Bevezető

Jelenleg ez a legfejlettebb konverterem.
Elektroncsöves S/PDif csatolással, és szintén elektroncsöves oszcillátorral. A csöves áramkörök elektrolit kondenzátor nélküliek, természetesen fojtótekercses szűréssel! Még a fűtésük is független! Az éles szem észreveheti, hogy az egyenirányítás nem csöves. Természetesen kipróbáltam úgy is, de meglepetésemre ott nem vált be.

Ebben az írásban bemutatom az általam kifejlesztett és épített elektroncsöves konvertert. Abszolút hiánypótló készülék. Jó példa arra, hogyan tudjuk a legjobb hangzást elérni a múlt és a jelen ötvözésével.

Az utánépített változat:

Célkitűzés

Mi a célom?
A cél, hogy a készülék a felvételről visszajátszott zenekart a szobában jelenlévővé tegye!

Mi a céltévesztés?
Szinte minden erőfeszítés, amit az audiotechnika fejlesztésére kifejtettek, kizárólag a torzítás csökkentésére irányult.

Mi nem célom?
Bárkit lebeszélni a tranzisztorokról. Viszont ebben a cikkben csak a zenehallgatás szempontjára koncentrálok.

Ez csak az én véleményem. Írásom az ember hallását helyezi előtérbe, melyhez a zenére gyártott készülékeknek igazodnia kell, nem pedig fordítva! Szeretnék befolyást gyakorolni ebbe az irányba.
Kérdezhetné valaki: miért, nem ilyen készülékeket gyártanak? Szerintem nem. Sajnos én fordítva tapasztalom. Míg egy iPhone 4 egész jól szólt egy AKG Quincy Jones fülessel (meghallgattam), a maiak nem. Oszcilloszkópok eredményeit jelentik ki egyedülinek. Nem fogadva el azt, hogy lehet, hogy ezt az ember másként hallja.
A műszakilag képzett építők pedig - és ez csak megint a saját véleményem - talán nem is vették észre, de támogatják ezt.
Odáig jutottunk, hogy már ők is ellene vannak az emberi szubjektumnak! Félnek talán tőle, mintha valami boszorkányság lenne? Pedig mi a cél? A cél, hogy a készülék a felvételről visszajátszott zenekart a szobában jelenlévővé tegye!

Alapozás

A cikk azért íródott, hogy legyen nyoma a neten annak, hogy lehet másként is, sőt, szerintem csak másként van értelme. Más szemlélet! Ha szerinted nem lehet, ne olvass tovább. Ne töltsd az életidődet ezzel az írással, nem akarlak semmiről meggyőzni. Építs úgy, ahogy eddig. Az írásom hosszú ideig készült, többször átszerkesztettem, sok részt pedig kitöröltem. Több témát tudatosan kerülök. Azért kellett, mert nem szeretnék senkit megsérteni. Ez nehéz, mert megszokott megoldások vannak. Ezek mások által szabott korlátok, melyeket soha nem fogadhattam el!

Alapozzunk

Számomra ezek a készülékek nem pusztán tárgyak, varázslat inkább, mely testet öltött.

Vasárnap volt.

Hallgatom az általam épített teljes rendszert. Közben érzem, hogy még csak hasonlót sem hallottam soha. Pedig voltam HI-FI Show-n is. Megdöbbentett, hogy a hatalmas összegekbe kerülő készülékek mennyire nem nyújtottak semmit. - Miért írhatok ilyet? Mert amit építettem, ZENÉL! Egyszerűen zenél! Izgalmas, érdekes. Arra gondolok közben, hogy haragból, dühből kezdtem neki, hogy mindent magam építek meg. Arra is gondolok, hogy mégis ebből született valami jó! Az élet így hozta, most visszatekintve jobb ez így.

Bevezető

2017 tavaszán szólalt meg először a magam építette GU50 SE erősítőm. Az építéséről egy cikket is írtam. Az azóta eltelt időben sem tétlenkedtem. Miközben más erősítőket is építettem, a GU50-nel folyamatosan kísérleteztem. Két alkalommal teljesen átépítettem. Gyakorlatilag végigpróbálgattam az egész áramkört. Tapasztalataimat ebben az írásban foglalom össze. A fő szempontom: a hangzásra gyakorolt hatás. Erről esik ugyanis a legkevesebb szó. Remélem tanulsággal is szolgál azoknak, akik erősítőépítés gondolatával foglalkoznak. Másnak más tapasztalata lehet, ez az enyém. A lentebb leírtaknak persze szinte semmi hallható hozadéka nem lesz, ha az egész “lánc” nincs rendben. A szoba, a hangfalak, a kábelezés, ezzel mind foglalkozni kell, mind hozzátesz vagy büntet. Néhány gondolat erejéig erre is kitérek, én hogyan oldottam meg.

Szem előtt tartottam a hang reprodukálásából eredő problémákat. A mikrofonnal felvett hang már változásokon esik át, majd ennek a most már jelnek a felnagyításával újabb változáson esik át. És ez még csak az élő zene. Tovább romlik a helyzet, ha felvételről, egy zenei konzervet játszunk vissza. A jel maradandó rögzítése, majd a rögzített információból a jel visszanyerése újabb áramkörök létét feltételezik. Itt már négyszeresen romlik az eredeti élő hang. És akkor még nem is említettük a mára ezen láncolat közepébe épített digitalizálás folyamatát, ami megint csak befolyásolja a végeredményt újabb kétszeres szorzóval. Könnyű belátni, hogy ezen folyamatban részvevő készülékek, kábelek, tranzisztorok, ellenállások, stb. mind befolyásolják a végeredményt, és általában nem jól. Minden ponton hozzátapadnak az eredeti jelhez elektromos “darabkák”, míg másutt leválnak róla darabok, ezek ráadásul külön életet élnek az áramkörök kuszaságában… E folyamatok közben a hang egyre kevésbé hasonlít önmagára. Ez itt a probléma!