- Meggyi001: Áram nélkül....méltóság nélkül.....
- sziku69: Szólánc.
- sziku69: Fűzzük össze a szavakat :)
- Luck Dragon: Asszociációs játék. :)
- creation: Elég lett abból, hogy a nagy gépeim nem képesek behúzni a filamentet
- ldave: New Game Blitz - 2026
- gban: Ingyen kellene, de tegnapra
- Lalikiraly: Mercis kalandok - Huszonkilencedik rész
- bambano: Bambanő háza tája
- D1Rect: Nagy "hülyétkapokazapróktól" topik
Új hozzászólás Aktív témák
-
Most találtam, nem annyira új:
The Helix Nebula - Meridian (2014)Jó kis matekozós cucc Ausztráliából, aki szereti
-
Rámtört a nosztalgia, itt van Nektek egy díszpéldány a "80s guitar hero recska" műfajból
Yngwie J Malmsteen - Far beyond the sun -
válasz
Dilikutya
#20097
üzenetére
Úgy látom, sikerült a kérdést a metamatematika szintjére emelni
Más. Nem tudom, honnan ugrott be Moby Dickék Keresztes Vitéze, mindenesetre így 2026-ban elég hátborzongató volt hallgatni...
#20095 Peterhappy:
Cimbora, akivel együtt laktunk albérletben anno, az egyik CD-boltból ellejmolta a Judas Priest - Jugulator standie-t, amikor kifutott a promo. Úgyhogy ott állt a kb. 2m magas békeharcos, és üdvözölt mindenkit, aki belépett a lakásba -
#20079
gbors
nagyúr
ígyvanferi
#20075
válasz
ígyvanferi
#20075
üzenetére
Én ilyen 4-5 évente mindig becsületesen megpróbálkozom az Ayreonnal, de megbízható rendszerességgel lepattanok róla, nemt'om, miért
Anno a Universal Migrator lemezeket sokat hallgattam, de azóta nemigen tud semmi lekötni, amit Arjen mester színpadra tesz. Kár... -
#20007
gbors
nagyúr
Peterhappy
#20006
válasz
Peterhappy
#20006
üzenetére
Gondolom, az ének kapcsán Nálad is beütött a Dio-bias
Elsőre nekem is az volt a reakcióm, hogy "ez rettenetes", de a végére, ha tetszeni nem is tetszett, de azt felismerni véltem, hogy technikailag nem rossz. -
Hétfő reggeli móka:
Hagane - Kill the KingJapán lánybanda meets 70-es évek Rainbow. Az eredmény audioban becsületes (az ének kissé sokkos), viszont vizuálisan halálos - a dobos csaj valami tünemény a középiskolás dizájnnal és a határtalan lelkesedéssel
-
válasz
Dilikutya
#19945
üzenetére
Szerintem nem megalapozott azt feltételezni, hogy a Metallica Mustaine-nel is ugyanezt, vagy akár közel ugyanezt a pályát futja be. Valameddig elvitte volna őket a zene és a szerzői tehetség sikerességben, de alig hiszem, hogy a fekete lemezes kapu megnyílik előttük, ha egy olyan toxikus belső ellenség van a zenekarban, mint Mustaine. És ha valami csoda folytán meg is nyílik, egyáltalán nem biztos, hogy átmentek volna rajta.
És azért azt sem gondolom, hogy a Megadeth mérsékelt sikerei kapcsán Mustaine-nek szűkölködnie kellene. Szóval ha nagyobb eladásokra csorog a nyála, akkor az biza' kicsinyesség, mert azért 40 év után beláthatná, hogy a kirúgása nem egy egyoldalú, a "gonosz zenekar kidobja a szegény ártatlan gitárost" típusú eset volt.
Mondom ezt úgy, hogy én jobban szeretem a Megadeth-et, mint a Metallica-t, és Dave-et sokkal jobb szerzőnek tartom, mint bárkit a Metallica-ból. Ha össze bírnám szedni az 50 kedvenc riffemet ever, vszleg vagy 10 valamelyik Megadeth nótából jönne. Viszont a lemezeladásokat nem az én személyes ízlésem vezérlni
-
válasz
james001
#19939
üzenetére
Igen, ez elég kicsinyes dolognak tűnik.
