Ha röviden szeretnék válaszolni akkor nem éri meg ha magunk építünk. Ha hosszabban akarok válaszolni akkor megéri. Vagyis röviden összefoglalva azok kedvéért akik nem szeretnék végigolvasni írásom ki lehet jelenteni, hogy anyagilag, pénzben semmi esetre sem éri meg. Sőt, drága. Azon kívül dicsekedni sem lehet majd vele oly módon, hogy márkaneveket puffogtatunk! Azonban az anyagi megközelítésen kívül egyéb szempontok is vannak, nevezetesen az a tapasztalatom, ha igazán jót szeretnék valamiből akkor azt magamnak kell elkészítenem. Meggyőződésem, hogy ezzel a tapasztalattal nem vagyok egyedül. Ez nagyon fontos tény: Nem azért készítünk valamit mi magunk, hogy olcsó legyen. Nem lesz az. Azért készítünk mert olyat szeretnénk melyet venni nem lehet.
Én hangtechnikai eszközöket építek ezért én erről a területről tudok írni. Én ugyanis szeretném ha a művészi mondani való átjönne a készülékeken. Sajnos az a tapasztalatom ilyen készüléket nem lehet venni. Mert nem ezen szempont szerint készül, hanem csak paramétereket teljesít.
Ezt nagyon nehéz elmagyarázni mi a probléma. Inkább szeretném érzékeltetni miről szól a cikk. Az igazi probléma melyet meg kell oldani nem műszaki paraméter. A kérdés: hogyan adjam vissza Betty Lavette érett női hangját!? Egy gyártó ezzel nem foglalkozik.
Kérlek hallgasd meg a következő zeneszámot: Betty Lavette – One more song.
Sajnos már itt falba ütközünk. Mert ahhoz, hogy érezni lehessen valamit legalább egy ASUS Xonar hangkártya kellene egy Shennheizer HD405 fülessel. Ha ez sincs, bajban vagy! Ide egy IPhone a bluetooth fülessel nem lesz elég. (Tudom meghallgattam úgy is. Az énekes kiabálásba húz a zongora vékony, testetlen...)
Betty Lavette több mint 60 éve van az énekes pályán. Ahhoz, hogy ezt meg tudjuk mutatni olyan építési fogásokat kell alkalmazni ami a régi iskola: ”old school” légszereléses technika felé visz és olyan tulajdonságú alkatrészeket kell használni mely pedig az elektroncsövek felé visz.
Itt nincs paraméter. Teremtődött valami. A művész önmagából adott. Ezt kell megragadni!
(Minden írásommal arra szeretnék hatást gyakorolni, hogy zenehallgatásre gyártott vagy épített készülékeknek zenét kellene szolgáltatnia nem pedig paramétereket döntögetnie.)
Mi a bajom a gyártói készülékekkel?
Hogy készülék hangjuk van. Minden készülékkel ugyan az a bajom. Mégpedig, hogy a hangszerek és énekesek hangját mintha bevonná egy réteg. Ezt a réteget kell hallgatni. Mikor a hangerőt növelem csak ennek a rétegnek a hangossága nő, nem a hang ereje, mert az nincs is. Ez számomra eléggé elviselhetetlen. Bántó. Ez a réteg tapasztalatom szerint ha egyszer megjelenik utólag már nem lehet eltávolítani. A kellemetlen készülékhang kialakulásának tapasztalatom szerinti okai: furcsa mód a Földelés (nagy betűvel) első sorban, elektrolit kondenzátorok jelenléte, NYÁK lap, visszacsatolások, kiváló paraméterű de borzalmas hangú alkatrészek. Mindegyikre van gyógyír de nem gyártói körülmények között. Ezt korábbi írásaimban már kifejtettem.
[link]
Nem azért készítek hangtechnikai eszközt , hogy minél inkább hasonlítson a boltira! Ez értelmetlen lenne. Pont, hogy azért készítem, hogy ne hasonlítson „boltira”. Mert ilyet nem lehet kapni. Még sok pénzért sem. Ez a lényege a DIY-nak szerintem. Nem látom értelmét olyan készülékek építésének melyek azon versengenek, hogy minél inkább hasonlítson akár egy jó hírnévnek örvendő gyártó, boltban egyébként is kapható termékére.
„White fül” mint isten verése
Kik a „white” vagy "vájt" fülűek? A fehér hallásra utal a kifejezés miszerint valakinek teljes hallása van. Én nem értek egyet ezzel, engem is „whitefülünek” szoktak hívni de semmivel sem hallok jobban mint bárki más. A különbséget abban látom, hogy nekem jobban van igényem arra, hogy a hegedűt hegedűnek halljam és ne visítson mint a malac. Másoknak ez nem olyan fontos, inkább nem hallgatnak hegedűt. Meg vannak nélküle. Ők a szerencsések.
Nem volt számomra más út
Most én a hangtechnika, az otthoni zenehallgatás területéröl szeretném kicsit bemutatni a saját tapasztalatom. 2016-ban miután életem folyamán sok készüléket vettem és eladtam és végigolvastam több száz fórumot tele vitákkal és személyeskedésekkel arra jutottam, hogy ha a vágyott hangminőséget szeretném akkor ezt is nekem magamnak kell elkészítenem. Szerencsére a híradástechnikában nem vagyok teljesen „zöld” és ez adott kellő önbizalmat, hogy fog ez menni! Ez előtt ilyen készülékeket soha nem építettem. Mégis volt elképzelésem mi fontos és mi nem fontos, hogy a vágyott hangot elérjem. A következő volt a jelmondatom:
„Mindig csak a következő forrasztást kell elkészíteni!”
Megpróbálom elmagyarázni. Vegyük a gitárt. Mikor készülékről visszahallgattam hallom , hogy szól a húr! Hallom a húr rezgését. De nincs meg a gitár teste. Nincs benne erő, csak hangos. Mára úgy érzem, hogy ennek oka a dinamika hiánya. Tapasztalatom szerint minden zenehallgatásra gyártott eszközből hiányzik a dinamika. A nagyon drága eszközöknél van csak meg a kezdeménye mindössze. Mikor valami gond van egy készülékkel a dinamika tűnik el először. Sajnos mikor javítunk az áramkörön a dinamika jön meg utoljára.
Mit értek dinamika alatt?
Ez nem egyenlő a basszussal! Ez nem egyenlő a mély hangok művi kiemelésével. A dinamika egy minden frekvencián jelenlévő erő! Ettől van a gitárnak a zongorának teste, ereje. Nem csak hallom, hogy szól érzem is! Sőt! Főként érzem! Ez az erő a jó minőségű felvételeken rögzül, de ritka az a készülék mely ezt meg is tudja jeleníteni. Ezért művi, főként olcsó csalást, kiemelést használnak a gyártók bizonyos frekvenciákon a dinamika illúzióját keltve. Ez az ami számomra bántó! De van még más is, ez pedig a felbontás.
Mit értek felbontás alatt?
Ez nem egyenlő a magas hangok kiemelésével! Az csak cincogás. A cintányéron keresztül szeretném elmagyarázni a problémát. Persze a dinamika hiánya itt is az egyik fő probléma. A cintányér hangja nem Cin – Cin. Egy nagy réz tányért nevezünk cintányérnak! Melyet egy általában fa ütővel ütnek. Sajnos azonban fülünk a frekvencia-csúcsokat részletekként érzékeli. Emiatt a magas hangok olcsó kiemelését használják a gyártók a nemlétező felbontás illúziójának megteremtésére mely miatt ebbe a tartományba eső hangszerek hangja borzalmassá válik.
A magas és mély kiemelés együtt okozza a jellemző Bu – Ci, Bu – Ci hangzásvilágot. Mely jó és szórakoztató egy ideig, meg ha eleget ittam, de ha szeretnék igazi hangszereket és emberi hangot megjeleníteni akkor taszító hangzást kelt. Ezért nem hallgatnak sokan operát. Talán nem is az operát nem szeretik hanem csak nincs min hallgatniuk, vagy nem volt lehetőségük a hozzá szükséges elégséges minőségre.
Emiatt építem a készülékeimet magam. Pont.
Külső segítség az építéshez
Csekély. A fórumokon semmilyen segítséget nem kaptam! A tapasztalatom szerint ezeken az oldalakon a megszokott klisék járnak körbe-körbe. Mindig az embert támadják nem a problémát és azt hiszem ezzel a mondattal össze is foglaltam a hasznosságukat. Szerencsére meg tudok említeni két embert akiket személyesen is ismerhetek és valóban technikai segítségemre voltak. P. Zolibácsi és Sz. László.
