Mittomén, hol mondtam már korábban, el szoktam vele humorkodni itt magamban, jobb rajta nevetni, mint sírni... 
Nem titok, több oka is van. Egyrészt alig mozdulok ki itthonról, kell segíteni a ház körül. Másrészt nincs pénzem sem - egyelőre, bár ha lesz, azt is a családra fogom először fordítani. Harmadrészt - bár ez az előbbi kettő után szinte nem is ok vagy szempont -, valami oknál fogva, ha szerelmes vagyok egy lányba, ami igen ritkán, de annál tartósabban következik be, akkor biztos, hogy önmagamnál jobb társat kívánok neki...