Ellenben nézzük meg a másik irányból a kérdést - ha Dave nem lenne ennyire érzékeny lelkületű, és nem hordozná ilyen nagy lelkesedéssel magában a régi sérelmeket (nyilván nem ez az egy van neki sok évtizeden átívelve, és nem is csak a zenében), akkor vajon képes lett volna előjönni olyan zseniálisan sötét cuccokkal, mint mondjuk a ... The Punishment Due? Szerintem nem
-
Tudtátok, hogy az új Megadeth lemez mellé egy egész estés dokut is kiadtak?
Behind the Mask -
#19880
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19871
válasz
Peterhappy
#19871
üzenetére
Sokakat kiakaszt amúgy a hörgős ének, nincs abban semmi, ha nem jön be, nem jön be.
Esetleg próbálkozz a korai Opeth-tel, ott vegyesen van hörgés és tiszta dalolás.
Hmmm, Opeth. Meg is hallgatom a Still Life-ot -
#19869
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19868
válasz
Peterhappy
#19868
üzenetére
Azért vagy itt, hogy tudjunk Neked segítséget nyújtani a műveltségbeli hiányosságok bepótlásában - you're welcome
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
Reggeli energizer: Buckethead - Magellan's Maze
-
Új Tuesday the Sky lemez - Indoor Enthusiast
Egyelőre csak az elejébe tudtam belefülelni, de akiknek az eddigiek tetszettek, azoknak várhatóan ez is fog
-
-
Teljesen elfelejtettem, hogy ez milyen vadmalac nóta - klasszikus elsőlemezes totál nyers hangzással, korrektül legyalulta az agyamat így reggel
-
válasz
btraven
#19518
üzenetére
Há' mindegyik!
Amúgy az első lemez erősen útkeresős (ha nagyon diplomatikus akarok lenni), a végén a Working Man kicsit már utal arra, mi jön később.
A következő 3 lemez folyamatos fejlődés, a 2. elején az Anthem elég ütős, meg a 4. végén a Something for Nothing. A 2112-vel valamilyen formában már biztosan találkoztál, az nagy legenda a zenekar kapcsán, nekem kevésbé jön át.
A 5-ös és a 6-os lemez betonjó végég, zárva a La Villa Strangiato-val, az nekem best (és egyben legbuggyantabb) instrumentális cucc ever.
Utána elmentek poposabb irányba, azokon a lemezeken is vannak jó dalok bőven, főleg a Signals-on, de amúgy a későbbi lemezeiket ritkán veszem elő.
És akkor az utolsó lemezük (Clockwork Angels) nem kis meglepetésemre igencsak jó lett. -
#19512
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19507
válasz
Peterhappy
#19507
üzenetére
Hát, ha Labrie nem jön be, akkor az első lemezt javaslom nyitott ablak mellett meghallgatni - a világ tudni szeretné, hogy reagálsz Dominici-re
A 90-es években sokféle dologgal próbálkoztak, abból semmit nem éreztem öncélúnak (legfeljebb a balladáikat szarnak
), sajnos paradox módon pont Rudess csatlakozása vetett ennek véget, túlzottan egy húron pendülnek Petruccival. #19510 Dilikutya: nekem a SfaM-tól kezdve kevésbé érdekesek, bár a legtöbb lemezükön azóta is mindig van 1-2 dolog, amire felkapom a fejem.
A Rush 5-ös és 6-os lemezét (A farewell to kings, Hemispheres) vszleg jóval többet hallgattam, mint bármelyik DT lemezt
#19508 Peterhappy: én nem bánom, hogy két órába annyit tettek bele, amennyit két órában jól át lehet adni. Az elmúlt 5-10 év sorozat-fronton elég jól megmutatta, hogy a feature film forma mennyi mindenre nem jó a limitált hossza miatt - többek között egy zenekar bemutatására sem.
-
#19504
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19501
válasz
Peterhappy
#19501
üzenetére
Nekem az a bajom a Dream Theaterrel, hogy az első lemezükkel felraktak egy baromi izgalmas irányt, majdnemhogy külön műfajt a progmetálon belül, aztán otthagyták a 'csába az egészet, és elmentek könnyebben emészthető / jobb várható kommerciális erővel rendelkező szólamok felé. Jók persze azok a lemezek is (különösen az Awake, ha az első 3 nótát lefelejtjük róla), ill. technikailag meg hangzásban nyilván rengeteget fejlődtek, de ahányszor a WDaDU-t előveszem, mindig totál hiányérzetem van a lemez végére, hogy ez a 8 nóta az egész, aztán nincs több ilyesmi később sem.
