Régen még eléggé jóban voltam a faterommal. De mostanában nem igazán kedvelem már őt, úgy, mint régen. Nem azt mondom, hogy útálom, de már-már eléggé közel állok hozzá.
Régen, mikor kicsi voltam, és rossz jegyet hoztam haza a suliból, akkor anyukám elvert. Szinte már félve mentem haza, mikor megint rossz jegyet kaptam, de legalább meg lett az eredménye, hiszen a rossz jegyek száma csak egyre csökkent egy ideig. Utána megint csak nőni kezdett, mivel nem voltam egy nagy koponya a suliban. A faterom ekkor mindig mellém állt, mondogatta is anyumnak, hogy nem kéne elverni megint, meg ilyenek. De el lettem verve. Nem annyira, de azért ez ösztökélt tanulásra. 5. után ki lettem írtatva a napköziből, s csodák csodájára egyre jobb tanuló lettem. Nem szerettem a napközit. Mindig sokan voltam és amúgy is nehezen tanultam mivel egy kis gátlásosság is szorult belém.
Ma már, ha rossz jegyet hoznak haza a gyerekek, akkor el van intézve egy ejnye-bejnyével, és már el is van felejtve. Persze lehetnek kivételek, de szerintem nem olyan sok van. Ja, amúgy nem idevágó, de olvastam itt a Logouton a „Kinek mi volt a jele az oviban?” blogot és én nem találkoztam az én jelemmel. Nekem a TV volt a jelem. Kemény mi? Anyukámék mesélték, hogy kicsi koromban mindig felfigyeltem a TV-ben a reklámokra és csak addig néztem, amíg volt reklám. Szerintem ezért lett a jelem ez. Na de visszatérve a fő témámra, faterom jó fej volt régen. Otthon meg volt szabva, amíg kicsik voltunk, hogy mikor ehetünk. Ez az idő kb. 8-ig terjedt ki reggel 6:15-től, pontosabban akkor lehetett mikor ebéd reggeli, vacsi, meg uzsi és kész. A faterom volt olyan jó fej, hogy ha montam hogy éhes vagyok akkor adott nekem enni. Vágott nekem szalonnakatonákat meg minden. De azt viszont nem szerettem benne, már akkor sem, hogy mindig kirángatott engem, hogy segítsek neki, még akkor is mikor nem akartam. Hát most azért komolyan úgy 6-10 éves korig nem sok mindenki van, aki mondjuk, szeretne kertet ásni, meg ilyenek. Az a fajta ember, aki mellett mindig ott kell lenne egy embernek, ha mondjuk kell neki valami pl.: villáskulcs, meg szeg, meg mikor mi.
Ez egy ideig még tetszett is nekem, hiszen kicsi voltam, és érdekeltek a dolgok működései, de ahogy nőttem, egyre kevésbé érdekelt, s akartam neki segíteni. Ha mondjuk nem mentem ki úgymond segíteni – ami abban merült ki, hogy adogattam neki a csavarokat, vagy mikor mit, mert ez függött a melótól –, akkor én voltam a világ köcsögje meg ilyenek. Lehordott, mondott rám kígyó békát. De azt elfelejtette, hogy előtte 2000 alkalomból 2000-szer mentem és segítettem. Na de mindegy. Ez a legkisebb baj.
A nagyobbik baj, hogy már a katonaságnál rászoktatták, vagy rászokott a piára. Jó nincs is evvel semmi gond, ha mértékkel iszik. De ő nem. Egyre több és többet kezdett inni. Nem is olyan rég ott tartottunk, hogy egy hétvégén, azaz 2 nap alatt 8-10 liter kannás bort ivott meg. Igen azt a szennyet, amit vagy 400 Ft-ért árulnak. Ja és ez nem volna elég akkor még elment nagyanyáméknál és ott is ivott egy kis házi pálinkát. Bár nem szeretnek neki adni, de akkor is k i k ö ny ö r g i tőlük. Ja meg olyan is volt, hogy még gyógyszert is bevett mellé. Szal, nem volt éppen beszámítható formában, kicsit billegett meg ilyenek, meg néha vágódott is olyanokat hogy csak na. Csak arra lettem figyelmes, hogy egy nagy dübbenés volt. De nemcsak hétvégén iszik, hétköznap is, de akkor csökkentett „fejadagot” kb 2 litert. Egyszer ezért rúgták ki a régi munkahelyéről. De már visszavették. Most is ott van, a Tedej Zrt.-nél, ahol nekem is volt szerencsém dolgozgatni egy kicsit nyaranta.
Érdekes módon viszont a cigiről lemondott egyik napról a másikra. Igaz ez nem volt annyira nehéz, mivel ivott helyette egyre többet. A másik kedvenc húzása, ami nagyon tetszik, s főleg reggelente az a Kossuth rádió. Nem igazán érdekli, hogy esetleg más is aludni szeretne. Szal minden reggel úgy hét körül rádió bekapcs. Mikor meg mindenkit felvert, akkor meg szépen lefekszik vissza aludni. Időnként hangos ajtóbecsapással kísérve.
Egyszer régebben kérdeztem tőle, mikor szenet lapátoltunk, hogy miért iszik, de nem mondta meg. Na mindegy. Vagy mégsem, mivel a mája lehet, hogy úgy dönt, hogy befejezte, és akkor annyi. Már sokszor mondta, hogy leteszi, meg hogy nem kell neki, de nem sikerül. A padlás is tele van strigulázva már annyiszor mondta.

Nos, hát így röviden ennyit akartam írni róla. Bár evvel az írással nem akarom őt vádolni, ítéletet mondani felette. Ez csak úgy kijött belőlem. És feltettem ide.