Kissé (nagyon) egysíkúan vizsgálja mindenki a szankciók kérdését, és látszik, hogy itt is kialakult két oldal. Pedig a kérdés azért ennél több rétegű.
1. Tény, hogy Oroszország diktatúra. Ezen nem érdemes vitatkozni. A vezér hatalma sérthetetlen, a rendszer végtelenül korrupt, kineveli, és adott esetben el is tiporja a saját oligarcháit. Szabad választások nincsenek, akinek elég nagy és erős a hangja ahhoz, hogy esetleg fennálljon az esélye annak, hogy valamikor választási alternatíva legyen, azt eltiporják, nem is titkoltan, sőt, inkább példát statuálva (Navalnij).
2. Tény, hogy Oroszország nem nagyhatalom. Szeretne az lenni, annak látszani, de nem az. A GDP másfélszerese a hollandnak, a népesség jelentős része szegénységben él, számukra a mi sokat szidott egészségügyi ellátásunk is elérhetetlen. Hiába mondják, hogy a legmodernebb orosz tankok (Armata), vagy az 5. generációs vadászok (SU 57) felveszik a versenyt a legmodernebb nyugati riválisaikkal, ha a gazdaság képtelen ezekből értékelhető darabszámot előállítani (vö.: 16 SU57 vs. 187 F22). Ugyanakkor van atomja, ez pedig veszélyes kombináció.
3. Bár az USA-t szokták beállítani mint gaz hódítót, Oroszország is kőkeményen, fegyverrel érvényesítette az érdekeit, és sokkal durvábban, mint az USA: Csecsenföld, Grúzia, Szíria,
Ukrajna egyes részeinek 2014-es megszállása.
4. Ukrajna szuverén állam. A határait a nemzetközi jognak megfelelően állapították meg, ezt a szuverenitást elismerte Oroszország is, sőt, szerződésben vállalta, hogy amennyiben Ukrajna leszereli az atomfegyvereit (amelyek a Szovjetunió széthullása után maradtak ott), nem támadja meg. Ukrajna ezt teljesítette, Oroszország nem.
5. Oroszország szintet lépett. Nem pofozgatott, beavatkozott, hanem felvonultatta a haderejét egy független állam mellett, és megtámadta, klasszikus, régi vágású háborút indított egy másik szuverén állam ellen. Úgy látszik, mivel korábban nem volt semmi következménye a cselekményeinek, meg merte tenni ezt is, nincs mitől félnie.
6. Oroszország háborús bűnöket követ el. Iskolát, kórházat, bevásárlóközpontot, lakott területeket bombáz, rakétáz, és ott a bucsai mészárlás, vagy Izjum. És aki ezekre azt mondja, hogy az ukránok műve, direkt lázítás, azt én lelketlen és kegyetlen szemétládának tartom, akivel nem vagyok hajlandó vitázni (igen, kirekesztek, ha úgy tetszik).
7. Oroszország nem az oroszajkú, "történelmileg" orosz területeken visel háborút. Kijev nem ilyen, Bucsa sem. Jelenleg azért húzódott vissza a háború arra a területre, amely kiemelten fontos belpolitikiailag Oroszországnak, mert elmérték magukat, és most csak ennyire képesek.

No, a fentiek alapján mit kellene tennie a Nyugatnak? Azt mondani, amit a mi kormányunk is sugall (és Econ is), hogy ezt a háborút vívják meg az ukránok, ne kapjanak fegyvert, és ne legyenek szankciók? Oroszország kapjon egy újabb megerősítést, hogy a gáz és az atomfegyverei miatt nem lépnek fel ellene? Ez esetben mi lesz a következő? Moldova, Észtország, Lettország, Litvánia? Hiszen itt is élnek oroszok, és ezen államok területei és részben részei a "történelmi" Oroszországnak (bár aki ismeri Oroszország történelmét, tudja, elég nehéz meghatározni az ún. történelmi határokat, ilyenek egyértelműen nincsenek...). Aztán mire ide eljutunk, kilépünk az EU-ból és a NATO-ból, mert ezek mindig olyan baromságokkal jönnek, mint jogállam, meg korrupció, és újra behívjuk az orosz csapatokat, mert egyszer már segítették fenntartani az uralkodó rezsim hatalmát, miért ne ismétlődhetne meg még egyszer?

Én egyértelműen azon az oldalon vagyok, hogy igenis fel kell lépni az orosz agresszió ellen, szankciókkal, és a harcoló ukránok támogatásával. És roppant sajnálatos, hogy ez a kérdés is politikai állásfoglalás lett itthon. És persze szokás szerint mindkét oldal túloz, kisajátít álláspontot. Mondjuk a mélységet már elértük, ennél lejjebb valószínűleg nincs.

Utóirat: ha esetleg a moderátor törli ezt a bejegyzést és beszélgetést, mert politika, akkor kérem jelölje meg, hogy a történelem mely évtől számítva nem politika, pl. Horthyról beszélni politika vagy sem, Trianonról beszélgetni politika vagy sem, esetleg a Hunyadiak harcainál kell megvonni a határt. Az én álláspontom szerint az ukrán háború nem politika, hanem a történelem alakul a szomszédban.

"Uram, Ön részeg." "Hölgyem, Ön pedig csúnya. De én holnapra józan leszek."