-
Bedobom ide is:
Becoming Led Zeppelin -
#19490
gbors
nagyúr
Bjørgersson
#19488
válasz
Bjørgersson
#19488
üzenetére
Ezek így spontán álltak össze, nem volt benne tervszerűség - reggel munka mellé be szoktam nyomni valami metált, jobban csúsznak a hétvégén beérkezett E-mailek, erre most amikor lepörgött az Afterglow, úgy éreztem, hogy E-mailek helyett megyek és lebontok egy házat
-
válasz
snecy20
#19467
üzenetére
Ja, pont én is akartam írni, hogy marhára nem voltak egy kaptafa zenekar, legalábbis amíg követtem őket (kb. 2003-ig).
Ez persze nem szükségszerűen jó dolog, pl. a Chameleon c.szarkupacirányváltó műalkotás és különösen a Windmill c.nyálas takonylírai ballada nélkül éppen el tudnám képzelni az életművet -
#19408
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19405
válasz
Peterhappy
#19405
üzenetére
Nyilván ez egyedi ízlés kérdése is, én pl. a pergők "súlyára" eléggé kényes vagyok. A Purple-nél általában probléma volt, hogy Glovert nagyon hátratolták a mixben, ezen a téren meg jobb a 2025-ös változat.
-
#19403
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19400
válasz
Peterhappy
#19400
üzenetére
Hmmm, érdekes, köszi az ajánlást.
Megmondom őszintén, nekem nem tetszik ez a mix (sem) - a Kevin Shirley-s 2014-es remaster a bőgőt tette tönkre, ez meg a pergőket. Maradok az eredetinél - nyersebb, csiszolatlanabb, de kevesebb benne a hiba. Meg mondjuk nyilván az is benne van, hogy az eredetit hallottam pár tucatszor
-
#19369
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19356
válasz
Peterhappy
#19356
üzenetére
Megnéztem a DVD-t, hát hiányérzet vagy sem, nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, még a képernyőn is átjött a koncert hangulata
Itt van egy másik DVD 2 évvel későbbről, a zenét még nem hallgattam meg, viszont a végén az interjúk nagyon jók:
https://www.youtube.com/watch?v=whlrP-nuhvA -
#19361
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19356
válasz
Peterhappy
#19356
üzenetére
De, ebben most kimondottan mazochista leszek, amint lesz rá érkezésem
-
#19354
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19353
válasz
Peterhappy
#19353
üzenetére
Hát, az egy fájdalmas lyuk a koncertélményeim sorában - a Heaven & Hell felállásról csak akkor szereztem tudomást, amikor RJD halálhírét olvastam...
-
#19352
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19351
válasz
Peterhappy
#19351
üzenetére
Dio nekem is nagy kedvencem, és ja, fájó volt a hirtelen távozása. Nála viszont az volt a csavar, hogy a 2000-es évek elejének művészi legatyásodása után (se lemezen, se élőben nem volt túlzottan jó) 2006-ban főnixként feltámadva újra összeállt Iommiékkal, kiadtak egy egészen friss hangvételű és ütős lemezt, és csak azután ütött be a baj. Van nekem ebben a sztoriban valami katartikus grand final stand érzet - még egyszer felhúzzuk az elf páncélt, előrántjuk a +6-os varázskardot, és a nekiesünk annak a rohadt sárkánynak
-
#19350
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19348
válasz
Peterhappy
#19348
üzenetére
Hát ja, így is meg lehet közelíteni - én 10-et gondoltam, de van ráció a 40 mögött is...
Én egyébként úgy vagyok ezekkel az arcokkal, hogy persze elszomorít, hogy elmentek, de (többnyire) jó, hosszú életet éltek, rengeteg mindent hagytak ránk (zenében és azon kívül), szóval a pár nap gyászosság után nem esik nehezemre vigyorogni, ha valamelyik klasszikus ökörségük eszembe jut. Szóval long live Ozzy!