Tehát a Diyer egyedül van. De ez inkább áldás. Miért? Mert szokatlan megoldásokat kell alkalmazni, melyről úgyis csak lebeszélnének. Miért kell másként építeni? Az ok ilyen egyszerű:
"Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és közben azt várni, hogy az eredmény más legyen." Albert Einstein
Ezért nem látom értelmét annak, hogy másoljak egy gyári készüléket. Másra vágytam. Ezt pedig csak úgy érem el ha másként készítem el! Persze a környezet minimum szkeptikus. De most visszatekintve: Győztem! Olyan minőségben hallgathatok zenét melyre vágytam, mely nem egyszer döbbent csendet okoz a zenére vágyó hallgatókban.
Megbecsültség
Az otthon épített hangeszközöknek csekély a megbecsültsége Magyarországon. Ennek okaiba nem mennék bele. De annak aki építésbe kezd ezt el kell fogadnia. Mindezt visszaolvasva úgy tűnhet mintha le akarnék beszélni mindenkit arról, hogy maga készítse el audio rendszerét. Dehogy, csak a minőségi zenehallgatáson kívül más pozitívum ritkán adódik. Vajon ennek mi az oka? Nem tudom. Kevés olyan dolog van hazánkban melynél értéket jelent az, hogy egyedileg kézzel készült. Vagy annak, hogy minőségi összetevői vannak melyek már önmagukban is drágák. Ez persze nem csak a zenehallgatásra készült eszközöknél van így.
Nézzünk egy példát: Vincent Van Gogh megfesti a Napraforgó című képet. Ugyan ilyen a képet egy nyomtató kinyomtat 1 perc alatt, melyik képvisel igazi értéket? Nos azt tudjuk, hogy a legtöbb festő nyomorban élt és halt. Mert nem a minőség számít, az emberi tehetség és verejték hanem a márkanév, az embléma a divat! Rövid távon.
Visszatérve az egyedileg épített hangeszközökhöz sokan csak a műszaki kihívás miatt építenek. Nem a hangzás miatt. Ami nem baj. Bár a két dolog valahol összefügg, de minden zenét szerető hallgató tudja, hogy nem a műszaki bravúr a lényeg. Az is tény, hogy sokszor bizony szedett vetett, bontott alkatrészekből áll össze egy készülék. Az ilyen kivitelezés nem kedvez a zenehallgatásnak. Ugyan működik, de semmi több, nem szól jól. Ezen tények nem segítik elő az otthoni építés megbecsültségét.
KÖLTSÉGEK
kép az internetről
Azok bizony igen magasak. A példa kedvéért ha a legegyszerűbb készüléket vesszük, egy erősítőt, abból is csak egy egyszerű végfok: mely csak két áramkör (jobb és bal csatorna) már egy tisztességes, üres tömör alumínium készülék ház is 70-80 ezer Forint. És üres! Nehéz ezt elfogadni miközben kevesebbért kész gyári erősítőt kapunk használtan, de kiváló állapotban, mondjuk bármelyik Marantz az SE sorozatból. A készülék házhoz kell még legalább négy hangszóró kimenet kb. 20 ezerért. Valamint RCA bemenet kettő ami újabb kb. 10 ezer. Máris elértük a 100.000 Ft-ot és még belső alkatrészt semmit sem vettünk. Szükség van még két transzformátorra kb 10 ezer/darab és így tovább. Emiatt biztos, hogy egy tisztességes 10Wattos végfok nem áll meg 2025-ben 250.000Ft alatt csak alkatrészköltségen.
Fontos tény, hogy nem lehet csak annyi alkatrészt venni amennyi kell, mert válogatni kell őket! Válogatni meg csak abból lehet ami van. Tehát tapasztalatom szerint 30% alkatrész nem kerül beépítésre de azt is meg kell venni. Egyetlen Nichikon UKA Audio grade kondenzátor ami még nem is a csúcs kb 3-5000Ft. és egy tranzisztoros végfokhoz kell legalább 10 belőle. Egyetlen Ohmite AudioGold vagy egyetlen AMRG ellenállás több ezer Forint. Ilyen minőségű alkatrészeket elhagyni pedig lehetetlen mert boltihoz hasonló, legjobb esetben is csak középszerű készülékünk lesz Ami Nem Zenél, nem énekel! Csak kiabál! Olyan meg van a boltban a polcon, készen. Ez pedig csak egy végfok mely csupán két független áramkör. Akkor mit írjak az általam készített USB-SPDif konverterről mely hét áramkör, vagy DAC –ról mely tizenegy független áramkör! Tehát 11 transzformátor! 11 Graetz híd, 11 szűrés, 11 stabilizálás!
