Hm... A fene sem gondolta volna, hogy itt a cégnél lesz egy olyan lány aki megtetszhet nekem... Pedig lett.
Eleinte, mint mindig, őt sem vettem észre, de ahogy egyre jobban teltek a napok, s vele együtt a műszakok egyre biztosabb lettem, hogy ismét szerelmes lettem.
Ez nagyon jó érzés, érzem, hogy melegség járja át a lelkemet és vele együtt a testemet is. Olyan jó belegondolni abba a szép kis arcocskába, abba a mosolygós tekintetbe, és a selymesen búgó hangjába. Szeretnék vele tölteni minden időmet, érezni őt, érezni a teste melegét, ahogy engem is egyre jobban hevít, s ahogy egyre hevít, annál inkább elfog a vágy. És nemcsak engem, hanem őt is...
De ismét visszatérek a valóságba és látom, hogy ő már rég másé. Rég elkelt a szíve, rég más karjaiba bújik...
Hm, de érzem, hogy jó ebbe belegondolni, abba, hogy ő boldog, és hogy megtalálta szíve választottját. Majd egyszer talán én is megtalálom, és akkor elfelejtem Dinát...