Mindannyiunknak az a célja, hogy jót, alkossunk.

Bevezetésként had írjam le, hogy a cikkben kerülöm a bonyolult képleteket. Csak szorzás és összeadás lesz!
Természetesen szükséges számításokat végezni és szerkesztéseket, de szeretném ha laikusoknak is követhető és érdekes legyen, csak közelítő eredményeket írok.
Amiről szó lesz a mára elvárt forráskészülékek kimeneti jelszintje. A High-End-nek nevezett készülékek világában tapasztalt elvárás a téma. Ez fájó pont ugyanis nekem, olyan embernek aki nemcsak zenét szeret hallgatni de a szükséges készülékeket is képes vagyok megépíteni.

Mára elterjed jelszíntek a következők:
HI-FI - 0,316V, otthoni zenehallgatáshoz. CD, DAC.
STÚDIÓ - 1,2V stúdióban szokásos jelszint a keverésekhez, végfokhoz.
PRO - akár 2-5V, rendezvénytechnikában szokásos jelszíntek, nagy terek behangosításához.

Az általam tervezett és épített 300B monoblokk:

Lássuk azonban a versenyzőket!

Az írásom különleges és szerintem valósabb összehasonlítását teszi közzé a két elektroncsőnek.

Az interneten lehet több ilyen témát feldolgozó cikket találni. Minek kell még egy? Azért mert ilyen szintű hangzásbeli összehasonlítás nincs.
A legtöbb esetben összehasonlítanak két erősítőt, egy 300B és egy GU50-est. Ezek a mérettetések nagyon nem korrektek, mert sajnos az olcsó GU50 olcsó kiszolgáló áramkört kap. Míg a király 300B királyi köntösben énekelhet. Ezért látom találónak a címet. Vajon teljesen ugyan olyan kiépítésű készülékben és ugyanakkor a legkiválóbb körülmények között mi hallatszik a két elektroncső összehasonlításában?

Tehát a következő teszt valójában egyetlen, a kiváló hangú alkatrészekből összeállított erősítőt mutat be, melyben egyszer a 300B, egyszer a GU50 van beépítve.
Erről azért írok, mert magam is nagyon kíváncsi voltam rá!

Milyen elektroncsöveket hasonlítunk össze?

Ha röviden szeretnék válaszolni akkor nem éri meg ha magunk építünk. Ha hosszabban akarok válaszolni akkor megéri. Vagyis röviden összefoglalva azok kedvéért akik nem szeretnék végigolvasni írásom ki lehet jelenteni, hogy anyagilag, pénzben semmi esetre sem éri meg. Sőt, drága. Azon kívül dicsekedni sem lehet majd vele oly módon, hogy márkaneveket puffogtatunk! Azonban az anyagi megközelítésen kívül egyéb szempontok is vannak, nevezetesen az a tapasztalatom, ha igazán jót szeretnék valamiből akkor azt magamnak kell elkészítenem. Meggyőződésem, hogy ezzel a tapasztalattal nem vagyok egyedül. Ez nagyon fontos tény: Nem azért készítünk valamit mi magunk, hogy olcsó legyen. Nem lesz az. Azért készítünk mert olyat szeretnénk melyet venni nem lehet.

Én hangtechnikai eszközöket építek ezért én erről a területről tudok írni. Én ugyanis szeretném ha a művészi mondani való átjönne a készülékeken. Sajnos az a tapasztalatom ilyen készüléket nem lehet venni. Mert nem ezen szempont szerint készül, hanem csak paramétereket teljesít.
Ezt nagyon nehéz elmagyarázni mi a probléma. Inkább szeretném érzékeltetni miről szól a cikk. Az igazi probléma melyet meg kell oldani nem műszaki paraméter. A kérdés: hogyan adjam vissza Betty Lavette érett női hangját!? Egy gyártó ezzel nem foglalkozik.

Miért a csöves? Nos, ez érdekes kérdés, ugyanis az elektroncsöves erősítőknek általában rosszabbak a paraméterei a tranzisztoros vagy félvezetőkénél. Ez igaz! Ezenkívül még nagyok, nehezek, nagyon melegednek, sokat fogyasztanak, rossz a hatásfokuk, hatalmas feszültségekkel dolgoznak.
Akkor miért? Mert egyszerűen jobban szól. Jobb hallgatni. A félvezetős erősítőkről kialakult az a nézet, hogy nem hozták meg a várt minőségjavulást. Pedig meghozták. Szerintem. Pont ez a baj velük. A mai korszerű D osztályú erősítők egyre közelebb vannak a tökéleteshez, vagy talán már azok is, csak éppen ezért nem passzolnak az emberhez. Az tény, hogy a műszerek szeretik őket, de unalmasak, jellegtelenek. Egyszerűen a csöveset jobb hallgatni. Zeneisége más! Talán mert a vákuumban az elektronok szabadon repülnek!

Az ARS 9204-10 hangfalat a Tesla cég gyártotta 30 évvel ezelőtt. No, de melyik cégről is van szó pontosan (hiszen manapság sok terméket dobnak a piacra Nikola Tesla nevével)?

Ezt a céget 1946-ban alapították a még 1921-ben létrehívott Elektra nevű cseh cégből. A "Tesla" elnevezés azért érdekes még, mert nem a szerb származású feltalálóról kapta a nevét, hanem a "Technika Slaboproudá" azaz egyenáramú technika szavak rövidítése. A cég egyébként 1990 évben szűnt meg.

A Tesla ARS 9204-10 hangfal eredetileg a cég NZC-431 erősítővel egybeépített bakelit lemezjátszójához készült.

Nézzük a gyártó által megadott néhány technikai adatot:
- súly: 6kg,
- frekvencia átvitel: 63Hz-12500Hz
- teljesítmény: 15W
- érzékenység: 84db

Gondolkodtam milyen címet lehetne adni a cikknek, sőt azon is gondolkodtam megírjam-e egyáltalán. Ennél jobb nem jutott eszembe.

Nos legelőször is had tisztázzam mi ez az ARS 9204-10. Ez egy termék. Egy hangfal amelyet a Tesla cég gyártott 30 évvel ezelőtt. Melyik cégről is van szó pontosan, hiszen manapság sok terméket hoznak kapcsolatba Nikola Tesla nevével. Amiről most van szó azt 1946-ban alapították a még 1921-ben létrehívott Elektra cégből. A vállalat Cseh. A cég neve ezen kívül azért érdekes még mert nem a Szerb származású feltalálóról kapta a nevét hanem a „Technika Slaboproudá „ azaz egyenáramú technika szavak rövidítése. A cég 1990 évben szűnt meg. Szóval a Tesla ARS 9204-10 a cikk alanya. Ez a hangfal a Tesla cég NZC-431 erősítővel egybeépített bakelit lemezjátszójához készült.

Nézzük a gyártó által megadott néhány technikai adatot: Súly 6Kg, Frekvencia átvitel 63Hz-12500Hz. Teljesítménye 15W. Érzékenysége 84db. Ezek a száraz számok. Persze mindez semmit sem árul el arról, hogy hogyan viszonyul a készülék a zenéhez! Mert ezt bizony semmivel mérni nem lehet. Az emberi fül mond ítéletet. (Azért érdekesség képen megemlítem, hogy a hangfal már 40Hz-en elkezd szólni. Ez bizony nagyon mély!) Ennyit a száraz számokról. Ami a lényeg, hogy a hangfal tudja a templomi nagyorgona legnagyobb sípját és egy dobfelszerelés cintányérjainak bármelyikét.