Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

• a felismerés...

  Ma hajnalban egy egészen egyszerű felismerésre jutottam. Valahol félálomban mindig olyan dolgok jutnak eszembe, amik valahogy teljesen "operatív" állapotomban nem.
  Még mindig keres, érdeklődik utánam, és én hívom, szeretném tudni, hogy mi van vele. Az, hogy ennyi idő eltelt, ő túl van egy műtéten, sikerrel túlélte. Örülök. Örülök, hogy keres, hogy nem felejt el.

  Tegnap felhívtam egy bő hét után. Nagyon jól van. Elmesélte, hogy mi történt vele. Elmesélte, hogy üldözi a balszerencse. Elmesélte, hogy magányos, hogy nincs mellette egy társ. Eddig sosem volt mellette egy olyan valaki, egy olyan férfi, aki teljesen komolyan gondolta volna vele, akinek gyerekeket szülhetne, akiért élhetne, aki mellett ébredhetne.

  S itt vagyok én. Pesten élek, s csak rajtam áll, hogy feladom ezt a semmi életet amit itt élek már évek óta, s elmegyek hozzá élni, szeretni, családot alapítani. Feladni mindent érte, feladni mindent kettőnkért, mert lassan 26 éves fejjel itt az ideje, hogy végre befejezzem a szingliséget, az álmodozást, az egyedüllétet.

  Nincs igazam?

  jimmy399 12 éve 22