2022. november 26., szombat

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Akármi rovat

A nagy őm...

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Az első szerelmem… Még általános iskolába jártunk, amikor is bekövetkezett életem első...

[ ÚJ TESZT ]

Az első szerelmem…

Még általános iskolába jártunk, amikor is bekövetkezett életem első és egyetlen nagy szerelme. Úgy hetedikes lehettem. Már sokat olvastam arról, hogy az első szerelem a legszebb és ebben van valami igazság. Az volt az érdekes (lehet, hogy közhelyszámba megy) de egy osztályba jártam vele. Fel sem tűnt nekem, hogy ott van. Igaz akkoriban eléggé „zárkózott” gyerek voltam. Szinte mindentől féltem, még 13-14 éves koromban is. Nem tudom, hogy mások hogy vannak ezzel, de szerintem ez olyan idős korban gáz volt.
A lányra akkor kezdtem el figyelni, amikor tesóm mondta, hogy régen tetszettem neki. Nos, ez a csaj elvarázsolt engem. Természetesen, mint egy kis pisis nem mertem elmondani neki azt, hogy tetszik nekem. Ezért küldtem neki egy „levelet”, amit meg is kapott. Egy ideig nem érkezett reakció, de egy idő után megérkezett a válasz is, hogy éppen volt egy pasija. Ez engem letört, de nem adtam fel. Folyamatosan gondoltam rá, szinte a felhők felett éreztem magam. Olyan csodás érzés volt. (Most jön a közhely: rózsaszín lett minden.) Vele szerettem volna minden időmet tölteni, ameddig csak lehetet volna. Imádtam a kis szeplőit, a nagy barna szemeit a tekintetét, az egész lányt. Annyira csodaszépet még nem is láttam. Nem is értem, hogy nem vehettem észre őt.
Viszont amikor arra került volna a sor, hogy beszéljek hozzá, természetesen nem jött ki egy szó sem. Szinte féltem vele együtt lenni, mégis annyira szerettem volna vele lenni, ez azért egy kicsit ellentmondásos, de így éreztem – utólag visszagondolva. Mikor a lány megunta, hogy mindig őt nézem, hiszen csak eddig jutattam el (szemezgetés), egyszer odajött hozzám és megmondta, hogy tök jó, hogy ennyire odavagyok érte, meg inponál neki, de ő is megtalálta a nagy szerelmet, és ecsetelte, hogy mennyire boldog is vele.
Ezek után vagy 1-2 héttel szakítottak, mert állítólag a barátja nem köszönt neki, mikor elment a társaságuk mellett. Na, ez így viccess, ez volt szerinte a nagy love! He-he.

Ezután szabad lett. Én már nem gondoltam arra, hogy kezdenem kéne valamit. Elfogadtam, hogy mi nem leszünk egy pár. Elég nagy különbségek voltak közöttünk, ő szeretett bulizni, meg ilyenek, de én az az otthonülős fajta voltam. Így nem valószínű, hogy hosszú távon lehetett volna is bármi belőle. Aztán eljött a 8. év vége és soha többé nem láttam. Lehet, hogy fel sem ismerném már őt.

Most jó pár évvel később sincsen barátnőm. Nem erőltetem a dolgot. Én úgy vagyok ezzel a barátnőzéssel, hogy amíg nincsen valami melóm, meg nincsen valami fedél a fejem felett, addig nem érzem magamat késznek egy komoly kapcsolatra. Igaz még nem volt részem egyetlen egy komoly kapcsolatban sem. De én már nem akarok 5000 barátnőt, meg ilyenek. Én csak egyet szeretnék, akit szerethetek, akivel együtt szeretnék élni majd egyszer jóban és rosszban egyaránt, egymást segítve.
A mai fiatalság (jó azért én sem vagyok olyan öreg ) olyan, – legalábbis én így látom –, hogy megpróbál minél több kapcsolatba belemenni. Evvel nincs is semmi gond, de én nem „csatlakoztam” ehhez, a fentebb említett okok miatt. Annak meg mi értelme van, hogy havonta, félévente lecserélem a barátnőment. Bár biztosítás nincsen arra, hogy ha találok valakit, nem megyünk-e szét mondjuk 2 hónap után.

Mivel háttal nem kezdünk mondatot, így én sem teszem, ezt. Néha szoktam nézni a Balázs c. Showt. Ebben kb. minden második adás pont a szakításról meg a kibékülésről szól. Legáltalánosabb gond az, hogy valaki az egyik fél közül félrek*r, aztán egy ideig eltitkolja, majd kiderül és annak általában szakítás a vége, vagy megbocsát, mert megszánja barátját/barátnőjét, bár a megszánás lehet az is, hogy tényleg szereti, és nem akarja elhagyni.
Ha jól megnézzük, akkor minden egyes kapcsolat, azaz barátnő, vagy barát egy befektetés mindkét részről és nem szeretnénk azt elveszíteni. Itt elsősorban lelki és szellemi befektetésre gondolok.

Akkor felvetődhet a jogos kérdés, vajon milyen a jó párkapcsolat? Erre én nemigen tudok válaszolni, mivel még nem voltam párkapcsolatban. De vannak elképzeléseim: szerintem mindig őszintének kell lenni (közhely megint 1000 bocss), mindig, hiszen a nők ezt várják el nem? Meg lehetőleg a kapcsolat elején nem kéne tenni a jót, azaz nemcsak a kapcsolat elején kellene figyelmesnek lenni, hanem mindig, ha lehet. De ezek csak sztereotípiák, amiket a való életben nem biztos, hogy lehet használni, de egy próbát biztosan megér…..

Hirdetés

Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.