, szóval teljesen kipihenten mentem hazafelé negyed tízkor

A hatos úton közlekedem, mert máshol nem is tudnék. Tegnap remek idő volt (fújt a szél, teljesen el volt borulva, nulla holdfény látszott), a megszokott százas tempóban haladtam, ilyenkor este minimális a forgalom, néhány teherautó és pár személyautóval fut össze az ember csak. Nem is volt semmi esemény egészen addig, amíg el nem hagytam Nagypeterdet. Akik ismerősek errefelé, tudják, hogy a következő településig aránylag szellős az út, mindkét oldalt szántóföld. Haladtam is, amíg a távolban egy kereszteződésben meg nem pillantottam két erős piros fényt. Ez akkor még jó 300 méterre volt, de csak nem távolodott, hanem még közelebb került. Vagyis valaki erősen fékez, vagy megállt. Ez a szakasz egy kanyarban van, itt van egy körülbelül 20 méteres erdei sáv, ment már itt át előttem borz is. Gondoltam vadat látott. Mikor már 50 méter sem volt, hirtelen csökkent a fény intenzitása, láttam is, hogy egy szürke autó volt a tettes, elindult. Elég tempósan.

Boldogok a lelki szegények, mert övék a tükör és a fényképezős telefon.
És beszívá az oxigént az ő mellkasába vala és az feszíté a levegőt a push upos melltartójában.
A másik veré magát göthös hasára és bár csak 35 kilós hím vala, azt hiszé, hogy kockás a hasa és ő ettől préda lészen.
Az agyilag is gyengébbik nem példánya, száját csücsöríté, malaszttal teljes, mert képeit váltogatá míg összevadászá azt a keserves 12 lájkot az ő szánakozóitól.
Ettől az Úr magasra emelé az ő gyermekének egóját, mely magasságból ha le kéne esniök, azonnal szörnyet halnának az Úr nagy kegyelmében.

Nagyon régi vágyam volt, hogy világító billentyűzetem legyen. Még a hőskorszakban, mikor az egész "gémer" kultusz elindult, csorgattam a nyálam a GameStarban a Revoltech Lightboardra. Nem a csilli-villi dolog vonzott, hanem, hogy este sötétben is látom a billentyűket. Sokan persze azt mondják, hogy annyi fény mindig jut a monitorról a billentyűzetre, hogy látni lehessen azt. Nálam nem. Én visszafogott fényerővel használom a megjelenítőt, és teljes sötétségben elég rossz volt lepillantani a tök fekete klaviatúrára.

Azóta eltelt 15 év, és a mai nap vettem meg az első világító billentyűzetem...Nem volt tervben. Körülbelül egy hónapja láttam egy Euronics szórólapban egy Genius terméket aránylag olcsón, de utána olvasva hamar kiderült, hogy világít ugyan, de csak a gombok körül, maguk a betűk sötétségbe burkolóznak. Itt el is felejtettem a dolgot. Ma bevásárló körúton voltunk a Feleségemmel, és a Tescoban megláttam a címben szereplő billentyűzetet. Hosszas tanakodás után a pénztártól mentem vissza érte.

Egy ideje már követem az Észak-Koreáról szóló híreket. Az az utóbbi időkben pedig nagyon beindul a közeledés a déliekhez, egy ideig a téli olimpiai játékok, most pedig a két Korea közti találkozó foglalkoztatja a világsajtót.

Nekem pedig valamiért furcsa ez az egész. Az ember, aki eddig gyakorlatilag mindenre és mindenkire atomot dobott volna, most feladja a nukleáris projektjét, és világraszóló békét köt.

Ti mit gondoltok erről? Jöhetnek spekulációk is, mást úgysem lehet, mert az elzártság egyelőre maradt.

Anno jópár évvel ezelőtt, még a régi hardveraprón láttam egy nagyon humoros hirdetést. Egy tag keresett iPhone készüléket (fene tudja, talán ötöst). A hirdetés szövege úgy indult, hogy: Hello. Mátyás Király vagyom. Én és pár testvérem.... Egyes szám első személyben beszélt magáról, és magát, és testvéreit ajánlotta a készülékért (portéka) cserébe. Szent István király arcképe van a tízezres papírpénzen, ugye.

Valaki esetleg lementette anno ezt?

Apósom anyja hozott egy kis zacskónyi gombát. Azt mondta, fűzfa gévagomba. Gyorsan utánanézve az teljesen más, mint ahogy a zacskónyi adag kinéz. Rövid keresés után úgy találtam meg, mint Nyár-fagomba (Lentinus tigrinus). Valaki meg tudja ezt erősíteni, vagy cáfolni? Illatra tiszta laskagomba.

Eredeti cím: Bitva za Sevastopol (2015)

Nos, a fent említett cím egy orosz hárborús film, a történet középpontjában egy fiatal leányzó áll, nem egy klasszikus mozi, az biztos. Teljesen véletlen akadtam rá, Youtube-on hallgattam egy játék zenéjét (Boiling Point), a kapcsolódó videók között volt a filmnek egy száma, és a moziplakát videó gyanánt.

Elkezdtem nézni, és szinte azonnal megtetszett. Nem egy tipikus háborús film. A cselekmény két szálon fut. Az első a kezdetek kezdetén, majd később a fronton, a második pedig a Fehér Házban. Igen, az amerikaiban. Eleanor Roosevelt elmesélésében. Túl sokat egyszerűen nem tudok, és nem is akarok írni. Bánom, hogy anno hozzánk nem jutott el ez a film. Aki szereti a második világháborús témát, annak ajánlom megtekintésre. Jóféle magyar felirat elérhető hozzá (van angol is persze, az eredeti nyelv ugye orosz, kivéve a First lady és Ludmilla beszélgetéseit, itt viszont nem tudom, hogy direkt vagy véletlen, de annyira éreztem, hogy nem anyanyelve az angol Ludmillának, olyan válogatottan beszélt. Ez nem hiba, hanem hozzáadott a hitelességhez (a filmből kiderül, miért beszél ilyen jól angolul egyébként).

A napokban jutottam hozzá egy igencsak ritkának tekinthető aktív hangváltóhoz. Annyira ritka, hogy egy nagyobb külföldi aukciós oldalon sem találtam eladó példányt. Információt sem nagyon lehet vadászni róla. Az eredeti gyártó a KLW Audio, a céget '95 körül felvásárolta a Carver Inc.

A szóban forgó eszköz az XA-25 típusjelzést viseli, egy kétutas sztereó aktív hangváltó (vagy háromutas mono módban is működik, ha akarjuk). Amit neten sikerült infót túrni, az alapján a kilencvenes évek közepe felé tehető a megjelenése (bő 20 éves biztos megvan), akkoriban elég drága volt. Ami viszont hihetetlen számomra, hogy eredeti dobozában (!), garancialevéllel, és teljes, ép kézikönyvvel együtt kaptam, mintha új lenne, minimális használati nyomokkal.

Ami hátrány, hogy a keresztezési frekvencia nem potméterrel állítható, hanem létra ellenállásokat kell pakolni bele, amiből gyárilag is csak négy vágási ponthoz való adagot mellékelnek (ezt is úgy, hogy kétutashoz egy opció, háromhoz négy tartozik), a többi opcionálisan vásárolható. Van egy táblázat a kézikönyvében, mind a 16 ponthoz tartozó ellenállásértékekkel, teszek egy kört pár mikroelektronikai boltban, hátha sikerül beszerezni ellenállás létrákat. A gyárilag behelyezett példány nekem pont megfelel (90Hz).