-
#19345
gbors
nagyúr
Peterhappy
#19343
válasz
Peterhappy
#19343
üzenetére
Hát igen, őt is elveszítettük
Mondjuk váratlannak nem mondanám, igazából csoda, hogy eddig velünk maradt, de akkor is... -
válasz
Dilikutya
#18896
üzenetére
Hát azért a "sosem játszott metált" lehetne vitatni, pl. itt (8:33 ha a timestamp nem működik)
De valóban, a Rush inkább a rock felső határmezsgyéjén mozgott a karrierjük első szakaszában, majd később elmentek poposabb irányba. A Tom Sawyer nekem pont kevésbé tetszik, de a Moving Pictures lemez, aminek a nyitódala, majdnem egy az egyben kitűnő anyag (a másik kivétel természetesen a másik sláger, a Limelight ). A következő lemezen meg a Subdivisions megmutatta, hogy egy progresszív new-wave pop nóta is tud elképesztően jó lenni - meg azt is, hogy mennyire sokat tud a szöveg hozzátenni egy amúgy is jól sikerült darab átélhetőségéhez. Sajnos Neil Peart (a zenekar dobosa és fő szövegírója) sincs már velünk... -
#18854
gbors
nagyúr
ígyvanferi
#18853
válasz
ígyvanferi
#18853
üzenetére
Jól hangzik, majd kísérletezek még vele. Most egyelőre egy darabig Buckethead-napok lesznek asszem
-
Kis érdekesség Spotify kapcsán. Kíváncsi voltam, tud-e stílusokra és műfajokra keresni - beírtam neki, hogy szeretnék "laid back progressive rock"-ot hallgatni. Erre visszadobott nekem egy "Chill Progressive Rock Mix" nevű playlistet, ami azonban nem egy létező playlist xy usertől, hanem röptében generálta a kérdés és a hallgatási szokásaim alapján, mintegy 4 órában
Ami az igazi érdekessége a dolognak, hogy elég kevés olyan cucc van benne, amit ténylegesen hallgattam korábban, és amiket belepakolt, abból meglepően sok olyan volt, ami kimondottan tetszett. Szóval ez nagy piros pontKülön kiemelném a Thanatopsis nevű formációt, ami Travis Dickerson és Buckethead projektje (kiegészülve Remy Antoun dobossal) a 2000-es évek elejéről. Az Axiology-t hallgattam eddig, ez ilyen kifejezetten kalandor szerzői lemez, hasonló megközelítéssel, mint a Tuesday the Sky, egyes helyeken zeneileg is hasonló. Akinek az tetszett, szerintem ez is be fog válni.
-
#18734
gbors
nagyúr
csakany2001
#18729
válasz
csakany2001
#18729
üzenetére
Köszi ezt a postot, én is előveszem egy kicsit Opethéket
Nekem a Still Life a kedvencem tőlük, valószínűleg azért, mert "nóta"-orientáltabb, no meg a The Moor-t imádom. Vicces volt anno koncerten, amikor Akerfeldt bejelentette, hogy némi meglepetésre eljátsszák, a közönség szinte egy emberként hallgatott, egyetlen hangos "yeeeeeaaaaah"-vel középen
-
Idei Spotify Wrapped:
Artists kb. rendben is van, songs tekintetében megintcsak az látszik, hogy nagyon ritkán hallgatok nem egész albumot. A top 3 songot hallgattam külön is, meg még van további talán 2-3 - a listán a #4 és az #5 song ugyanaz az album, mint az #1.
Amúgy meg Boldog Karácsonyt, elektromos gitárral a fa alatt
-
Michael Pinnella - Ascension (2014)
A Symphony X csendes, de annál kreatívabb billentyűsének első szólólemeze 2004-ben megmutatta, hogy zongorával is lehet maszturbálni Nem mintha rossz lenne a lemez, vagy bajom lenne a hangszerrel, de van olyan, hogy túl sok - és az Enter by the12th gate-en a billentyűfutamok határozottan ide esnek.
Ezek után a 10 évvel későbbi Ascension túlzottan nem izgatta a fantáziámat, egészen addig, amíg további 10 évvel később a Spotify az arcomba nem tolta. A fellengzős cím ellenére a lemez sokkal játékosabb és szórakoztatóbb, mint az elődje, és a fel-felbukkanó zongorarecskás szakaszok is sokkal tolerálhatóbbak. Műfajilag sokkal inkább prog rock, mint progmetál, de állítólag itt vannak olyanok is, akik azt szeretik - szóval elsősorban nekik ajánlom a korongot, meg azoknak, akik a Symphony X-et Romeo bombázós gitárja nélkül is meghallgatnák. -
Special Providence - Soul Alert (2012)
Élménybeszámolóval egybekötött ajánló következik, jó bő lére eresztveA Special Providence nem egy metálzenekar, eredetileg egy műfaji kötöttségeket nem igazán komolyan (vagy inkább teljesen komolytalanul) vevő jazz/rock fusion formációként indultak, relatíve modern hangzással. A komolyan nem vételnek egyik következménye, hogy a fúzió rockos része időnként áthajlik metálba - és ez a lemezeiken előrehaladva egyre inkább prominenssé válik. Így is keveredtek ide.
