Mese a csodatévő biliről
Mekkecske, az angórakecske kettős személyiségzavarban szenvedett. Gazdája sokszor macskakajával etette, amitől szegény Mekkecske néha angóramacskának képzelte magát. Álmodozott róla, vágyott rá, hogy macska legyen, addig addig, míg már maga sem tudta, micsoda. Néha még mekegett ugyan, de ha nyivákolt, akkor érezte állati jól magát.
Egy szép napon, vágyálma kellős közepén felkereste a csodatévő bilit, aminek csodája abban rejlett, hogy ha valaki, legyen az állat, vagy ember, belelógatta pracliját, megmutatta neki a valóságot.
- Óh, csodatévő Béla,..- mekegte - ööö...izé...Bili ...- nyávogta álomittasan - ugye megengeded, hogy patámat.....izé...mancsomat beléd lógassam?
- Jajj, neeeeee...- felelte a bili - épp most járt itt egy pszichohonder molnárfiú, aki azt képzelte, lisztharmatos lett, de elég volt egy pillantást vetnem laptopja monitorára, és egyből világos lett, hogy csak sokat hallgatta a Liszt rapszódiát, na persze, borozgatás közben..... Belém lógatta bal kezét a tökkelütöttje, aztán egyből kijózanodott! Megtapsolhatsz, Mekkecske, csodát tettem vele!
Mekkecske, ezt hallva, vágyálmában elgondolkodott, és elhatározásra jutott. Tojok bele ebbe a dicsekvő bilibe, mit képzel, csak nem fogok neki itt álmodozva tapsikolni? Különben is.....sokkal jobb álmodozni, még a végén arra ébrednék, hogy bilibe lóg a patám....ööö .....ööööö....mancsom, vagy mifeném.....! De felvágós egy edény....!
Tapsra várva, a csodatévő bili, mivel kissé már öregecske volt, elszenderedett. Álmában Béla volt, a borozós, bulizós....De jajj, mi ez? Macskanyávogás? Ja, nem is....csak álmodtam....
És a csodatévő bili macskajajra ébredt.....
Mekkecske meg elporoszkált, patái dobogása visszhangot vert a macskaköves úton.
[ Szerkesztve ]
"Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/