2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Blog

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]   [ ÚJ CIKK ]

  • egy találkozó után . . .

    Noh, beszéltem a lánykával. Szerencsére megbeszéltük a dolgokat, és megkérdeztem a véleményét rólam. Szeretem tudni, hogy ki mit gondol rólam, és az ő véleményére most nagyon kíváncsi voltam, mert ő egy úgymond egy ismeretlen lány.
    Azzal kezdte, hogy nagyon csalódott bennem, bár szerintem, ez a csalódás elsősorban saját magában képződött rólam, mert elképzelt egy személyiségképet rólam, és nem azt kapta, amit elképzelt. No, ez mindegy is, a lényeg, hogy negatív gondolatokat osztott meg velem rólam. Azt írta, hogy nem domináltam a találkozón, ami igaz is, mert eleve nem vagyok egy nagyon domináns, főnökös jellem, és nem is leszek. Írta azt is, hogy megpróbált közvetlen lenni, amit részben észre is vettem a gesztusokból, meg nem is, bár eleinte furcsának tűnt, hogy ha a személyes terébe kerülök nem húzódik el. Írta, hogy nem fogtam meg a kezét, de egy találkozó szempontjából nem volt értelme, mivel én ezt nem egy randinak fogtam fel. Ő lehet, de én nem. Meg sem fordult a fejemben, hogy megfogjam a kezét, és sérelmezte is kicsit, bár ha olvastam volna a gondolataiban, akkor biztosan megfogom : ) Azt is írta, hogy depressziós vagyok, ami lehet igaz, de én nem gondolom annak magamat, jó, tény, hogy vannak sötétebb napjaim, de azért vannak jókedvű és vidám napjaim is, mint mindenki másnak szerintem. Az igazat megvallva, kicsit sajnálom is hogy kihagytam ezt a hajót, de ez van.

    Folytatás...

    jimmy399 14 éve 16

  • egy találkozó . . .

    Nem tudom miért írom ezt, de valahogy, nem akarok itt sirámokat írni. Minden ember a saját sorsának kovácsa, ahogy sokan megírták már előttem, de valahogy mégis oly kilátástalannak tűnik minden. Nem látom magam előtt a jövőképet, hogy mi leszek, esetleg hova fejlődök, és mit fogok később csinálni az éltemmel.
    Egyelőre egy biztos, hogy itt vagyok és élek egyik napról a másikra. Semmi motiváció, semmi érdekes esemény. Már eljutottam arra a szintre, hogy nem is szeretnék már társat, mert valahogy nem hiányzik, illetve kezd nem hiányozni. Lehet, hogy törlöm magam arról az egy szem társkereső oldalról, amire regisztráltam magamat. Felesleges, mindenhol olyat árnak el az embertől, hogy legyen jövőképe, meg a szokásos sablon dolgokat. Ezt valahogy nem tudom megadni, legalábbis a jövőképet semmiképpen, ezért jobb lenne annak a közösségnek, hogyha eltűnnék, még meglátom, hogy így teszek-e.

    A legutolsó találkozóm egy lánnyal valami iszonyatosan belül sikerült. Nem tudom miért, lehet azért mert tudtam belül, hogy nem lesz ebből semmi sem. Ott sétáltunk egymás mellett, volt, hogy sokáig egy szó nélkül, és csalódottságot éreztem. Sokszor szóba került az a hülyeség, hogy ugrok erről, meg arról a hídról, de ez mint viccnek szántam. Jó, ez biztos negatív pont volt számára, de nem érdekelt, meg akartam törni a csendet.

    Folytatás...

    jimmy399 14 éve 6

  • A zene csodálatos és mégis elviselhetetlen varázsa....

    Este hallgatom a zenét. Hallgatom, és egyszer csak megszólalnak a minden nap, minden egyes percében sokszor felcsendülő ismerős dallamok. A remény dallamai voltak, a hité, és kitartásé, a tudat dallamai. Mely sokszor hallgattam őket jókedvűen…

    A zene egyfajta megnyílás a többiek felé. Sok mindent kifejez, és segít átélni az érzéseket, és egy darabot is megmutat a zene előadójából, szerzőjéből, a lelkük világából, a gondolatai világából, a hangja rezdüléséből. Átadja a hangulat pillanatát, varázsát, és értelmét nekünk hallgatóknak. Akkor igazán ütősek ezek az érzések, hogyha valaki hozzánk közel álló egyén adja oda azokat a soha nem hallott dalokat, és értékeket. Ezért is fontos nekem az a sok dal, amit adott nekem Vikincsem, Elválaszthatatlanul, mélyen belegyökerezve és ezzel együtt elvesztésével kitépett darabkák törmelékével együtt él bennem tovább emléke, mely, érzem, talán sosem fog nyugodni hagyni…
    És hallgatom tovább eme kincseket, eme reményekkel és vágyakkal teli üdítő dalhullámokat melyek bekerülve fülem hallójáratóba eljutva hártyámig, majd biomechanikai átalakuláson átesve eljutnak idegsejtjeimbe ahol elektromos hullámokat elindítva löketszerű változást indít el, s mely szememben manifesztálja érzéseim cseppjeit….

    Legyen szép és üdítő napotok, kedvesetekkel együtt, vagy egyedül magányosan, vagy csak úgy, mert mindnyájan megérdemlitek.

    jimmy399 14 éve 0

  • az elsők...

