Nekem jelenleg ez a 22.-ik munkahelyem.
Igen, nem elírás, huszonkettedik az elmúlt 21 év alatt.
Volt, ahol ment majd 5 évig a szekér, aztán átcsábítottak máshová+ 100 nettóval, volt ahol 2 hétig voltam, volt ahol 2 napot, németben 2 évet 6 hónapot és 11 napot.
A szakmából (és nem csak a marásról, vagy esztergálásról beszélek, hanem általában a forgácsolásról) már elég sok mindent láttam ahhoz, hogy ha megunom/nem fizetnek elég jól mégse/ köcsögök/nem tudok újat tanulni már, akkor fogom magam és keresek másikat.
Most ott tartok, hogy gyakorlatilag odaállok a horizonttól a hosszesztergáig, a sík/palástköszörűtől a szikraforgácsolóig, a hagyományos gépektől a cnc-ig, a sorozatgyártástól az egyedi gyártásig és meg tudom kérdezni, hogy mit szeretne, mit mutassak?
Tény, hogy ez nem sikerül mindig, de ez egyre ritkább, viszont érdemes bevállalni (nem ész nélkül, arcra, hanem valós tudással támogatva), mert a bértárgyalásnál sokkal előnyösebb pozícióban vagyok.
Ha pedig maradok, akkor más a bánásmód is, mert nem egyfrontos manus vagyok.
Ha bunkók, vagy nem tetszik a feladat, akkor pedig akkor ott elmondom, hogy ez nekem miért nem jön be.
Ezután pedig vagy alkudozás jön (felfelé) vagy elköszönés. Mindkettővel jól járok.
Alakul a műhelyem, lesz külön asztalos szekcióm, egyenlőre a 36 négyzetméteres dupla garázsban, ha kész lesz a műhelybővítés, akkor átköltözöm a 47 négyzetméterbe, és a magam ura leszek.
Engem ez a környék el fog tartani, itt nincs senki, aki ilyen területen szolgáltat.
Kezdőknek ajánlom: Menni kell, látni, tapasztalni sokat, az első 10 év után lehet már válogatni, mert már lesz miből.
[ Szerkesztve ]