Blog. Siránkozás következik, akit nem érdekel, el se kezdje olvasni, abban sem vagyok biztos, hogy sokáig aktív marad.
10 hónapja vagyunk együtt. Időt kért. Már egy hete. Tegnap voltam Nála, és nagyon nem örült nekem. Részleteket nem írok, arra még a virtuális papír sem lenne elég. A hibás én vagyok. Ő sokat tűrt, de az utóbbi időben annyira depressziós lettem, hogy sajnos olyat tettem, amit nem kellett volna.
idéznék egy email-t. Nem fontos ki a címzett, az érintetteken kívül összesen hárman tudják, hogy mi a helyzet (egyik mamám, a másik kettő nem rokon, hanem régi jó barát).
Van is probléma. Most épp ott tartunk, hogy abban sem biztos, hogy lesz-e folytatás. Mindez az én hibám. Sikerült úgy megbántanom, hogy nagyon kiakadt. Volt már egy ilyen, de ez most nagyon komoly. Időt kért. Én pedig hétfő este óta minden nap annyit sírok, hogy a szemeim kiszáradnak reggelre. Az egészet én rontottam el a hülye depressziómmal. Mondott valamit, ami eszembe juttatott egy régi fájdalmat (ami máig tart, mert még mindig itt lakok), ez pedig annyira felidegesített, hogy mondtam, szerezzen fekete ruhát, megyek és felakasztom magam. Bőven volt időm most átgondolni mindent, és rájöttem, hogy valószínű életem (akármilyen is lesz még) legnagyobb hibáját követtem el. Nekem Ő nem egy nő volt, hanem A Nő. Füzetet akartunk kezdeni arról, mi volt az, amit vele csináltam először. Egyszerre minden eszembe jutott, és bőven vannak élmények. A szülei is olyanok, a család is, olyan, amire mindig is vágytam. Volt pár randim, volt pár kapcsolatom, de ahogy ez kezdődött, olyan egy sem volt. Már a legelején tudtuk, hogy bennünk megvan az a bizonyos közös pont. Ő az, akire mindig is vágytam. Ha nem fogad vissza, akkor értelmetlen az életem, mert ugyan lehet más, de minden apróság Őt fogja eszembe juttatni, annyi minden van belőle. holnap, vagyis pénteken elmegyek, mert mindketten erre a hétvégére vártunk elég rég óta (mert hosszú lesz), virággal és valamiféle kedvenc csokival, és ha beenged, megpróbálom helyrehozni azt, amit tönkretettem. Ha pedig elzavar, akkor világgá megyek, mert mint mondtam, teljességgel felesleges élnem. Én ezt már nem bírom, lelkileg teljesen tönkrementem. Persze ezt senki sem értheti. Volt pár szerelmem, de rajta éreztem, hogy jobban szeret, mint én valaha is tudom majd Őt. Mindenkinek ronda voltam, Neki tetszettem, a családja elfogadott, és szeretett, nem véletlen volt ez a "tempó". Végem van...
