2019. február 18., hétfő

Gyorskeresés

GU-50 elektroncsöves erősítő építése

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Az elektroncsöves erősítőknek általában rosszabbak a paraméterei a tranzisztoros vagy félvezetőkénél, de...!

[ ÚJ TESZT ]

Miért a csöves? Nos, ez érdekes kérdés, ugyanis az elektroncsöves erősítőknek általában rosszabbak a paraméterei a tranzisztoros vagy félvezetőkénél. Ez igaz! Ezenkívül még nagyok, nehezek, nagyon melegednek, sokat fogyasztanak, rossz a hatásfokuk, hatalmas feszültségekkel dolgoznak.
Akkor miért? Mert egyszerűen jobban szól. Jobb hallgatni. A félvezetős erősítőkről kialakult az a nézet, hogy nem hozták meg a várt minőségjavulást. Pedig meghozták. Szerintem. Pont ez a baj velük. A mai korszerű D osztályú erősítők egyre közelebb vannak a tökéleteshez, vagy talán már azok is, csak éppen ezért nem passzolnak az emberhez. Az tény, hogy a műszerek szeretik őket, de unalmasak, jellegtelenek. Egyszerűen a csöveset jobb hallgatni. Zeneisége más! Talán mert a vákuumban az elektronok szabadon repülnek!

Talán azzal kellene kezdeni, hogy engem „vájt füllel” vertek az égiek. Igen, ez isten verése. Az ember egy életen át keresi az igazi hangot. Én is túl vagyok a negyedik ikszen. De mit értek vájt fülűségen (eredetileg az angol white – fehér, azaz teljes hallású, ma inkább gúnynév)? Ezzel kapcsolatban az ember kap hideget, meleget. Az én olvasatomban a vájt fülű olyan ember, akit a HI-FI-lánc hangja nem hagy nyugodni. Az élő zene illúzióját szeretné otthon újrateremteni, vágyik erre, igénye van rá, s ha ezt nem kapja meg, ez zavarja. Hallja azokat a sokszor apró különbségeket, amivel egyre közelebb juthat készülékeivel A Hanghoz. Nem megértett emberek… Pedig különbözőek vagyunk, kinek ilyen, kinek olyan tehetsége van. Van, aki a borát tökéletesítgeti egy életen át; van, aki a regényét, van, aki horgászfelszerelésre költ, van, aki az autóját tuningolja… ennyi.

Ennyi homályos magyarázat után következzen a Lánc egyik legfontosabb tagjának elkészítése. Ki vágjon bele? Ez fontos kérdés. Különleges képességeket nem igényel a munka. Valamint nem kell pápa által felszentelt erősítőépítő gurunak lenni. De az erősítőépítés nem a türelmetlen emberek sportja! Sok türelem kell. Képzettség? Nos, valamilyen képzettség azért kell, az sajnos nem elég hozzá, hogy tudjuk, melyik a páka forróbb fele; de ha ezt már tudjuk, akkor ássuk bele magunkat egy hónapra az elektronika alapjainak tanulmányozásába, hogy megismerjük az ellenállások, kondenzátorok világát, feszültség- és áramviszonyok alakulását áramkörökben. Az eredmény bőven kárpótol a befektetett munkáért.

Ezenkívül kellenek szerszámok: a szokásos fogók, csavarhúzó, kis satu, ilyesmi. Kell még multiméter és jó lenne egy oszcilloszkóp. Ha nincs, kérjünk kölcsön egy iskolától. Azok fizikaszertárában mindig van, és úgysem használja senki! Nekem is így van. Kell még pénz, általában kétszer annyi, mint elsőre gondoljuk. Ezenkívül még kellenek barátok! Igazi, OFFLINE barátok, akik vagy segítik és dicsérik, vagy pocskondiázzák művünket. Aki nekem legtöbbet segített, túl van a hatvanon jóval. Ezúton is köszönöm neki (nem járult hozzá, hogy közzétegyem kilétét). Nos igen, ezek a barátok általában nincsenek fent a Facebookon.
Sajnos zajtalan erősítő készítése nem egyszerű! De nem lehetetlen. Aki már készített ilyet, sokat segíthet.

Szóval, építsünk egy csöves erősítőt! De milyet? Azt elmondhatom, meghallgatásaim tapasztalatán, hogy nagyon sok jó cső van, amiből lehet választani. Igazából egyikkel sem vall kudarcot az ember. Egyik jobb, mint a másik. Az én szempontjaim: ”A” osztályú SE (Single Ended) kapcsolás, egyszerű áramkör. A versenyzők:
EL34- (vagy KT88) csak azért nem ezt választottam, mert nem találtam olcsón csöveket. Kiváló hangú, de nem toleráns cső.
2A3- Ma is szeretnék egy ilyet. Lehet, meg is építem, de elég drága csövek, ezenkívül kicsi a teljesítményük. De szerintem ez a cső a király!
300B- A legnépszerűbb cső, kiváló hangú, nagy teljesítményű, kompromisszummentes lenne, nagyon drága nekem.
GU-50- Kiváló cső, hallottam olyan véleményt, hogy „van olyan jó, mint a 300B” (nem osztom, de...), nagy teljesítmény, olcsó, toleráns, elnyűhetetlen.