Először a 2010-es évek elején találkoztam velük, egy késő esti tévéműsorban hallottam az egyik kompozíciójukat (asszem a Lava volt) - meg is jegyeztem, hogy milyen ügyesen tekerik a srácok, aztán annak rendje és módja szerint el is felejtettem a dolgot
Pár év múlva, amikor lett Spotify-om, akkor valaminek a kapcsán feldobta őket, én meg jól rá is haraptam az első lemezükre, a Space Cafe-ra. A lemez egy csudálatosan bohém nótával indít (szintén Space Cafe), kompetensen végigvándorol néhány közkedvelt fusion trope-on, aztán odakanyarít egy olyan befejezést, ami egy metalistának aligha meglepő, de fusion kontextusban határozottan WTF-érzéseket kelt. Elsőre szétröhögtem magam rajta, és azóta is mindig jó kedvem lesz tőle. A lemez hasonló hangnemben, de kevésbé odab***ósan folytatódik - ha rosszkedvűzönek beteszem az első nótát, akkor van, hogy végigmegy a lemez is, de úgy igazából nagy reveláció nincs rajta. A második lemezük (Labyrinth) szintén kompetens, de engem nemigen fogott meg, úgyhogy újabb többéves szünet következett a zenekarral való ismerkedésben.És akkor pár hónappal ezelőtt folytattam az utat a csapat 3. lemezével, a Soul Alerttel. A jazzes dolgok általában nehezen süllyednek be nálam, de az albumnyitó Babel Confusionre azonnal felkaptam a fejem - kiváló témákat használ, remek a progresszió, ahogy a légies, alig-rockos jazzből átdübörög valami groove-os metálszerűségbe (5 és fél percnél rendszerint leesik a fejhallgató
), és a befejezéssel együtt mindig olyan érzésem támad, mintha egy filmet hallottam volna... A lemez többi része ezt a szintet azért nem folytatja, de a kompozíciók nagy része vagy egészében kitűnő (Soul Alert, Asparagus), vagy egy közepesen jó dalba betámad egy teljesen váratlan metál-betéttel (Lazy Boy, K2), vagy valami teljesen elborultat csinál (Incredible Flower). Szóval ezt a lemezt nagyon sokat hallgattam az utóbb időben, a Babel Confusiont kb. minden nap - elborult, mindent mindennel keverő dolgok kedvelőinek igen jó szívvel tudom ajánlani És aztán a 4. lemezükbe, az Essence of Change-be is belefüleltem már - azt már lehet jazz-hatásokat tartalmazó metál-lemeznek titulálni.