Elektroncsöves konverter, közel 5 kg a súlya.
Mindenből 11 csak azért, hogy a készülék végén lévő DAC-Chipet kiszolgáljam. A gyári megoldások egy-két független áramkör és egy nagy rakás csatolás mentesítő kondenzátor csupán! Úgy is szól!
Pedig ezek a DAC chipek megérdemlik a rendes kiszolgálást!
Nem volt könnyű hozzájutni az USA-ból. Egyedi elbírálás alapján szolgáltak ki.
A kész csöves DAC, szintén csöves konverterrel és csöves oszcillárorral.
Megéri ennyit költeni?
Nos mákos bejglit lehet venni készen az Aldiban 499Ft-ért. És lehet venni csak mákot szintén 499Ft-ért. A kérdés mennyire szeretnél finom mákos bejglit enni.
A szerszámok vásárlása. Szükség lesz néhány komolyabb eszközre. Forrasztó állomásra legalább 75W-os, komoly multiméterre. E kettő kb. 80.000Ft. Szigetelt többféle csavarhúzó, fogó, csipesz, ezüst és arany tartalmú forrasztó ón, nagytisztaságú teflonbevonatú-ezüstözött vezetékek... Semmit sem adnak majd ingyen.
A gyári hibás alkatrészek
Erre sajnos kell szánnom egy alcímet. Alattomos, emiatt nagy probléma. Tehát új alkatrészekről van szó. Az ember azt gondolja itt nem lehet hiba! Csakhogy mióta minden „kínai” az alkatrészek minősége sokszor botrányos. Megemlítem a kínai RCA aljzatot mely rézből van állítólag de vonzza a mágnes! Azon kívül mindent de mindet hamísítanak! Vásárolni mára csak önmagára adó, jó hírnevű általában Angol vagy amerikai alkatrész kereskedésektől szoktam. Nem kell mondanom mennyivel kerül többe. De olcsó, rossz hangú, kínai készülék van a boltban, olyat kár építeni.
Én is naívan azt gondoltam a példa kedvéért az általam konverterben használt egyik alkatrészről, hogy megfelelő forrásból származik. Sajnos használat közben és volt, hogy csak hetek alatt derült, ki, hogy hamis. Tönkrement, vagy ami rosszabb össze-vissza működött. Ami miatt az ember máshol keresi a hibát, méricskél, nem érti mi a gond, mire belátja, hogy becsapták. Ezeket természetesen cserélni kellett. Nagyon sok bosszúságot okozva.
Nem bevált megoldások.
Tapasztalatom szerint csak minden ötödik ötletem válik be. Tehát négy kidobott pénz volt. Ez a kísérletezés velejárója. Sokszor kellett visszaforrasztani egy áramkört. Működött ugyan, de úgy szoktam magamnak megfogalmazni, hogy el kezdett kiabálni pedig előtte énekelt. De, hát nem bírom ki! Ha valami eszembe jut ki kell próbálnom! De én ezt szeretem. Bár vannak anyagi veszteségek melyekkel számolni kell.
Mégis túl kell ezeken lépni. Otthon, magányomban, olyan megoldásokat alkalmazhatok, olyan részleteket valósíthatok meg melyek hatására teremtődik meg a Zene! Ezek legtöbbje nem kivitelezhető egy gyártósoron sem. A földelés mindent eldöntő topológiája csak kézzel, légszerelten lehetséges kialakítani. És itt a lényeg! Ez nem technológia, ez alkotás. Alkotni pedig jó, nem olcsó, de jó. Lehetőségek nyílnak meg. Például meghallgathatom ellenállások különböző fajtáit, azon belül az irányukat. Kísérletezhetek a földeléssel melyben van szerintem a zenehallgatás Szent Grálja. A fentebb leírt néhány fogás újra és újra meghallgatása által formálódik a végső készülék. Erre nincs lehetőség gyártói körülmények között ott csakis a mérnök által előírt paraméter teljesítése a fontos. Az, hogy miként hallja, milyen érzelmeket kelt ez egy emberben nem paraméterezhető, emiatt a gyártósoron nem szempont. Én azonban hiszem, hogy pont a zenei élmény a lényeg, a paraméterek meg megjönnek maguktól, ami fordítva nem igaz.