    Ma ismét Wordot ragadtam, hogy legalább a helyesírással ne legyen gond. Szerencsémre, már átlendültem a holtponton, az önsajnálaton, a mélabún, és a fájdalmakon, amiket éreztem belül. Most így reggel 9 fele, valahogy már olyan közönyösen tekintek az elmúlt hét történéseire.

    Sok minden történt velem sok mindenből az első. Az első berúgás, az első szex, az első jókedvű és derűs esküvő.

    Fura, hogy ilyen sokat kellett ezekre várni. Bár ezek nem egy egységsugarú ötlet által vezérelt tervek voltak, csak jöttek maguktól. A mi lenne ha, tipikus este.

    Minden jó volt kivétel a szexet. Az nem volt jó. Sajnos. Nem tudom, valószínű, hogy bennem van a hiba, de az is tény, hogy nem kellett volna rögtön belecsapni a közepébe. Lehet itt rontottam el sokmindent, bár , ezt majd csak a jövő deríti ki. A lány, akivel megtörtént velem egyidős, és, érdekes élmény volt. Még ha nem is sikerült teljes egészében zökkenőmentesre, de legalább valamelyest betekintést nyertem, ebbe a világba is. Viszont kudarcként éltem meg, mert nem sikerült. Ehhez, nekem több kell, mint egy szép nő látványa, sokkal több, bár, magam sem tudom miért kéne több, mikor itthon meg elintézem magam ha kell, és abban sincsen több érzelem, sőt. Ezért olyan furcsa, hogy csődöt mondtam. Nem tudtam, nem tudom magam elengedni. Még nem állok készen teljesen rá lehet.

    Folytatás...

    jimmy399 14 éve 9

  • Legszebb kincsem

    Üdv.

    Hajnalban, munka közben, ahogy bandukoltam a szokásos hátsó folyosón, egyszer csak ismét bevillant édes kiscsillagom. Ahogy bevillant édes arca, azonnal mélaság, és szomorúság futott át, és fájdalom gyűrűzött tova lelkemben. Éreztem, hogy ettől az érzéstől már nem lesz menekvés. Ott álltam, és álltam, majd elindultam folytatni a munkát, bár már nem olyan lelkesedéssel, de kitartóan, szinte már bele sem gondolva, hogy mely lépés melyiket követte.

    Ezek a gondolatok valahogy csak gyűlnek és gyűltek bennem az elmúlt egy hét során, és úgy gondoltam, hogy leírom ezeket, és tovább megyek, folytatom is a gondolatokat.
    Vajon mi késztette őt, arra, hogy elhintsen bennem olyan reményeket, és ábrándokat, hogy egyszer valaha együtt is lehetünk. Emlékszem mesélte, hogy rossz érzés fogta el, mikor írtam neki a másik kapcsolatomról, amiben akkor benne voltam. Tudta, hogy neki egy ilyesmi srác kellene, mint én, és nem akarta azt, hogy az exem rosszat tegyem velem. Végül is megtette azt a rosszat az exem is, otthagyott. Akkor azt hittem vége a világnak, az első „komolyabb” kapcsolat végével, azt hittem mindennek vége, de nem lett, sőt, lett ő. Egy újabb lány. Akivel kezdetben semmi komolyabb nem lett volna, de az élet és a lehetőségek mást osztottak ki. Kiosztottak nekem egy vak reményt, hitet, bizalmat, egy olyan lény iránt, aki a végén, mégiscsak összetört ismét.

    Folytatás...

    jimmy399 14 éve 1

  • a végkifejlett...

    2010 július 3. 18:00. Sms érkezik. Épp alszok, felkeltem rá. Megnézem a kijelzőt, és mosoly járja át arcom. Igen, ő az, Viki írt.

    Ami ezután lett, az kész. Túlságosan beleéltem magam az egészbe, ami sosem fog változni, mindig is ilyen voltam, beleélős.
    Röviden, elment Németországba dolgozni. Ezért volt-e csend, némaság, hogy pénzt gyűjtsön, és kiszakadjon innét, az országból, egy új élet reményében. Írta, hogy nem akar párkapcsolatot, és nem lesz párja talán sosem.
    Azt is írta, hogy én ne változzak, és maradjak olyan, mint eddig. Ez eddig oké. Viszont, ezek után, mégis mit gondoljak, gondoljon az ember, hogy mi legyen. De maradok az aki.

    Ezek után nem lehet változatlan maradni, a sok beleölt idő, pénz, és lélek után, az ember, nem kapja vissza azt, sőt. Ez van, így jártam, nem fogom magam sajnálni, sajnáltatni, ezen túl vagyok 2-3 nap után. Csak előre, és előre kell nézni, előre, mert hátranézve csak szomorúság van.

    Még így is, hogy ebből a kis románcból nem lett semmi értékelhető, azért mégiscsak van pozitív oldala is. Megismertem magam, megismertem azt, hogy milyen is rajongani egy lányért, úgy igazából. Kihozott belőlem olyan dolgokat, amik el voltak bennem veszve. De, ezek ismét elvesztek, kicsit üresség fog el, és, a tudat, hogy nincs többé.

    Folytatás...

    jimmy399 14 éve 0

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.