-
Kings of Mercia - Battle Scars (2024)
Ahhoz képest, hogy a Kings of Mercia mögött kedvence zeneszerzőm (Jim Matheos) áll, meglepően nehezen vergődöm velük zöldágra. Láthatóan Jim megunta a fajsúlyos témák fajsúlyos zenével való párosítását, és a Fates Warning 2004 után újra sokéves szabadságra ment - viszont emberünkből folyamatosan jön a zene, úgyhogy kénytelen mindenféle sideprojekteken keresztül kiélni magát A némileg avantgard behatású, rock elemeket is tartalmazó Tuesday the Sky projekt mindkét lemeze bejött, viszont a progresszív-post-AOR-jellegű Kings of Mercia nem akar megkapaszkodni. Mindkét lemez első dalával (Wrecking Ball, ill. Guns & Ammunition) megbarátkoztam, átjön, amit szeretnének, de a lemezek további hallgatása rendszerint néhány dal után felveti a kérdést, hogy nem akarnék éppen valami mást hallgatni? Most, hogy ezeket írom, át is váltottam a Battle Scars-ról a Driftre
Szóval, ha valakinek van megfejtése a Kings of Mercia-hoz, akkor értesítsen -
#18621
gbors
nagyúr
Bjørgersson
#18620
válasz
Bjørgersson
#18620
üzenetére
Pár éve olvastam egy elemzést, az ragadt meg belőle, hogy 3-4000 track lejátszás generál 1 USD bevételt az előadónak. Szóval ha egy átlagos 10 nótás lemezt 1000x meghallgatsz, akkor kb. annyit kap érte, mint amennyit egy 15 dolláros CD-ért
-
válasz
Dilikutya
#18495
üzenetére
Kevin Moore volt a fő dalszerző
#18493 Peterhappy: sajnos már régóta nem tud lekötni egy DT lemez sem (az utolsó talán pont a Portnoy távozása utáni első volt), általában tényleg a borítók a legérdekesebbek. Az Alien mondjuk tetszett az előző lemezről, de azt az albumot is meghallgattam 2-3x, aztán el is felejtettem. Ez a Night Terror is jó zene, meg minden, de holnapra csak arra fogok emlékezni belőle, hogy a kerethez elloptak 1-2 Slayer-kottát, csak rosszul olvasták a BPM-et rajta
-
válasz
Dilikutya
#18318
üzenetére
Anno amikor kijött, szerettem én is, viszont mostanában valahol pont szólt a Poison, és hát azt kell mondjam, egy "kicsit" eljárt felette az idő. Erre a típusú zenére mondja az angol nyele, hogy "bombastic" (nemtom, mi a jó magyar fordítás), amivel amúgy önmagában nincs gond - 6-8 pálinka után különösen
-
válasz
btraven
#18185
üzenetére
A Modern Talking érdekes társadalmi jelenség volt. Rengetegen hallgatták, de ahelyett, hogy szimplán örültek volna neki oszt' jóvan, sokan próbálták megmagyarázni, hogy igazából mindenki szereti, csak nem mindenki vallja be. Kb. mint a Dallas esetében, arról is mondtak hasonlókat. Vszleg a lelkük mélyén érezték, hogy ez kb. a cukrozott disznószar kategória, és emiatt kompenzáltak
Gondolom, Ossianék erre reflektáltak. -
válasz
Dilikutya
#18080
üzenetére
Ja OK. Én a "klasszikus" Rice-re gondoltam, a 90-es évek elején voltam pár koncertjükön, utána az írás lement nagyon kutyába (nem volt mi ellen lázadni, talán), és onnantól hanyagoltam őket. A Vidám magyarok dalait még lemezen is szekunder szégyen volt hallgatni, nemhogy élőben. Persze a koncertek többi része ettől még lehetett volna jó, de nem lep meg, ha nem lett.
-
Köszi a Bruce beszámolókat, srácok. Hát... asszem nem követek el harakirit, hogy nem mentem. Gondolkodtam rajta, de valamiért június 2. hete volt berögzülve, úgyhogy kissé meglepett, hogy elsején van
Jó lett volna látni élőben, de ez így nem tűnik akkora veszteségnek - a hangzás mellett az is van, hogy a metálkoncerteken nagyon nem ugyanaz már a szemlélet, mint 20 éve (engem sem dob fel, hogy koncert gyanánt 400 lengedező telefont látok), úgyhogy attól tartok, a mozihoz hasonlóan ez is szép lassan leépül nálam. Oh well... -
Metál momentumok a klasszikus zenében. Van benne pár nagyon ütős
-
#17983
gbors
nagyúr
Peterhappy
#17981
válasz
Peterhappy
#17981
üzenetére
Hát, az #5 az tényleg ciki
, de amúgy cool. Anno sokat hallgattam Gatheringet, jó a csaj énekstílusa, be is pattintottam egy Strange Machines-t -
#17858
gbors
nagyúr
Peterhappy
#17857
válasz
Peterhappy
#17857
üzenetére
Igen, megvolt a maga varázsa az MTV-n várni a metál cuccokat
Csak nekem már akkoriban is feltűnt, hogy ha az ilyen zenéket a várakozás meg a videok nélkül hallgatom, akkor feleannyira nem ütnek. GnR ennek a legnagyobb mintapéldája, a klipjeiket szívesen néztem / hallgattam, de egy lemezt sem bírtam végighallgatni egyben tőlük.A PW-féle Headless Cross-nak jót tesz a zsírosabb hangzás, de igazából nekem így is csak a bridge adja a dalban, meg ahogy az átmegy a refrén első sorába, a többi nagyon generikus.