Azt azért az arányok miatt fontos megemlíteni, hogy a GU50, noha olcsó cső (kb. 1500 Ft/db), de a kiszolgáló áramkört így is tisztességgel, kiváló alkatrészekkel KELL megépíteni, így százezrekbe van ez az erősítő is! Ez alá én nem tudtam menni. Viszont milliós a hangja (mások mondták az eredményről). Ha már költségekről van szó, azt is meg kell említenem, hogy egy ilyen audiofil erősítőt nem lehet akármivel etetni. A műsorforrás, amit erősítünk vele, annak is jónak kell lennie. Ha csak a telefonunkon lévő mp3 zenéket akarjuk hangosítani, akkor inkább felejtsük el az egészet. Egy jó erősítő ugyanis a hibákat is jobban mutatja.

Hogyan jöttek össze a költségek? Igen, most kezdődik a feketeleves! Az én környékemen, sőt még „Magyarban” sem lehet semmi normális alkatrészt kapni. Mindenhol ugyanazt a vacak kínai alkatrészt árulják, de azt meg nem voltam hajlandó a művembe rakni. Olyan erősítőt lehet kapni a boltban is.
Szóval szokjad a gondolatot, hogy semmit, de semmit nem kapsz a boltokban! Mindent rendelni kell. Emiatt csak a postaköltségek meghaladták a húszezer forintot. Sőt, én bontott alkatrészeket sem voltam hajlandó használni. Ha ezen a krízisen túllépsz, megnyílik előtted az eBay, ahol szinte minden van! Én a legextrább dolgokat onnan szereztem be. De vannak olyan, nagy készlettel rendelkező online alkatrész lerakatok, ahol egyszerre sok mindent meg lehet rendelni. Ilyen pl. a TME, SOS. A TME reklamációs részlege is példás! A kimenő trafókat Lengyelországból rendeltem. A fojtótekercsek Németországból jöttek. Az is növeli a költségeket, hogy pl. ellenállásokból, ha kettő kell, jobb és bal csatornára egy-egy, akkor nem rendelhetsz, csak kettőt! Miért? Azért, mert szórás van közöttük. A 100 Ohm-os nem pont száz, hanem 99,6 vagy 100,2. Ami nem baj, de ha az egyik oldalra 100,2-est rakok, akkor a másikra is azt kell. Pontosan egyformákat kell összeválogatni! Hát ezért. Miket használtam:

Ellenállások: Royal Ohm, Ohmite audio gold, Wisahy.
Kondenzátorok: NIPPON, ELNA, RIFA.
Csatoló kondenzátor: K40Y orosz PIO, kiváló!
Hálózati trafók: INDEL.
Fojtó trafók: Hammond.
Kimenő trafók: INDEL.
Huzalozás: OFC ezüstözött nagy tisztaságú réz, teflonszigetelés, MOGAMI árnyékolt, Tepax Xtreme.
Forraszanyag: Réz és ezüsttartalmú ón.

Bizonyára sokkal komolyabb alkatrészeket is lehet beszerezni, de a szükséges minőség itt már megvan. Azonkívül azt gondolom, milliókból nem kunszt jó erősítőt építeni. Még egy gondolatot muszáj leírnom: Kimenő trafókat hazánkban is kiválókat „tekernek” – ez tény. Nem ez a baj. Hanem, hogy pénzemért „magyar módra”... hogyan fogalmazzak? Szolgáltatást nyújtanak, de nem ügyfélbarátok. Ha valaki ezt el tudja tűrni, akkor olcsóbban jön ki, mint a gyárival – se több, se kevesebb... De én nem tudtam eltűrni. Erről ennyit.

A kapcsolási rajz. Ágoston Lajos Audiofil erősítők építése című könyvében van egy bevált kapcsolás, ő ezt tíz évvel később átdolgozta és publikálta a Rádiótechnika magazin 2014.01. számában.

1. ábra: A bevált kapcsolás

A rajz és a leírás alapján lehet elkészíteni az alkatrészjegyzéket. Ez már érdemi munka. Érdemes sok időt szánni rá. Alaposan átgondolni, hová, milyen minőségű alkatrész kell. Főként azokon a pontokon, melyeken a jel is keresztülhalad. Az egyes alkatrészek befolyással vannak a végső hangra, méghozzá döntően. A legtöbb GU50 építő itt hibázik és a nálunk olcsó végcsőhöz olcsó áramkört épít. Az eredmény ilyen esetben kiábrándító. Ez nem a cső hibája. Ezenkívül fontos a végcsövekből is többet beszerezni, hogy össze lehessen válogatni őket. Nekem most van még 12 csövem. A meghajtócső kiválasztása szintén döntő fontosságú. Ágoston szerint a 6N6P jelű a legjobb párosítás. Próbáltam többfélét, igaza van! Persze ebből is több darab kell és ezeket is szükséges párba válogatni. A csövek foglalatai természetesen aranyozottak legyenek/lettek.

Ezek után a gyakorlati megvalósítás következik. Az, hogy még mindig életben vagyok, azt bizonyítja, hogy betartottam az életvédelmi írott és íratlan szabályokat!

Az erősítő háza. Az a tapasztalatom, hogy ezen nem szabad spórolni. Sajnos. Azért sajnos, mert egy szép ház könnyen eléri az ötvenezret. De hát a nappaliba szánjuk. Persze ettől nem szól szebben. Igaz. De akkor is. Én spórolni szerettem volna ezen a ponton, első erősítőmnél, de ma már nem teszem. Ha valakinek van ismerőse, aki szívesen készít egy tuti gyárinak tűnőt, az töredékéből kijöhet. Egyébként sajnos a kinézetért sokat kell áldozni.

2. ábra: A "deszkamodell" korai fázisban

A következő feladat, ami egyben a lényeg is, hogy testet öltsön az áramkör. Fontos döntést kell hozni. Két független monoblokk, vagy sem. Én teljesen külön építem a csatornákat mindenestől. Értem ez alatt, hogy még a főkapcsoló és hálózati transzformátor is külön van csatornánként. Ez persze nagyon megnöveli a költségeket, de megéri. Hangban, sztereó térben fogunk profitálni cserébe. A következő kérdés ugyanilyen fontos: NYÁK-os, vagy légszerelésű legyen az áramkör? Én ragaszkodom a légszereléshez, ennek okai: A levegőnek van a legkisebb dielektrikuma, és a légszerelésnél magam választhatom meg a huzalok minőségét! A NYÁK-os megoldásnál mindkettőtől elesek. Az biztos viszont, hogy NYÁK-os megoldásnál a belső összkép rendezettebbnek hat, valamint szerintem egyszerűbb is NYÁK-osan készíteni. De nekem a végső hang számít inkább.

Ha mindez letisztult bennünk és megvannak az alkatrészek is, akkor vegyük kézbe a pákát. Én a két blokkot párhuzamosan építem. Azért, hogy teljesen ikertestvérek lehessenek. Vagyis, ha pl. bal oldalra beépítek egy 100 mm hosszú vezetéket, akkor ugyanolyan, ugyanakkora vezetéket rakok a másik oldalra is. A végén így teljesen jó lehet a sztereó egyensúly és nem kell balance szabályzó sem! Én még a saját erősítőmből a hangerő szabályzót is elhagytam, mert akármilyen jó egy szabályzó, olyan jó nem lehet, mintha egyáltalán nem lenne! Alapelvem szerint minden, ami a hang útjában van, ront annak minőségén! (A DAC-on "virtuálisan" szabályozom a hangerőt.)

3. ábra: Készül a végleges, első meghallgatás

Ha elkészült a kapcsolás, akkor nézzük át még háromszor! Minden forrasztást egyesével. Minden alkatrész a megfelelő helyen? Minden forrasztás rendben? Akkor először kapcsoljuk be csövek nélkül, és a munkánkat mérésekkel hitelesítsük! Kapcsoljuk ki, várjunk, míg a kondenzátorok kisülnek. Tegyük be a csöveket és kapcsoljuk be újra, ha minden rendben, megint mérjünk! Ha a terhelt feszültségek is rendben, halkan kipróbálhatjuk. Előfordul, hogy a hang meg is jön, de "brummos". Ilyenkor kell a tapasztalt barát, aki megmondja a föld ágon mit rontottunk el. Ha ez is megvan, akkor kell neki vagy 100 óra járatás, míg igazán megjön a hangja! Ha torzítást hallunk, akkor jöhet az oszcilloszkóp, ha nem, akkor nem kell!

Ami kimaradt: Ennek az írásnak nem volt célja az erősítő felépítésének fő részeit vagy egyes alkatrészeit egyenként nagyító alá venni. Pedig lehetne! A hálózati transzformátor fajtája, az egyenirányítás megvalósítása és sorolhatnánk még... mind egy-egy külön cikk lehetne. Biztatom az olvasót, hogy végezzen komoly kutatásokat, mint mindazok, akik elhatározták, olyan erősítőt építenek, amit venni nem lehet. Majd hozzon döntést, mit hogyan szeretne kialakítani saját ízlése szerint.

4. ábra: A kész erősítő

Egy jó GU50 erősítő. A maga hatalmas erejével, dinamikájával, terével. Ez nagyot tud ütni! Zeneisége, telt, érzelmekkel teli hangja az, amiért fáradoztunk. Egyedi, és mi készítettük! A jó minőségű alkatrészek okán még unokáink is élvezhetik hangját... Jól válasszuk meg, kinek mutatjuk meg, mert rendszeresen fog jönni zenét hallgatni. 🙂
Az Anód, a Katód és a Kimenőtrafó legyen veletek, ámen...

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.