Éngem a versellés hozott ide... még a 48-49-es szabaccságharc idején, a bukás után sokan vótunk, akik köpenytet fordítottunk és petőfieskedni kezttünk, hátha asziszik a népek, mi vagyunk a Sanyi. Nem az, amelik a lovát ugrattya, hanem amelik Bem apó farkát fogdossa. A lova farkát. Én is írtam egy verset, amive be is neveztek a Borszem Jankóba:

Béfordútam a konyhába, de bé ám,
mer' a kezembe eeeetörött a kormány.
Fékeztem én nyakra-főre, de hijába,
Nincs fékem, ez a ZIL-em egyetlen hibája.
Így asztán a tűzfalat általtörtem,
S a háziasszonyt a vödörbe löktem.
Feltápászkodék a néne és ütni akart,
de elesett az kutyán, ki lába közé akadt.
A háziúr éppen várta a vacsorát,
De helyette majd lenyelte a pipacsutorát.
S ahogyan az asztal alól gyorsan kilépett,
Pont a lehulló húsdaráló csapta képen.
Romokat feledve rüvercbe kapcsótam,
Kocsmáros asszonnak kezet is csókoltam.
Ott vót mögöttem a kurta kocsma,
Onnan rúgtak 3.14csán a Szamosra.
Meg is láttam a seggemet benne,
De jött egy csuka fogtátva sietve.
Fejjebb húztam hát lógó tökömet,
Ne egy ilyen hal foga harapjon zsidónak.
Egy életem egy halálom, egy fitymám,
Inkább kapja be a csuka csizmám.

Petőfi Lalos s.k.

A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek