Míg pár évtizede talán a mozi és a TV volt a fő médiafogyasztási platform, manapság lassan a szomszéd Pistikének is van streaming szolgáltatása és a kanapéról élvezhető a Netflix és társai.
Személy szerint örömmel követtem ezen platformok fejlődését, ugyanis viszonylag kedvező áron kínáltak hatalmas mennyiségű médiákat legális úton. De ahogy nőtt az érdeklődés a platformok iránt, természetesen a visszaélések száma is. Az illegális megosztó oldalak számára kész Kánaán lett, hogy nem kell többet moziban kamerázni, hanem a megjelenés után egyből mehet eredeti minőségben is a továbbosztás. Ebből a szempontból nézve várható volt, hogy a szolgáltatók limitálni fogják az illegális megosztást, amelynek egyik sokat emlegetett eszköze a DRM. Ezt sokan elítélik, ugyanis az egész egy blackbox, illetve limitálja azt, hogy milyen eszközön fogyaszthatod a kedvenc tartalmaidat. Ennek ellenére a most legelterjedtebb DRM megoldások privacy szempontjából lehetnének rosszabbak is, hiszen L1 Widevine DRM esetén lesarkítva annyi történik, hogy az eszköz trustzonejában (már ha ARM eszközről beszélünk) csücsül egy privát kulcs, amihez ideális esetben a felhasználó nem fér hozzá, és ennek segítségével történik a jogvédett médiák visszafejtése, illetve a kulcscsere a Google szervereivel. Bár feltételezhető, hogy ez a DRM megoldás is ellenőrzi a biztonsági megoldásaik meglétét az adott hoszton, számomra a lényeg, hogy nem gyűjt még külön tracking adatot a userről önmagában és küldi azt el a tudtom nélkül. Ugyanakkor én is felesleges kényelmetlenségnek tartom, mivel így is kerülnek ki illegális letöltések.