No meg nekem a 90-es évek elsősorban a progról és kisebb mértékben a death-ről szólt, bármennyire is szeretem a korai Sabbath-ot, a többedik inkarnációjuk már nem fogott meg.
-
#17856
gbors
nagyúr
Peterhappy
#17853
válasz
Peterhappy
#17853
üzenetére
Hú, ezeket már közel 30 éve nem hallottam
Az Anno Mundi tetszik mai füllel is (kicsit hatásvadász helyenként, de belefér), viszont a Headless Cross... hát az nem öregedett túl jól. -
Én +1-szer hallgattam meg, és nem indult meg felfelé olyan mértékben, mint ahogy vártam. Sokkal súlyosabb, mint a ToS, de ettől nem lesz feltétlen jobb is - nekem azok a nóták, amiket a kritikusok annyira dícsérnek, egyelőre nem ütnek be annyira. Mindegy, nem lóverseny, meglátjuk. De Chemical Wedding már nem lesz belőle
-
Igen, a 90-es években még valamennyire követtem ezeket, szóval Malmsteen (fooking fyoori ftw
) és Mustaine megvan. Az elmúlt 20-25 évben viszont igen limitáltan olvastam bármit zenészektől / zenészekről, mert igazából úgyis csak az érdekel, ami a lemezeken van, sörözni nem fogok velük. -
-
Szerintem ezt el lehet intézni azzal, hogy aki arról mond nagyokat, hogy mi lesz majd, az nem túl okos. Én simán elhiszem, hogy amit anno mondott, azt ott és akkor komolyan gondolta, de az emberi létezés egyik alapeleme a változás, és lehet, hogy ha fél évvel később visszatekint, akkor sokkal inkább a jó 30 év emlékei jönnek fel, nem a rossz 5-10-é.
Szóval sztem nem érdemes elhinni az ilyen jövőbelátásokat, se túlzottan ekézni azokat, akik megszegik az ilyen "ígéreteket".
-
-
#17456
gbors
nagyúr
Peterhappy
#17455
válasz
Peterhappy
#17455
üzenetére
Hoppá, nekem a dec 1. dátum volt meg, a nov 30-as premierről lemaradtam, köszi
-
Részemről itt a top 5 banda:
A többi résznek sok értelme nincs, mert a top 5 songból 3 az Overture / Provider / Subterranea hármas az IQ 97-es lemezéről. Szó se róla, sokat hallgattam, meg az első helyezett Cotard's Solution-t (Will Wood) is.
A kedvenc műfajom a progresszív metál lett, miközben a top 5 dalban egyetlen metál nóta sincs, a top 5 banda közül pedig egy, ami tényleg progmetál, meg egy, aminek vannak olyan lemezei is (de nem azokat hallgattam) - szóval a nyers számokból agymunka nélkül jellemzően hülye következtetéseket lehet levonni Mindegy, 5 perc funnak jó ez is.
Akkor esetleg nézz rá a Mestis-re is - nekik pár EP-jük van, a matekolás kevésbé intenzív, viszont egészen jó kísérlet a latin zene és a metál összeházasítására 
Cimbora, akivel együtt laktunk albérletben anno, az egyik CD-boltból ellejmolta a Judas Priest - Jugulator standie-t, amikor kifutott a promo. Úgyhogy ott állt a kb. 2m magas békeharcos, és üdvözölt mindenkit, aki belépett a lakásba 
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Mondjuk váratlannak nem mondanám, igazából csoda, hogy eddig velünk maradt, de akkor is...
Új hozzászólás Aktív témák
Hirdetés
- Infinix Hot 11s / 4/128GB / Kártyafüggetlen / 12Hó Garancia
- Magyarország piacvezető szoftver webáruháza
- AKCIÓ! LENOVO ThinkPad P15 Gen2 munkaállomás - i7 11800H 32GB DDR4 1TB SSD RTX A2000 4GB W
- ÁRGARANCIA!Épített KomPhone Ryzen 5 7600X 32/64GB RAM RTX 5060 Ti 16GB GAMER PC termékbeszámítással
- LG 34WR50QK-B VA Monitor! 3440x1440 / 100Hz / 5ms / FreeSync / sRGB 99%
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest